Gondolom már sokan tudjátok, hogy holnaptól megszűnnek a rendszeres olvasók. Szóval itt a blogom bloglovin'-os linkje.
2013. június 30., vasárnap
2013. június 25., kedd
• 7.fejezet •
Szijjasztok! Meg is jött a következő fejezet! Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx
• Harry •
- Mi történt haver? Del-t hol hagytad? - ugrott nekem Louis azonnal, mikor beléptem ajtó küszöbén.
- Megkértem. - mondtam csendben magam elé nézve.
- De hát ez csodálatos! Mikor lesz az esküvő? Tudod jól kell kinéznem. Lehet virág helyett répát rakok a zsebembe.... - mondta Louis lelkesedve, azonban amikor rám nézett megkomolyodott. - Ó ne haver... ugye nem?
• 20 perccel ezelőtt ○
- Harry..... - kapta kezét szája elé Del, miközben apró könnycseppek hagyták el gyönyörűen zöld szemét. Én csak térdeltem ott remegve, várva arra, mit fog mondani életem szerelme kérdésemre. - Istenem. - zihálta. Még levegőt is alig kapott. A könnyek megállás nélkül potyogtak szeméből míg végül rám nézett. Nem tudtam semmit sem kiolvasni a tekintetéből, ami megrémisztett. - Én....
- Ne mondj semmit megértem. - mondtam, majd álltam volna fel, mikor Delaina visszanyomott.
- Igen. - mondta elhaló hangon, azonban nekem ennyi is elég volt, hogy szemeim tágra nyíljanak, térdem végleg feladja a szolgálatot, kezeim pedig őrületes remegésbe induljanak. Szorosan rogytam közel hozzá, kezeim körbe fontam lábain és húztam magamhoz.
- Istenem. - suttogtam halkan, miközben az első könnycsepp nekem is elhagyta a szememet. Vettem egy nagy levegőt és feltápászkodtam. Kezeim közé vettem Delaina kicsi kezét és remegő kézzel felhúztam ujjára a gyémántgyűrűt.
- Harry ez.. ez egy vagyonba kerülhetett. Nem kellett volna. - suttogta elhalva.
- Érted bármit. - mondtam, majd a lehető legközelebb mentem hozzá és ajkaimat az övére helyeztem.
• Jelen •
- Nemet mondott? - nézett rám tágra nyílt szemekkel. Hangja annyira visított, mint egy lánynak. Sosem tudtam elhinni, hogy lehet ennek a FIÚNAK ilyen magas hangja. Nem mondtam semmit, azonban nem sok kellet , hogy elröhögjem magam. A hátam mögül halk kuncogást hallottam. Tudtam kinek a kuncogása volt. Hogyne tudtam volna? Ezer közül is felismerném a világ leggyönyörűbb hangját. - Annyira sajnálom haver. - mondta Louis, majd közelebb jött hozzám és megveregette a vállam. - Pedig olyan szép esküvőtök lett volna. Már annyira vártam. Vettem is magamnak lapot. - mondta szomorúan rám nézve , mire én értetlenül felé kaptam a fejem.
- Lapot? Lapot minek? - kérdeztem összeszűkített szemekkel, mire ő olyan " eztmostkomolyankérdezed" fejjel nézett rám.
- Beszédnek. - mondta egyértelműen.Ekkor mögülünk hatalmas nagy röhögés hallatszódott. Gyorsan hátrakaptuk a fejünket, azonban én enélkül is tudtam, hogy a gyönyörű nevetés tulajdonosa ki. - Valaki van ott Harry. - mondta Louis, mire én unott fejjel felé kaptam a fejem.
- Na jó gyere ide kicsim. - mondtam már mindegy alapon, mire Delaina mosolyogva kijött az előszobából.
- Mi folyik itt? - kérdezte Louis. Szeme köztem és Del között cikázott. - Magyarázatot MOST! - kiáltott hangosan, mire mind a ketten a fülünkhöz kaptunk.
.- Hát..... nagyon úgy néz ki, hogy itt áll előtte Mrs. Delaina Styles. - mondta fülig érő mosollyal, főleg mikor meghallottam a név csengését. Egyszerűen tökéletes volt.
- Ti hazudtatok Louis William Tomlinson-nak? - kérdezte felháborodva. Megint ez a hang! - Harold Edward Styles. Barátom vagy. Nem is! Legjobb barátom! Nem is! Fogadott testvérem! Nem is! Vér szerinti - én annak tekintelek haver - testvérem vagy! Mégis hazudtál nekem? - sikítozott.
- Bocsi nem hagyhattuk ki. - mondta Del, majd odajött hozzám és a karjaimhoz bújt.
- Ahjj egye fene! Olyan aranyosak vagytok! Gratulálok. - mondta vidáman, majd kezet fogott velem és meg is ölelt. Del-t is megölelte, majd közöltük, hogy hazamegyünk mert már mind a ketten fáradtak vagyunk.
- Olyan fura így. - mondta Del, mikor már együtt, összebújva feküdtünk a halószobába.
- Hogy érted? - kérdeztem miközben lenéztem rá.
- Már nem is tudom milyen régen feküdtünk így. - mondta halkan. Hangjában hallatszódott, hogy eléggé szomorú emiatt.
- Annyira sajnálom. - mondtam szégyenkezve, mire ő csak feltápászkodott, majd ráült a csípőmre.
- Megbocsájtok, csak ígérd meg, hogy többet nem lesz semmi gond.- nézett le rám. Azért hagy ne mondjam, hogy lent a kicsi Harry eléggé beindult, ahogy Del ott ült felettem lenézve rám.
- Megígérem. - suttogtam elhaló hangon, majd felültem és azonnal letámadtam ajkait. Az idő, mint villám haladt felettünk. Egyikünket sem érdekelte semmi csak is a másik.Nem is tudom milyen rég volt az, hogy nem voltam részeg, amikor Del-lel ezt tettük. Teljesen más volt minden. Sokkal érzelemdúsabb és szenvedélyesebb. Életünk legszebb éjszakája volt.
Reggel hamarabb keltem, mint Del. Szorosan belém kapaszkodva ölelt, mintha nem akarná, hogy elmenjek. Nem is állt szándékomban. Még mindig meztelenül feküdtünk. Bőrünk összeért a takaró alatt és ennél jobb érzés nincs a világon. Ránéztem az órára, ami már 12:30-at mutatott, így gondoltam nem árt ha felkeltem Del-t bár nem volt hozzá annyira kedvem, mert gyönyörű volt még mikor aludt is.
- Del... Baby kelj fel. - simogattam az arcát miközben halkan suttogtam a fülébe.
- Jó reggelt. - mondta mosolyogva, miközben kissé kócos hajjal és még összeszűkített szemmel rám nézett.
- A legjobb. - mondtam, majd megcsókoltam, azonban ahogy észrevettem neki ez nem volt elég és elmélyítette a csókot. Hirtelen gondolkozásra sem hagyott időt felpattant és azonnal ráült férfiasságomra.
- Ahh - hagyta el mindkettőnk száját a kényes nyögés. Del egyenletesem kezdett el rajtam mozogni, miközben én a csípőjére tettem a kezem, ezzel is rásegítve a mozgásra.
- Ahhhh baby. - lihegtem, miközben éreztem, hogy egyre közelebb vagyok a csúcshoz.
- Harry... mindjárt. - nyögte Del, azonban épp, hogy kimondta mind a ketten elélveztünk. Lihegve dőlt rá a mellkasomra, miközben én gyengéden simogattam a hátát.
- Tetszett ez a reggeli torna. Nem is kell menni futni. - mondtam, mire Del csilingelő hangján felnevetett, majd felhajolt hozzám és megcsókolt.
- Harry, Delaina... - hallottuk a nappali felől jövő női hangot, ami számomra nagyon is ismerős volt.
- Anya.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx
• Harry •
- Mi történt haver? Del-t hol hagytad? - ugrott nekem Louis azonnal, mikor beléptem ajtó küszöbén.
- Megkértem. - mondtam csendben magam elé nézve.
- De hát ez csodálatos! Mikor lesz az esküvő? Tudod jól kell kinéznem. Lehet virág helyett répát rakok a zsebembe.... - mondta Louis lelkesedve, azonban amikor rám nézett megkomolyodott. - Ó ne haver... ugye nem?
• 20 perccel ezelőtt ○
- Harry..... - kapta kezét szája elé Del, miközben apró könnycseppek hagyták el gyönyörűen zöld szemét. Én csak térdeltem ott remegve, várva arra, mit fog mondani életem szerelme kérdésemre. - Istenem. - zihálta. Még levegőt is alig kapott. A könnyek megállás nélkül potyogtak szeméből míg végül rám nézett. Nem tudtam semmit sem kiolvasni a tekintetéből, ami megrémisztett. - Én....
- Ne mondj semmit megértem. - mondtam, majd álltam volna fel, mikor Delaina visszanyomott.
- Igen. - mondta elhaló hangon, azonban nekem ennyi is elég volt, hogy szemeim tágra nyíljanak, térdem végleg feladja a szolgálatot, kezeim pedig őrületes remegésbe induljanak. Szorosan rogytam közel hozzá, kezeim körbe fontam lábain és húztam magamhoz.
- Istenem. - suttogtam halkan, miközben az első könnycsepp nekem is elhagyta a szememet. Vettem egy nagy levegőt és feltápászkodtam. Kezeim közé vettem Delaina kicsi kezét és remegő kézzel felhúztam ujjára a gyémántgyűrűt.
- Harry ez.. ez egy vagyonba kerülhetett. Nem kellett volna. - suttogta elhalva.
- Érted bármit. - mondtam, majd a lehető legközelebb mentem hozzá és ajkaimat az övére helyeztem.
• Jelen •
- Nemet mondott? - nézett rám tágra nyílt szemekkel. Hangja annyira visított, mint egy lánynak. Sosem tudtam elhinni, hogy lehet ennek a FIÚNAK ilyen magas hangja. Nem mondtam semmit, azonban nem sok kellet , hogy elröhögjem magam. A hátam mögül halk kuncogást hallottam. Tudtam kinek a kuncogása volt. Hogyne tudtam volna? Ezer közül is felismerném a világ leggyönyörűbb hangját. - Annyira sajnálom haver. - mondta Louis, majd közelebb jött hozzám és megveregette a vállam. - Pedig olyan szép esküvőtök lett volna. Már annyira vártam. Vettem is magamnak lapot. - mondta szomorúan rám nézve , mire én értetlenül felé kaptam a fejem.
- Lapot? Lapot minek? - kérdeztem összeszűkített szemekkel, mire ő olyan " eztmostkomolyankérdezed" fejjel nézett rám.
- Beszédnek. - mondta egyértelműen.Ekkor mögülünk hatalmas nagy röhögés hallatszódott. Gyorsan hátrakaptuk a fejünket, azonban én enélkül is tudtam, hogy a gyönyörű nevetés tulajdonosa ki. - Valaki van ott Harry. - mondta Louis, mire én unott fejjel felé kaptam a fejem.
- Na jó gyere ide kicsim. - mondtam már mindegy alapon, mire Delaina mosolyogva kijött az előszobából.
- Mi folyik itt? - kérdezte Louis. Szeme köztem és Del között cikázott. - Magyarázatot MOST! - kiáltott hangosan, mire mind a ketten a fülünkhöz kaptunk.
.- Hát..... nagyon úgy néz ki, hogy itt áll előtte Mrs. Delaina Styles. - mondta fülig érő mosollyal, főleg mikor meghallottam a név csengését. Egyszerűen tökéletes volt.
- Ti hazudtatok Louis William Tomlinson-nak? - kérdezte felháborodva. Megint ez a hang! - Harold Edward Styles. Barátom vagy. Nem is! Legjobb barátom! Nem is! Fogadott testvérem! Nem is! Vér szerinti - én annak tekintelek haver - testvérem vagy! Mégis hazudtál nekem? - sikítozott.
- Bocsi nem hagyhattuk ki. - mondta Del, majd odajött hozzám és a karjaimhoz bújt.
- Ahjj egye fene! Olyan aranyosak vagytok! Gratulálok. - mondta vidáman, majd kezet fogott velem és meg is ölelt. Del-t is megölelte, majd közöltük, hogy hazamegyünk mert már mind a ketten fáradtak vagyunk.
- Olyan fura így. - mondta Del, mikor már együtt, összebújva feküdtünk a halószobába.
- Hogy érted? - kérdeztem miközben lenéztem rá.
- Már nem is tudom milyen régen feküdtünk így. - mondta halkan. Hangjában hallatszódott, hogy eléggé szomorú emiatt.
- Annyira sajnálom. - mondtam szégyenkezve, mire ő csak feltápászkodott, majd ráült a csípőmre.
- Megbocsájtok, csak ígérd meg, hogy többet nem lesz semmi gond.- nézett le rám. Azért hagy ne mondjam, hogy lent a kicsi Harry eléggé beindult, ahogy Del ott ült felettem lenézve rám.
- Megígérem. - suttogtam elhaló hangon, majd felültem és azonnal letámadtam ajkait. Az idő, mint villám haladt felettünk. Egyikünket sem érdekelte semmi csak is a másik.Nem is tudom milyen rég volt az, hogy nem voltam részeg, amikor Del-lel ezt tettük. Teljesen más volt minden. Sokkal érzelemdúsabb és szenvedélyesebb. Életünk legszebb éjszakája volt.
Reggel hamarabb keltem, mint Del. Szorosan belém kapaszkodva ölelt, mintha nem akarná, hogy elmenjek. Nem is állt szándékomban. Még mindig meztelenül feküdtünk. Bőrünk összeért a takaró alatt és ennél jobb érzés nincs a világon. Ránéztem az órára, ami már 12:30-at mutatott, így gondoltam nem árt ha felkeltem Del-t bár nem volt hozzá annyira kedvem, mert gyönyörű volt még mikor aludt is.
- Del... Baby kelj fel. - simogattam az arcát miközben halkan suttogtam a fülébe.
- Jó reggelt. - mondta mosolyogva, miközben kissé kócos hajjal és még összeszűkített szemmel rám nézett.
- A legjobb. - mondtam, majd megcsókoltam, azonban ahogy észrevettem neki ez nem volt elég és elmélyítette a csókot. Hirtelen gondolkozásra sem hagyott időt felpattant és azonnal ráült férfiasságomra.
- Ahh - hagyta el mindkettőnk száját a kényes nyögés. Del egyenletesem kezdett el rajtam mozogni, miközben én a csípőjére tettem a kezem, ezzel is rásegítve a mozgásra.
- Ahhhh baby. - lihegtem, miközben éreztem, hogy egyre közelebb vagyok a csúcshoz.
- Harry... mindjárt. - nyögte Del, azonban épp, hogy kimondta mind a ketten elélveztünk. Lihegve dőlt rá a mellkasomra, miközben én gyengéden simogattam a hátát.
- Tetszett ez a reggeli torna. Nem is kell menni futni. - mondtam, mire Del csilingelő hangján felnevetett, majd felhajolt hozzám és megcsókolt.
- Harry, Delaina... - hallottuk a nappali felől jövő női hangot, ami számomra nagyon is ismerős volt.
- Anya.
2013. június 18., kedd
• 6.fejezet •
Hát szijjasztok! Tudom, hogy nagyon régóta nem jelentkeztem, amit nagyon sajnálok. 8-os voltam ( sajnos xd) és eléggé rázós volt ez az év vége. Tanulnom kellett a vizsgákra. Ráadásul angol nyelvvizsgán is voltam ( ami sikerült jeee) és mikor ott tartottam, hogy na most írok, jött a vizsga, amin szerencsére 40 fokos lázzal ültem. Előttem voltam kirándulni 2-napig Pesten, ami nagyon jó volt. főleg, hogy emlékezetessé kellett tenni, mivel ez volt az utolsó. Mikor lement a vizsga, pedig jött az utolsó hét, szóval próba a bankettra utána bankett, bankett után próba a ballagásra, majd ballagás. Miután leballagtam, pedig rá 3 napra, azaz ma pedig megint voltunk kirándulni, azonban mivel ezeknek most mind vége és itt a nyár több időm lesz írni, szóval ma neki is ültem. Remélem maradtatok még páran, akik vártak, hátha valami csoda folytán lesz rész. Egy pár kominak örülnék azoktól, akik még vannak.
Jó olvasást!
Lots of love: Biiiia xx
• Delaina •
- Szóval gondolkoztam. - mondtam, miközben leültem egy kávé társaságában El mellé.
- És mire jutottál? - kérdezte kíváncsian.
- Talán elmehetnénk valamerre kirándulni. Úgyis olyan régen mentünk már. - mondtam El-nek, miközben az utolsó közös kirándulásunkra gondoltam. 17 évesek voltunk és akkor Harry-nek még nem voltak alkohol problémái. Igaz akkor is ittunk, de nem voltunk részegek. Tudtuk hol van a határ.
- Ez egy felettébb jó ötlet. - nézett rám El, miközben próbált normálisan rám nézni. Ma különösen jó kedve van, de sajnos eddig még nem tudtam kiszedni belőle miért. Vagyis saját elmondása szerint, ezt hozza ki belőle, ha süt a nap, ugyanis London-ban ez ritka.
- Szép jó napot a hölgyeknek! - jött be Louis Harry-vel karöltve, aki egy doboz sört tartotta kezében.
- Álljon fel kisasszony. - mondta nekem Harry, majd mit sem tudva arról, mit szeretne tettem, amit mondott. Mikor felálltam beült a székemben, majd megcsapkodta a combját, ami annyit jelentett, hogy üljek az ölébe, amit én nagyon szívesen megtettem. Karjaimat körbefontam a nyakán és gyengéden megcsókoltam. Mikor véget vetettünk a csóknak fejemet a vállára hajtottam és úgy hallgattam Louis és El veszekedését valami babról.
- Ide tettem le Louis ne idegesíts. - mondta El kissé hangosabban, mire Louis segítőkészen ránk nézett, azonban mi megráztuk a fejünket és mosolyogva néztük, ahogy a páros egy teljesen értéktelen dolgon veszekednek.
- De te meg azt értsd meg, hogy nem tettem el sehova. - mondta Louis és minél határozottabban próbálta elmondani El-nek, hogy márpedig ő nem tette el a babját.
- Jó itt a pénz és menjél el a sarki boltba babot venni. - mondta El, majd átnyújtotta a pénzt Louis-nak és kiment a konyhából.
- Hihetetlen. - mondta Louis, miközben a fejét rázta.
- Add ide a pénzt, majd mi megvesszük. Te csak menj és vidítsd fel El-t. - mondtam, miközben kivettem kezéből a pénzt és a nappali felé mutattam, ahova az előbb El beviharzott.
- Köszönöm Ms.White. - mondta, majd sejtelmesen Harry fel fordult, azonban én ebből egy mukkot sem értettem, szóval nem foglalkoztam vele.
- Na gyere. - ragadtam meg Harry kezét, majd a kijárat felé kezdtem vonszolni. Beültünk a kocsiba és egyenesen a kisbolt felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk, Harry megragadta a kezem és összekulcsolta azokat.
- El sem hiszem, hogy egy hülye bab miatt kellett idejönnünk. - mondta Harry nevetve, amit én megmosolyogtam. Alapjába véve tényleg egy orbitális nagy hülyeség, de a legjobb barátomnak már csak megteszem.
- Harry! - hallottam a hátam mögül egy ultrakényes hangot. Megfordultam, hogy szemügyre vehessem ki nyivákolta barátom nevét, de bár ne tettem volna. Egy magas, szőke, csöcs kirakós cicababa állt mögöttem, akit azonnal tudni akartam, hogy az én barátom miért ismer. - De régen láttalak cica. - mondta vigyorogva, majd odaszaladt Harry-hez és nyomott egy cuppanós puszit az arcára. Miközben ez az eset megtörtént elengedtem Harry kezét, amit ő észrevett és hirtelen kapott a kezem után, azonban én elhúztam.
- Szia Paris. - mondta Harry kedvetlenül, majd felém nézett.
- Jó volt a múlt heti buli, megismételhetnénk.- mondta kihívóan, miközben végig húzta ujját Harry mellkasán. Nekem itt lett sok. Fogtam magam és egy szó nélkül elindultam a pénztár felé.
• Harry •
- Úh, ez a csaj majdnem fellökött. - mondta Paris undorodva, mire én idegesen néztem rá.
- Az a csaj a barátnőm, szóval ne beszélj róla ilyen hangnemben. - mondtam idegesen, majd egy szó nélkül ott hagytam és az elrohant Del után eredtem. Az egész boltot bejártam, de nyilvánvaló volt egy idő után, hogy már innen is elment. Kimentem a bolt elé és észrevettem, hogy egy picike test ül az egyik padon, amelyek a bolt elé voltak kitéve. Kissé félve, de lassan közelíteni kezdtem a gyönyörű lány fel, majd végül leguggoltam elé.
- Nem jó barátnő vagyok? - kérdezte egy idő után, miközben még mindig picike kezeit bámulta. Lepetten kaptam fel a fejem erre a kijelentésére. Még is hogy gondolhatta azt, hogy ő rossz barátnő. Ő a legjobb, akit valaha egy fiú/férfi kívánhat.
- Úristen Del, dehogyis. - mondtam kissé felháborodva, majd nagy kezeim közé fogtam az övéit, amelyek csak a fele akkorák voltak, mint az enyémek.
- Akkor miért van az, hogy egyre több jelet mutatsz erre? - kérdezte fejét felemelve és a szemembe nézve. Erre azonban már nem tudtam mit mondani. Tudom, hogy sok mindennel megbántottam. Tudom, hogy rengeteg nyavalyás hibát követtem el. Azonban tudom azt is, hogy ő számomra a világot jelent. Egyszerűen tökéletes. - Történt valami azzal a lánnyal Harry? - kérdezte könnyes szemmel. Hitelen olyan érzés futott rajtam végig, amit nem tudnék megnevezni. Az egész testemet kirázta a hideg. A levegő megállt benne, és hirtelen kezdtem el remegni. Lefagyva néztem a gyönyörű zöld szempárjaiba, amelyek az idő elmúlásával egyre kétségbeesetten vizsgálták az enyémeket. - Harry? - kérdezte elhaló hangon. Olyan törékeny volt, olyan ártatlan. Nem akartam megbántani. Nem akartam semmi olyat tenni ami rosszul esne neki. Azonban már késő volt.
- Megcsókoltam. - mondtam halkan, elhaló hangon. Még én magam is elcsodálkoztam azon, ahogy hangom hangzott. Del fejét elkapta felőlem és a szemben lévő fát kezdte nézni rezzenéstelen arccal. Szinte fuldokolva néztem gyönyörű arcát, amin most elkezdtek leperegni az első könnycseppek. Csak ezt ne. Könyörgöm ne! Én nem akartam. Egy szó nélkül felállt, majd lenézett rám.
- Elmegyek. - mondta. Hangja olyan halkan csengett, hogy csoda volt, hogy meghallottam. Összetörtség, szomorúság, düh és reménytelenség hallatszott benne, amiket én azonnal elakartam onnan venni. A szóra hirtelen pattantam fel, és néztem a gyönyörű lányra.
- Kérlek ne. Esküszöm, hogy nem akartam. Csak megtörtént. - könyörögtem reménytelenül az összetört lánynak, aki ezek után még arra sem méltatott, hogy rám nézzen. Nem adott semmi reakciót erre csak megemelte a lábát és készült elindulni. - Kérlek Del. Csak te vagy nekem. Kérlek. Ne hagyj el! Bármit megteszek. Kérlek. - Del felém kapta a fejét, így szembesülhetett könnyáztatta arcommal. Szomorúan nézett rám. Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, azonban nem sikerül neki.
- Csak annyit szeretnék Harry, hogy maradj ki az életemből. Valljuk be. Nem megy ez nekünk. Ki tudja hányszor csaltál meg, miközben én otthon ültem és azon aggódtam, vajon haza fogsz-e jönni.1 éve, hogy kint élünk London-ban Harry. És bevallom, hogy számomra ez volt életem legszörnyűbb 1 éve. Nem akarom ezeket újra átélni, még ha meg is ígéred, hogy megváltozol. Harry, nem fogsz...
- De, de meg fogok. Del kérlek, ne tedd ezt. Hisz látod milyen jól megy. 2 hete nem is ittam. Senkivel sem törődtem csak veled. Del.....
- Igen, igaz, hogy az elmúlt 2 hét csodálatos volt, de most, hogy rájöttem talán nem csak egyszer csaltál meg, valahogy csökkenti a bizalmam benned.
- Ez az egy ártatlan csók volt Del. Esküszöm. - mondtam kétségbeesetten, majd közelebb léptem hozzá és kezeit a szívemre raktam. - Igazat mondok. - néztem őszintén a szemébe, amiből úgy hullott a könny, mint a zápor eső. Megakartam magam ölni, amiért én volt a hibás azokért a könnyekért. Én okoztam őket. Senki más.
- Lehet, hogy igazat mondasz, de ezek után, hogy bízzak meg benned? Hogy higgyek neked, mikor azt mondod szeretsz? - ekkor ugrott be. Megvan a megoldás arra, hogy szerezzem vissza a bizalmát. Hogy bizonyítsam be neki, hogy tényleg szeretem.
- Így. - mondtam, majd leereszkedtem a térdemre. Láttam Del arcán a lepettséget, amit ha akart volna sem tudott volna eltakarni. - Tudom, hogy nem voltam a legjobb barát. Pedig az akartam lenni. Akárhányszor rád néztem, tudtam, hogy nálam jobb barátot érdemelsz, azonban túl önző voltam, hogy elengedjelek. Szükségem van rád Del. Jobban, mint bármi másra az egész életemben. Tudom, ha velem vagy sikerül leszoknom az alkoholról és minden más káros dologról. Csak arra kérlek, hogy maradj velem. És, hogy meddig? Delaina Britney White, megtennéd, hogy hozzám jössz és velem maradsz örökké? - kérdezte remegő hangon, miközben előkotortam a farzsebemből a nemrég vett tárgyat..
Jó olvasást!
Lots of love: Biiiia xx
• Delaina •
- Szóval gondolkoztam. - mondtam, miközben leültem egy kávé társaságában El mellé.
- És mire jutottál? - kérdezte kíváncsian.
- Talán elmehetnénk valamerre kirándulni. Úgyis olyan régen mentünk már. - mondtam El-nek, miközben az utolsó közös kirándulásunkra gondoltam. 17 évesek voltunk és akkor Harry-nek még nem voltak alkohol problémái. Igaz akkor is ittunk, de nem voltunk részegek. Tudtuk hol van a határ.
- Ez egy felettébb jó ötlet. - nézett rám El, miközben próbált normálisan rám nézni. Ma különösen jó kedve van, de sajnos eddig még nem tudtam kiszedni belőle miért. Vagyis saját elmondása szerint, ezt hozza ki belőle, ha süt a nap, ugyanis London-ban ez ritka.
- Szép jó napot a hölgyeknek! - jött be Louis Harry-vel karöltve, aki egy doboz sört tartotta kezében.
- Álljon fel kisasszony. - mondta nekem Harry, majd mit sem tudva arról, mit szeretne tettem, amit mondott. Mikor felálltam beült a székemben, majd megcsapkodta a combját, ami annyit jelentett, hogy üljek az ölébe, amit én nagyon szívesen megtettem. Karjaimat körbefontam a nyakán és gyengéden megcsókoltam. Mikor véget vetettünk a csóknak fejemet a vállára hajtottam és úgy hallgattam Louis és El veszekedését valami babról.
- Ide tettem le Louis ne idegesíts. - mondta El kissé hangosabban, mire Louis segítőkészen ránk nézett, azonban mi megráztuk a fejünket és mosolyogva néztük, ahogy a páros egy teljesen értéktelen dolgon veszekednek.
- De te meg azt értsd meg, hogy nem tettem el sehova. - mondta Louis és minél határozottabban próbálta elmondani El-nek, hogy márpedig ő nem tette el a babját.
- Jó itt a pénz és menjél el a sarki boltba babot venni. - mondta El, majd átnyújtotta a pénzt Louis-nak és kiment a konyhából.
- Hihetetlen. - mondta Louis, miközben a fejét rázta.
- Add ide a pénzt, majd mi megvesszük. Te csak menj és vidítsd fel El-t. - mondtam, miközben kivettem kezéből a pénzt és a nappali felé mutattam, ahova az előbb El beviharzott.
- Köszönöm Ms.White. - mondta, majd sejtelmesen Harry fel fordult, azonban én ebből egy mukkot sem értettem, szóval nem foglalkoztam vele.
- Na gyere. - ragadtam meg Harry kezét, majd a kijárat felé kezdtem vonszolni. Beültünk a kocsiba és egyenesen a kisbolt felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk, Harry megragadta a kezem és összekulcsolta azokat.
- El sem hiszem, hogy egy hülye bab miatt kellett idejönnünk. - mondta Harry nevetve, amit én megmosolyogtam. Alapjába véve tényleg egy orbitális nagy hülyeség, de a legjobb barátomnak már csak megteszem.
- Harry! - hallottam a hátam mögül egy ultrakényes hangot. Megfordultam, hogy szemügyre vehessem ki nyivákolta barátom nevét, de bár ne tettem volna. Egy magas, szőke, csöcs kirakós cicababa állt mögöttem, akit azonnal tudni akartam, hogy az én barátom miért ismer. - De régen láttalak cica. - mondta vigyorogva, majd odaszaladt Harry-hez és nyomott egy cuppanós puszit az arcára. Miközben ez az eset megtörtént elengedtem Harry kezét, amit ő észrevett és hirtelen kapott a kezem után, azonban én elhúztam.
- Szia Paris. - mondta Harry kedvetlenül, majd felém nézett.
- Jó volt a múlt heti buli, megismételhetnénk.- mondta kihívóan, miközben végig húzta ujját Harry mellkasán. Nekem itt lett sok. Fogtam magam és egy szó nélkül elindultam a pénztár felé.
• Harry •
- Úh, ez a csaj majdnem fellökött. - mondta Paris undorodva, mire én idegesen néztem rá.
- Az a csaj a barátnőm, szóval ne beszélj róla ilyen hangnemben. - mondtam idegesen, majd egy szó nélkül ott hagytam és az elrohant Del után eredtem. Az egész boltot bejártam, de nyilvánvaló volt egy idő után, hogy már innen is elment. Kimentem a bolt elé és észrevettem, hogy egy picike test ül az egyik padon, amelyek a bolt elé voltak kitéve. Kissé félve, de lassan közelíteni kezdtem a gyönyörű lány fel, majd végül leguggoltam elé.
- Nem jó barátnő vagyok? - kérdezte egy idő után, miközben még mindig picike kezeit bámulta. Lepetten kaptam fel a fejem erre a kijelentésére. Még is hogy gondolhatta azt, hogy ő rossz barátnő. Ő a legjobb, akit valaha egy fiú/férfi kívánhat.
- Úristen Del, dehogyis. - mondtam kissé felháborodva, majd nagy kezeim közé fogtam az övéit, amelyek csak a fele akkorák voltak, mint az enyémek.
- Akkor miért van az, hogy egyre több jelet mutatsz erre? - kérdezte fejét felemelve és a szemembe nézve. Erre azonban már nem tudtam mit mondani. Tudom, hogy sok mindennel megbántottam. Tudom, hogy rengeteg nyavalyás hibát követtem el. Azonban tudom azt is, hogy ő számomra a világot jelent. Egyszerűen tökéletes. - Történt valami azzal a lánnyal Harry? - kérdezte könnyes szemmel. Hitelen olyan érzés futott rajtam végig, amit nem tudnék megnevezni. Az egész testemet kirázta a hideg. A levegő megállt benne, és hirtelen kezdtem el remegni. Lefagyva néztem a gyönyörű zöld szempárjaiba, amelyek az idő elmúlásával egyre kétségbeesetten vizsgálták az enyémeket. - Harry? - kérdezte elhaló hangon. Olyan törékeny volt, olyan ártatlan. Nem akartam megbántani. Nem akartam semmi olyat tenni ami rosszul esne neki. Azonban már késő volt.
- Megcsókoltam. - mondtam halkan, elhaló hangon. Még én magam is elcsodálkoztam azon, ahogy hangom hangzott. Del fejét elkapta felőlem és a szemben lévő fát kezdte nézni rezzenéstelen arccal. Szinte fuldokolva néztem gyönyörű arcát, amin most elkezdtek leperegni az első könnycseppek. Csak ezt ne. Könyörgöm ne! Én nem akartam. Egy szó nélkül felállt, majd lenézett rám.
- Elmegyek. - mondta. Hangja olyan halkan csengett, hogy csoda volt, hogy meghallottam. Összetörtség, szomorúság, düh és reménytelenség hallatszott benne, amiket én azonnal elakartam onnan venni. A szóra hirtelen pattantam fel, és néztem a gyönyörű lányra.
- Kérlek ne. Esküszöm, hogy nem akartam. Csak megtörtént. - könyörögtem reménytelenül az összetört lánynak, aki ezek után még arra sem méltatott, hogy rám nézzen. Nem adott semmi reakciót erre csak megemelte a lábát és készült elindulni. - Kérlek Del. Csak te vagy nekem. Kérlek. Ne hagyj el! Bármit megteszek. Kérlek. - Del felém kapta a fejét, így szembesülhetett könnyáztatta arcommal. Szomorúan nézett rám. Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, azonban nem sikerül neki.
- Csak annyit szeretnék Harry, hogy maradj ki az életemből. Valljuk be. Nem megy ez nekünk. Ki tudja hányszor csaltál meg, miközben én otthon ültem és azon aggódtam, vajon haza fogsz-e jönni.1 éve, hogy kint élünk London-ban Harry. És bevallom, hogy számomra ez volt életem legszörnyűbb 1 éve. Nem akarom ezeket újra átélni, még ha meg is ígéred, hogy megváltozol. Harry, nem fogsz...
- De, de meg fogok. Del kérlek, ne tedd ezt. Hisz látod milyen jól megy. 2 hete nem is ittam. Senkivel sem törődtem csak veled. Del.....
- Igen, igaz, hogy az elmúlt 2 hét csodálatos volt, de most, hogy rájöttem talán nem csak egyszer csaltál meg, valahogy csökkenti a bizalmam benned.
- Ez az egy ártatlan csók volt Del. Esküszöm. - mondtam kétségbeesetten, majd közelebb léptem hozzá és kezeit a szívemre raktam. - Igazat mondok. - néztem őszintén a szemébe, amiből úgy hullott a könny, mint a zápor eső. Megakartam magam ölni, amiért én volt a hibás azokért a könnyekért. Én okoztam őket. Senki más.
- Lehet, hogy igazat mondasz, de ezek után, hogy bízzak meg benned? Hogy higgyek neked, mikor azt mondod szeretsz? - ekkor ugrott be. Megvan a megoldás arra, hogy szerezzem vissza a bizalmát. Hogy bizonyítsam be neki, hogy tényleg szeretem.
- Így. - mondtam, majd leereszkedtem a térdemre. Láttam Del arcán a lepettséget, amit ha akart volna sem tudott volna eltakarni. - Tudom, hogy nem voltam a legjobb barát. Pedig az akartam lenni. Akárhányszor rád néztem, tudtam, hogy nálam jobb barátot érdemelsz, azonban túl önző voltam, hogy elengedjelek. Szükségem van rád Del. Jobban, mint bármi másra az egész életemben. Tudom, ha velem vagy sikerül leszoknom az alkoholról és minden más káros dologról. Csak arra kérlek, hogy maradj velem. És, hogy meddig? Delaina Britney White, megtennéd, hogy hozzám jössz és velem maradsz örökké? - kérdezte remegő hangon, miközben előkotortam a farzsebemből a nemrég vett tárgyat..
2013. május 6., hétfő
• 5.fejezet •
Szijjasztok drágáim! Megérkeztem a z új résszel. Nem magyarázkodnék a késés miatt, mert most tényleg nem volt időm. De itt van.
Jó olvasást!
Lots of love: Bííía xx
• Delaina •
- Szerinted vegyem meg? - nézett rám Eleanor kíváncsiskodó tekintettel, miközben egy ruhát emelt felé. Éppen az egyetemről tartottunk hazafelé, azonban El-nek fejébe pattant az a remek ötlet, hogy menjünk el vásárolni. Mivel nem akartam megbántani, így elmentem vele, azonban az ígért fél óra helyett már másfél órája itt vagyunk.
- El, kérlek csak vedd meg és menjünk. - mondtam könyörögve, mire felsóhajtott és elindult a pénztárhoz. 5 perc alatt letudtunk a fizetést, majd El kocsijához vettük az irányt. Az út végig csendben telt. Csak bámultam ki az ablakon és néztem az elsuhanó házakat. Mikor megérkeztünk a házunkhoz, El adott egy puszit az arcomra és elhajtott. A sulis táskámmal és a ruhás szatyorral a kezemben baktattam fel a házunkhoz. Nagy nehezen beletaláltam a zárba a kulcsommal, majd benyitottam. Bent a TV hangján kívül nagy csend volt. Ahogy hallottam egy focimeccs mehetett benne.Lehúztam a cipőm, a táskákat lepakoltam az ajtó elé és érdeklődve indultam el a nappali felé. A kanapén Harry ült egy sörrel a kezében és üres tekintettel nézett maga elé. Kicsit rosszul esett, hogy hallotta, hogy megjöttem még sem jött oda köszönni, sőt egyáltalán nem is köszönt. Egy ideig csak értetlenül néztem Harry hátát, majd megszólaltam.
- Szia. - mondtam vékonyka hangon, azonban semmilyen reakciót sem kaptam Harry-től. Kicsit arrébb mentem, hogy láthassam az arcát, amiről semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni. - Harry? - szólítottam újra, hátha most kapok valamilyen választ.
- Hagyj. - ennyi volt az összes, amit kitudott nyögni, de el sem tudja képzelni ezzel az egy, rövid szóval mennyire a szívemig hatolt. Nem tudtam mit tettem vagy mit nem tettem azért, hogy ilyen velem. Egy ideig lefagyva néztem a magam, majd kimentem a konyhába, hogy készítsek teát. Mikor kész lettem vele két bögrébe öntöttem és bementem Harry-hez a nappaliba.
- Csináltam teát, kérsz? - fordultam felé. A mai nap pedig először ezt ő is megtette, azonban bár ne tette volna.
- Nem érted, hogy hagyj?! - ordított rám mire én összerezzentem és kiborult a tea a pohárból. Harry egy ideig ideges arccal nézett rám, majd mikor észrevette, hogy szemeim megtelnek könnyel meglágyult. - Del...
- Csináltam valamit? - vágtam bele szavába, remegő hanggal, mire ő azonnal felpattant és elém sétált.
- Nem, nem kicsim te nem tettél semmit. - ellenkezett, miközben két keze közé vettem arcomat, amin végig folyt az első könnycsepp. - Csak... nehéz ez nekem. 4 napja nem ittam és...
- De Harry ez nem megoldás. - mondtam halkan. - Tudod milyen rosszul esett, mikor olyan flegma voltál velem. Én itt vagyok melletted Harry, nem hagylak el. Mindenben próbállak támogatni. És te csak arra adsz okot, hogy féljek tőled. - mondtam kissé hangosabban. Harry arca ijedtté vált és addig nem is tudtam mitől, míg meg nem szólalt.
- Te félsz tőlem? - kérdezte elhaló hangon. Nem szóltam semmit csak lehajtott fejjel néztem a lábaimat. - Del.... - emelte fel a fejem Harry miután már vagy 1 perce egy szót sem nyögtem ki. - Miért félsz tőlem? - kérdezte, a félsz szónál pedig megremegett a hangja.
- Én csak.... - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni. Láttam Harry szemében a kétségbeesést. Még sosem láttam ilyennek ezelőtt.
• Harry •
Félt tőlem. Ez az egy icipici,de annál nagyobb súllyal bíró mondat járt a fejemben. Kétségbeesve néztem a szemeibe, amelyekből néhol-néhol kihullott egy könnycsepp.Én tettem tönkre. Én voltam az az ember, aki a legcsodálatosabb, legtökéletesebb lányt a világon teljesen a földbe tiporta. Nemcsak azzal, hogy ittam, hanem a viselkedésemmel is. Amikor nem tudta befejezni a mondatát, valami összeomlott bennem. Talán akkor tudatosult bennem, hogy Del nálam egy sokkal jobb fiúra vágyik. Egy olyanra aki megérdemli. Mert én nem érdemeltem meg, Egy alkoholista állat vagyok, aki 4 nap után kiborul és ordibál azzal akit a legjobban szeret, csak azért mert 4 napig nem kapott alkoholt. Undorodtam magamtól. Nem tudtam elképzelni mi volt az az egy dolog, ami ennyi ideig mellettem tartotta Del-t.
Akármennyire is tudtam, hogy Del-nek más fiú jobb lenne, nem tehettem ezt. Halálosan szerelmes voltam belé, és ha nekem el kellett volna őt engednem, meglehet, hogy még ennél is rosszabbra fordul a helyzetem. Azonban itt és most én megfogadom, hogy sosem fogom elengedni. Vigyázni fogok rá, mint a legféltetettebb kincsemre.
- Tőlem nem kell félned kincsem. - suttogtam halkan, ezzel is próbáltam kissé lenyugtatni. Közelebb húztam magamhoz, jobb kezemet a háta mögé vezettem és lassan kezdtem kezemet fel-le simogatni a hátán. Fejét a mellkasomra hajtotta és halkan kezdett szuszogni ott. Fejemet a feje tetejére hajtottam és halkan dúdoltam neki. Lassan kezdtem hátradőlni a kanapén, míg végül le nem feküdtünk arra. Folyamatosan dúdoltam a fülébe és abban sem hagytam addig, amíg észre nem vettem, hogy békésen elaludt az ölembe.
- Szeretlek kincsem! Nagyon szeretlek. - suttogtam a fülébe, miközben apró csókot leheltem az arcára. Ott feküdtem egy kanapén a tökéletességgel a karomban.
- Biztos, hogy tetszeni fog neki Lou? - fordultam az említett felé, aki szaporán bólogatva mosolygott rám. Louis-val éppen egy Zaphire nevű ékszer bolt pultja előtt állunk és válogatunk a szebbnél szebb - meg persze drágábbnál drágább - ékszerek között.
- Imádni fogja haver. - mondta, majd barátian megveregette a hátamat. - Hát Hazz, őszintén eddig ez a legokosabb dolog, amit valaha tettél. - mondta elismerően, majd rám mosolygott. Én is visszamosolyogtam rá, majd megmutattam az eladónőnek az ékszert, amit kiválasztottunk. - Mikorra tervezed? - kérdezte Louis, már a bolt előtt.
- A 4 éves fordulónkon. - mondtam mosolyogva, már csak azért is mert jó belegondolni, hogy lassan 4 éve, hogy magam mellett tudhatok egy tökéletes lányt.
- Jövő héten? - kérdezte kissé lepetten. Gondolom nem számított arra, hogy ilyen hamar elő állok vele.
- Bizony. - mondtam mosolyogva.
- Büszke vagyok rád haver. - mondta Louis, majd magához húzott és barátian ölelet. Ebben az ölelésben pedig éreztem, hogy tényleg büszke rám és ez az a dolog, ami hiányzik az életemből, hogy azt mondják rám BÜSZKE vagyok rád!
Jó olvasást!
Lots of love: Bííía xx
• Delaina •
- El, kérlek csak vedd meg és menjünk. - mondtam könyörögve, mire felsóhajtott és elindult a pénztárhoz. 5 perc alatt letudtunk a fizetést, majd El kocsijához vettük az irányt. Az út végig csendben telt. Csak bámultam ki az ablakon és néztem az elsuhanó házakat. Mikor megérkeztünk a házunkhoz, El adott egy puszit az arcomra és elhajtott. A sulis táskámmal és a ruhás szatyorral a kezemben baktattam fel a házunkhoz. Nagy nehezen beletaláltam a zárba a kulcsommal, majd benyitottam. Bent a TV hangján kívül nagy csend volt. Ahogy hallottam egy focimeccs mehetett benne.Lehúztam a cipőm, a táskákat lepakoltam az ajtó elé és érdeklődve indultam el a nappali felé. A kanapén Harry ült egy sörrel a kezében és üres tekintettel nézett maga elé. Kicsit rosszul esett, hogy hallotta, hogy megjöttem még sem jött oda köszönni, sőt egyáltalán nem is köszönt. Egy ideig csak értetlenül néztem Harry hátát, majd megszólaltam.
- Szia. - mondtam vékonyka hangon, azonban semmilyen reakciót sem kaptam Harry-től. Kicsit arrébb mentem, hogy láthassam az arcát, amiről semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni. - Harry? - szólítottam újra, hátha most kapok valamilyen választ.
- Hagyj. - ennyi volt az összes, amit kitudott nyögni, de el sem tudja képzelni ezzel az egy, rövid szóval mennyire a szívemig hatolt. Nem tudtam mit tettem vagy mit nem tettem azért, hogy ilyen velem. Egy ideig lefagyva néztem a magam, majd kimentem a konyhába, hogy készítsek teát. Mikor kész lettem vele két bögrébe öntöttem és bementem Harry-hez a nappaliba.
- Csináltam teát, kérsz? - fordultam felé. A mai nap pedig először ezt ő is megtette, azonban bár ne tette volna.
- Nem érted, hogy hagyj?! - ordított rám mire én összerezzentem és kiborult a tea a pohárból. Harry egy ideig ideges arccal nézett rám, majd mikor észrevette, hogy szemeim megtelnek könnyel meglágyult. - Del...
- Csináltam valamit? - vágtam bele szavába, remegő hanggal, mire ő azonnal felpattant és elém sétált.
- Nem, nem kicsim te nem tettél semmit. - ellenkezett, miközben két keze közé vettem arcomat, amin végig folyt az első könnycsepp. - Csak... nehéz ez nekem. 4 napja nem ittam és...
- De Harry ez nem megoldás. - mondtam halkan. - Tudod milyen rosszul esett, mikor olyan flegma voltál velem. Én itt vagyok melletted Harry, nem hagylak el. Mindenben próbállak támogatni. És te csak arra adsz okot, hogy féljek tőled. - mondtam kissé hangosabban. Harry arca ijedtté vált és addig nem is tudtam mitől, míg meg nem szólalt.
- Te félsz tőlem? - kérdezte elhaló hangon. Nem szóltam semmit csak lehajtott fejjel néztem a lábaimat. - Del.... - emelte fel a fejem Harry miután már vagy 1 perce egy szót sem nyögtem ki. - Miért félsz tőlem? - kérdezte, a félsz szónál pedig megremegett a hangja.
- Én csak.... - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni. Láttam Harry szemében a kétségbeesést. Még sosem láttam ilyennek ezelőtt.
• Harry •
Félt tőlem. Ez az egy icipici,de annál nagyobb súllyal bíró mondat járt a fejemben. Kétségbeesve néztem a szemeibe, amelyekből néhol-néhol kihullott egy könnycsepp.Én tettem tönkre. Én voltam az az ember, aki a legcsodálatosabb, legtökéletesebb lányt a világon teljesen a földbe tiporta. Nemcsak azzal, hogy ittam, hanem a viselkedésemmel is. Amikor nem tudta befejezni a mondatát, valami összeomlott bennem. Talán akkor tudatosult bennem, hogy Del nálam egy sokkal jobb fiúra vágyik. Egy olyanra aki megérdemli. Mert én nem érdemeltem meg, Egy alkoholista állat vagyok, aki 4 nap után kiborul és ordibál azzal akit a legjobban szeret, csak azért mert 4 napig nem kapott alkoholt. Undorodtam magamtól. Nem tudtam elképzelni mi volt az az egy dolog, ami ennyi ideig mellettem tartotta Del-t.
Akármennyire is tudtam, hogy Del-nek más fiú jobb lenne, nem tehettem ezt. Halálosan szerelmes voltam belé, és ha nekem el kellett volna őt engednem, meglehet, hogy még ennél is rosszabbra fordul a helyzetem. Azonban itt és most én megfogadom, hogy sosem fogom elengedni. Vigyázni fogok rá, mint a legféltetettebb kincsemre.
- Tőlem nem kell félned kincsem. - suttogtam halkan, ezzel is próbáltam kissé lenyugtatni. Közelebb húztam magamhoz, jobb kezemet a háta mögé vezettem és lassan kezdtem kezemet fel-le simogatni a hátán. Fejét a mellkasomra hajtotta és halkan kezdett szuszogni ott. Fejemet a feje tetejére hajtottam és halkan dúdoltam neki. Lassan kezdtem hátradőlni a kanapén, míg végül le nem feküdtünk arra. Folyamatosan dúdoltam a fülébe és abban sem hagytam addig, amíg észre nem vettem, hogy békésen elaludt az ölembe.
- Szeretlek kincsem! Nagyon szeretlek. - suttogtam a fülébe, miközben apró csókot leheltem az arcára. Ott feküdtem egy kanapén a tökéletességgel a karomban.
- Biztos, hogy tetszeni fog neki Lou? - fordultam az említett felé, aki szaporán bólogatva mosolygott rám. Louis-val éppen egy Zaphire nevű ékszer bolt pultja előtt állunk és válogatunk a szebbnél szebb - meg persze drágábbnál drágább - ékszerek között.
- Imádni fogja haver. - mondta, majd barátian megveregette a hátamat. - Hát Hazz, őszintén eddig ez a legokosabb dolog, amit valaha tettél. - mondta elismerően, majd rám mosolygott. Én is visszamosolyogtam rá, majd megmutattam az eladónőnek az ékszert, amit kiválasztottunk. - Mikorra tervezed? - kérdezte Louis, már a bolt előtt.
- A 4 éves fordulónkon. - mondtam mosolyogva, már csak azért is mert jó belegondolni, hogy lassan 4 éve, hogy magam mellett tudhatok egy tökéletes lányt.
- Jövő héten? - kérdezte kissé lepetten. Gondolom nem számított arra, hogy ilyen hamar elő állok vele.
- Bizony. - mondtam mosolyogva.
- Büszke vagyok rád haver. - mondta Louis, majd magához húzott és barátian ölelet. Ebben az ölelésben pedig éreztem, hogy tényleg büszke rám és ez az a dolog, ami hiányzik az életemből, hogy azt mondják rám BÜSZKE vagyok rád!
2013. április 22., hétfő
• 4.fejezet •
Szijjasztok drágáim! Megjöttem az új fejezettel. Ebben a fejezetben van olyan rész amit csak saját felelősségre ajánlok, de oda is van írva.
Jó olvasást!
Lots of love: Bííía xx
• Harry •
Őszintén szólva nem tudtam Louis merre rángat, de nem tudtam mást tenni, mint követni. Azonban, ahogy egyre közelebb értünk a célponthoz kezdtem sejteni. Leparkolt az egyik kocsifeljárón, majd meg sem várva engem, hogy esetleg megmagyarázza miért hozott ide bement. Mondjuk igazából sejtettem okát, azonban kissé féltem, mikor az ajtó elé értem. Egy nagy sóhaj közepette kinyitottam azt, majd megpillantottam Lou-t, aki várakozó tekintettel nézett engem. Egy ideig csak állt előttem karba tett kézzel, majd egy idő múlva, fejével a kanapé felé biccentett, ahol észrevettem, hogy két lány beszélget. Eleanor és Delaina. Nyeltem egy nagyot, majd erőt véve magamon indultam el a kanapé felé. El még azelőtt észrevett volna, hogy beértem volna, így egy rosszalló pillantás után felállt és kiment.Sosem történt még velem ilyen ezelőtt. Lábaim remegtek és esküszöm életemben nem féltem még semmitől annyira, mint akkor. Minden bátorságomat összeszedtem és óvatosan leültem Delaina mellé, aki egy ideig csendben bámult maga elé. Tudta, hogy ki ül mellette anélkül is, hogy rám nézett volna. Végül 2 perc csend után megszólalt.
- Miért nem vagyok neked elég Harry? - kérdezte rekedt hangon. Sosem hallottam még hangját ennyire rekedtnek. Valószínűleg most sírhatott a legtöbbet az elmúlt 3 évben, hisz így még sosem láttam. A legrosszabb pedig az volt az egészben, hogy miattam sírt.
- Del, ne beszélj hülyeségeket. - mondtam elképedve, már csak attól is, hogy ő ilyet gondol. Ha ő nekem nem lenne elég, nem lennék vele 3 éve.
- Mégsem ezt mutatod felém. - mondta, majd először, amióta itt vagyok, rám nézett.
- Figyelj Delaina. Kérlek, adj még egy esélyt. Esküszöm, hogy megváltozok. Mindent belefogok adni csak is azért, hogy megváltozzak. Érted! Del, tudod jól, hogy szeretlek. Te vagy a mindenem. Amióta elköltöztünk Holmes Chapel-ből olyan, mintha csak te lennél nekem. Nagyon szépen kérlek.... csak most... még egyszer utoljára próbáljuk meg. - mondtam elhaló hangon. Még magamon is elcsodálkoztam, mikor megéreztem egy könnycseppet, ahogy gyengéden lefolyik arcomon. Nem tudtam semmit sem kiolvasni Delaina szeméből. Csak egykedvűen bámult maga elé, majd csak 3 perc múlva nézett rám. Kétségbeesettem próbáltam kiszedni belőle a gondolatait. Nem akartam elveszíteni.
- Nem tudom, Harry. - mondta lehajtott fejjel. Talán itt éreztem azt, hogy vége mindennek. Már csak egy megoldás maradt ami talán segít nekem visszaszerezni őt.
- Emlékszel arra mikor 16 évesek volt, és ünnepeltük a féléves fordulónkat? - kérdeztem felé fordulva, mire és halványan elmosolyodott és bólintott.
• Visszaemlékezés •
- Talán nem lenne szabad itt lennünk. - mondta Delaina kissé félénken, miközben erősen szorította kezemet, ami védelmezően volt összefonva ő apró kezével. Bátorítóan rámosolyogtam, majd még beljebb húztam az elhagyatott kis parkban. Nem volt itt semmi, csak néhány pad, amelyek már szinte majd összedőltek annyira régiek voltak, meg persze egy régi hinta, amiről még régebben anya mesélt, hogy sokat használták. Hát igen..... meg is látszott rajta. Éreztem Delaina kezén, hogy nagyon fél, hisz kezeit egyre erősebben szorította az enyémhez.
- Héj kicsim, ne félj nem lesz semmi gond. - fordítottam magam elé a kissé aggódó tekintetű lányt.
- Nem tudom Harry. Olyan félelmetes ez az egész. - mondta félénken, ami megmosolyogtatott. Mikor fél évvel ezelőtt összejöttünk nagyon sokan nem hitték el. Mindenki azt mondta, hogy nála sokkal bevállalósabb lány illik hozzám. Azonban én ezeket a megjegyzéseket elengedtem a fülem mellett. Számomra ő tökéletes volt, és nem érdekelt egyáltalán, hogy ki mit gondolt. Az egyetlen, ami számított, hogy mi igenis szerettük egymást.
- Hidd el, nem lesz az. - mondtam sejtelmesen, majd kacsintottam egyet, és tovább húztam magam után. Végre elértünk ahhoz a részhez, ahova el akartam vinni. Mikor meglátta, egy ideig csodálkozva nézte a helyet, ahol gyertyák voltak körbe rakva egy kis pléd körül, valamint volt sok enni és innivaló. Ezenkívül, pedig volt egy kis zenelejátszó, amin csak is kizárólag azok a zenék mentek, amelyek valamilyen módon hozzánk köthető. Láttam a szemében a csillogást, amit most az is okozhatott, hogy megkönnyezte a látványt. Egyik pillanatról a másikra ugrott hirtelen a nyakamba, és támadta le ajkaimat. A csókjai számomra mindig olyanok voltak, mintha először csókolnám meg. Sokszor volt olyan, hogy féltem, talán valamit rosszul csinálok.Azonban minden egyes csók után az a mosoly és csillogás ami a szemében volt, mindig emlékeztetett arra, hogy mennyire is szeretem, és hogy ő mennyire élvezte azt a bizonyos csókot. Most is ugyanilyen hatásokkal váltunk el egymástól. Azt nem tudhatom, hogy az én arcom milyen minden egyes csókunk után, azonban azt megmondhatom, hogy azok a bizonyos lepkék életre kelnek a hasamban akárhányszor csak meglátom és érzem puha, édes ajkait az enyémeken.
- Ezt mind te..... - nem tudta befejezni, ugyanis még idő előtt bólintottam, mire ő meghatódva felnevetett. Imádtam a nevetését. Ez volt az az egy a sok közül, amit a legjobban szerettem benne. Mind a ketten felemelő boldogsággal ültünk le a plédre és kezdtük el enni az ott lévő finomságokat. Próbáltam minden olyan ételt összegyűjteni, amit a legjobban szeret és elnézve gyönyörű, boldog arcát, ez sikerült is.
- Egy epret hölgyem? - kérdeztem, miközben felnyújtottam a kezemben lévő csokis epret. Azonnal elmosolyodott és bólintott. Odahajolt, hogy bekaphassa az epret, azonban még mielőtt ezt megtehette volna bekaptam az egyik végét. Kissé sértődötten nézett rám, azonban én intettem a fejemmel, hogy kapja be a másik felét, amit ő nevetve meg is tett.
18+
Mind a ketten megettük a saját részünket, azonban én ennyivel nem bírtam betelni. Akaratosan magamhoz húztam és egy éhes farkashoz hasonlóan támadtam le ajakit, amit ő egy kicsit sem bánt. Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, amivel egyszerűen nem tudtam betelni. Erősen szorítottam magamhoz, miközben kezem a megengedettnél lejjebb, a fenekéhez vándorolt, de mivel Del ezt nem bánta, vággyal telve szorítottam meg kerek fenekét. Egy jól eső sóhaj hagyta el a száját, miközben belemosolygott a csókunkba. Lassan kezdtem el ledönteni a pléden, majd egyik kezemet a fejem fölött tartottam, hogy megtudjam magam tartani, a másikkal pedig összekulcsoltam kezeinket. Kezem a pólója alá tévedt és gyengéden kezdte simogatni puha és sima bőrét. Kissé félénken, azonban de elkezdtem felfelé tűrni a pólót a hasán, amiben ő nem akadályozott meg, így egy fél másodperc alatt a póló már a fűben végezte. Még csak egyszer volt szerencsém Del-t fehérneműben látni és akkor is csak véletlenül történt, azonban most volt alkalmam arra, hogy rendesen felmérhessem gyönyörű idomait.Az előző tettem őt is felbátorította és hamar lerántottam rólam Ramones pólómat, ami szintén a fűben végezte.Itt feküdtünk egymáson, mindketten félmeztelenül és nem tudtunk betelni egymás csókjával. Hirtelen Del lábait ketté nyitott, így betudtam férkőzni közéjük. Elkezdtem végig hinteni apró puszikkal a hasát, amit ő jóleső sóhajjal fogadott. Ezután az események hirtelen felgyorsultak. Már nem is tudom hogy, de lekerült mind a kettőnkről a nadrág, Del-ről a melltartó, így már mind a ketten csak egy szál alsóneműben feküdtünk. Egy hirtelen mozdulattal lerántottam róla a bugyiját, így már csak a rajta lévő boxer akadályozott meg minket. Mielőtt azt is levette volna, azonban ránéztem.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem kissé félve a választól, nehogy most vonuljon vissza.
- 100%-osan. - mondta egy biztató mosoly kíséretében. Mivel mind a ketten szüzek voltunk még, kissé tartottam tőle, de egyben kíváncsi is voltam milyen érzés. Még egyszer nyomtam egy édes csókot a szájára majd férfiasságomat bejáratához vezettem és először még csak egy kicsit toltam be, mivel láttam az arcán, hogy ez neki nem valami kellemes érzés, de bevallom kicsit nekem is fájt. Egy kisebb lökéssel még beljebb kerültem benne, majd már az egész hosszam benne volt. Del nagyokat nyögött alattam a fájdalomtól, így egy ideig jobbnak láttam ha nem mozgok.
- Nem sokára jobb lesz kicsim. - suttogtam nyugtatóan a fülébe, mire gyengéden elmosolyodott, majd megcsókolt. - Mozoghatok? - kérdezte rátekintve, mire egy aprót bólintott, majd nem gyors de nem is lassú ütemet kezdtem diktálni, ami számára is és számomra is megfelelő volt. Láttam az arcán, hogy egyre jobban élvezi a dolgot, így még gyorsabban kezdtem lökni, ami már jóleső sóhajokat hozott ki belőle.
- Úristen.... - nyögtem én is az élvezettől, majd belecsókoltam a nyakába, amit gyengéden elkezdtem szívni. Huncutan elmosolyodtam, hisz tudtam, hogy ennek ott lesz a nyoma. Minden 3 lökésnél Del a nevemet nyögte, ami még jobban bátorított a gyorsabb mozgásra.
- Harry... én mindjárt.. - suttogta a nyakamba. A mondatra még gyorsabb tempót, hogy minél hamarabb eljuttassam kettőnket a csúcsra. Mikor már éreztem, hogy nincs sok hátra megálltam és hagytam, hogy mind a ketten lenyugodjunk. Mint egy rongybaba dőltem rá és tettem fejemet a nyakhajlatába. Egy ideig így feküdtünk és próbáltuk légzésünket visszaállítani a normális kerékvágásba. Mikor viszonylag sikerült kihúztam magam belőle és fáradtan dőltem le mellé. Ezután felém fordult, fejét rátette a mellkasomra, kezeinket összekulcsolta, lábainkat pedig összefonta.
- Nagyon szeretlek kicsim. - suttogtam a fülébe, mire megborzongott.
- Én is nagyon szeretlek. - mondta mosolyogva majd még egy utolsó csókot nyomott a számra és visszafeküdt a mellkasomra.
• Jelen •
- Még mindig ugyanannyira szeretlek, mint akkor. - mondtam a szemébe, ami teljesen meg volt telve könnyekkel. Pislogott egyet, mire a könnycseppek záporként kezdtek lefolyni gyönyörű arcán. Óvatosan odahajoltam hozzá, kezem közé fogtam az arcát és letöröltem a könnycseppeket arcáról. - Nézz rám. - mondtam magabiztosan, mire ő teljesítette, amit kértem és hatalmas kék szemeivel az enyémekbe bámult. - Szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban. Szeretem a szemeidet. - mondtam majd óvatosan végig húztam kezeim, szemeim, amik érintésemre lecsukódtak. - Szeretem az orrod. - mondtam, majd nyomtam egy puszit az orra hegyére, amibe belekuncogott. - Szeretem az arcod. - mondtam, majd végighúztam ujjam hegyét a az arcán, mire az libabőrös lett. - Szeretem a füled. - mondtam mosolyogva, majd játékosan megharaptam egyik fülcimpáját, mire kuncogva összehúzta vállát. - Szeretem a hajad. - mondtam, majd beletúrtam az említett selymes, puha hajba. - És szeretem a szádat. - mondta ki az utolsót halkan, majd lassan közelíteni kezdtem a szája felé, amit ő mozdulatlanul tűrt. Végül szám hozzásimult az övéhez és lassú táncot kezdtek járni. Nyelvemmel megnyaltam alsó ajkát, mire ő vette a célzást és szétnyitotta a száját, így nyelvem bejutást kapott a szájába. Nyelveink szinte verekedtek egymással. Végül nem is tudom hány perc múlva elváltunk egymástól és lihegve néztünk egymásra. - Megtudsz nekem bocsájtani? És ami a lényeg. Képes vagy hinni abban, hogy megváltozok? - kérdeztem a szemébe nézve. Egy ideig csak nézett a szemembe. Azt hittem már nem is válaszol, azonban 2 perc után megtette.
- Képes vagyok rá. - mondta mosolyogva, majd még egy utolsó könnycsepp hagyta l az arcát, amit lecsókoltam onnan és ismét megcsókoltam...
Jó olvasást!
Lots of love: Bííía xx
• Harry •
Őszintén szólva nem tudtam Louis merre rángat, de nem tudtam mást tenni, mint követni. Azonban, ahogy egyre közelebb értünk a célponthoz kezdtem sejteni. Leparkolt az egyik kocsifeljárón, majd meg sem várva engem, hogy esetleg megmagyarázza miért hozott ide bement. Mondjuk igazából sejtettem okát, azonban kissé féltem, mikor az ajtó elé értem. Egy nagy sóhaj közepette kinyitottam azt, majd megpillantottam Lou-t, aki várakozó tekintettel nézett engem. Egy ideig csak állt előttem karba tett kézzel, majd egy idő múlva, fejével a kanapé felé biccentett, ahol észrevettem, hogy két lány beszélget. Eleanor és Delaina. Nyeltem egy nagyot, majd erőt véve magamon indultam el a kanapé felé. El még azelőtt észrevett volna, hogy beértem volna, így egy rosszalló pillantás után felállt és kiment.Sosem történt még velem ilyen ezelőtt. Lábaim remegtek és esküszöm életemben nem féltem még semmitől annyira, mint akkor. Minden bátorságomat összeszedtem és óvatosan leültem Delaina mellé, aki egy ideig csendben bámult maga elé. Tudta, hogy ki ül mellette anélkül is, hogy rám nézett volna. Végül 2 perc csend után megszólalt.- Miért nem vagyok neked elég Harry? - kérdezte rekedt hangon. Sosem hallottam még hangját ennyire rekedtnek. Valószínűleg most sírhatott a legtöbbet az elmúlt 3 évben, hisz így még sosem láttam. A legrosszabb pedig az volt az egészben, hogy miattam sírt.
- Del, ne beszélj hülyeségeket. - mondtam elképedve, már csak attól is, hogy ő ilyet gondol. Ha ő nekem nem lenne elég, nem lennék vele 3 éve.
- Mégsem ezt mutatod felém. - mondta, majd először, amióta itt vagyok, rám nézett.
- Figyelj Delaina. Kérlek, adj még egy esélyt. Esküszöm, hogy megváltozok. Mindent belefogok adni csak is azért, hogy megváltozzak. Érted! Del, tudod jól, hogy szeretlek. Te vagy a mindenem. Amióta elköltöztünk Holmes Chapel-ből olyan, mintha csak te lennél nekem. Nagyon szépen kérlek.... csak most... még egyszer utoljára próbáljuk meg. - mondtam elhaló hangon. Még magamon is elcsodálkoztam, mikor megéreztem egy könnycseppet, ahogy gyengéden lefolyik arcomon. Nem tudtam semmit sem kiolvasni Delaina szeméből. Csak egykedvűen bámult maga elé, majd csak 3 perc múlva nézett rám. Kétségbeesettem próbáltam kiszedni belőle a gondolatait. Nem akartam elveszíteni.
- Nem tudom, Harry. - mondta lehajtott fejjel. Talán itt éreztem azt, hogy vége mindennek. Már csak egy megoldás maradt ami talán segít nekem visszaszerezni őt.
- Emlékszel arra mikor 16 évesek volt, és ünnepeltük a féléves fordulónkat? - kérdeztem felé fordulva, mire és halványan elmosolyodott és bólintott.
• Visszaemlékezés •
- Talán nem lenne szabad itt lennünk. - mondta Delaina kissé félénken, miközben erősen szorította kezemet, ami védelmezően volt összefonva ő apró kezével. Bátorítóan rámosolyogtam, majd még beljebb húztam az elhagyatott kis parkban. Nem volt itt semmi, csak néhány pad, amelyek már szinte majd összedőltek annyira régiek voltak, meg persze egy régi hinta, amiről még régebben anya mesélt, hogy sokat használták. Hát igen..... meg is látszott rajta. Éreztem Delaina kezén, hogy nagyon fél, hisz kezeit egyre erősebben szorította az enyémhez.
- Héj kicsim, ne félj nem lesz semmi gond. - fordítottam magam elé a kissé aggódó tekintetű lányt.
- Nem tudom Harry. Olyan félelmetes ez az egész. - mondta félénken, ami megmosolyogtatott. Mikor fél évvel ezelőtt összejöttünk nagyon sokan nem hitték el. Mindenki azt mondta, hogy nála sokkal bevállalósabb lány illik hozzám. Azonban én ezeket a megjegyzéseket elengedtem a fülem mellett. Számomra ő tökéletes volt, és nem érdekelt egyáltalán, hogy ki mit gondolt. Az egyetlen, ami számított, hogy mi igenis szerettük egymást.
- Hidd el, nem lesz az. - mondtam sejtelmesen, majd kacsintottam egyet, és tovább húztam magam után. Végre elértünk ahhoz a részhez, ahova el akartam vinni. Mikor meglátta, egy ideig csodálkozva nézte a helyet, ahol gyertyák voltak körbe rakva egy kis pléd körül, valamint volt sok enni és innivaló. Ezenkívül, pedig volt egy kis zenelejátszó, amin csak is kizárólag azok a zenék mentek, amelyek valamilyen módon hozzánk köthető. Láttam a szemében a csillogást, amit most az is okozhatott, hogy megkönnyezte a látványt. Egyik pillanatról a másikra ugrott hirtelen a nyakamba, és támadta le ajkaimat. A csókjai számomra mindig olyanok voltak, mintha először csókolnám meg. Sokszor volt olyan, hogy féltem, talán valamit rosszul csinálok.Azonban minden egyes csók után az a mosoly és csillogás ami a szemében volt, mindig emlékeztetett arra, hogy mennyire is szeretem, és hogy ő mennyire élvezte azt a bizonyos csókot. Most is ugyanilyen hatásokkal váltunk el egymástól. Azt nem tudhatom, hogy az én arcom milyen minden egyes csókunk után, azonban azt megmondhatom, hogy azok a bizonyos lepkék életre kelnek a hasamban akárhányszor csak meglátom és érzem puha, édes ajkait az enyémeken.
- Ezt mind te..... - nem tudta befejezni, ugyanis még idő előtt bólintottam, mire ő meghatódva felnevetett. Imádtam a nevetését. Ez volt az az egy a sok közül, amit a legjobban szerettem benne. Mind a ketten felemelő boldogsággal ültünk le a plédre és kezdtük el enni az ott lévő finomságokat. Próbáltam minden olyan ételt összegyűjteni, amit a legjobban szeret és elnézve gyönyörű, boldog arcát, ez sikerült is.
- Egy epret hölgyem? - kérdeztem, miközben felnyújtottam a kezemben lévő csokis epret. Azonnal elmosolyodott és bólintott. Odahajolt, hogy bekaphassa az epret, azonban még mielőtt ezt megtehette volna bekaptam az egyik végét. Kissé sértődötten nézett rám, azonban én intettem a fejemmel, hogy kapja be a másik felét, amit ő nevetve meg is tett.
18+
Mind a ketten megettük a saját részünket, azonban én ennyivel nem bírtam betelni. Akaratosan magamhoz húztam és egy éhes farkashoz hasonlóan támadtam le ajakit, amit ő egy kicsit sem bánt. Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, amivel egyszerűen nem tudtam betelni. Erősen szorítottam magamhoz, miközben kezem a megengedettnél lejjebb, a fenekéhez vándorolt, de mivel Del ezt nem bánta, vággyal telve szorítottam meg kerek fenekét. Egy jól eső sóhaj hagyta el a száját, miközben belemosolygott a csókunkba. Lassan kezdtem el ledönteni a pléden, majd egyik kezemet a fejem fölött tartottam, hogy megtudjam magam tartani, a másikkal pedig összekulcsoltam kezeinket. Kezem a pólója alá tévedt és gyengéden kezdte simogatni puha és sima bőrét. Kissé félénken, azonban de elkezdtem felfelé tűrni a pólót a hasán, amiben ő nem akadályozott meg, így egy fél másodperc alatt a póló már a fűben végezte. Még csak egyszer volt szerencsém Del-t fehérneműben látni és akkor is csak véletlenül történt, azonban most volt alkalmam arra, hogy rendesen felmérhessem gyönyörű idomait.Az előző tettem őt is felbátorította és hamar lerántottam rólam Ramones pólómat, ami szintén a fűben végezte.Itt feküdtünk egymáson, mindketten félmeztelenül és nem tudtunk betelni egymás csókjával. Hirtelen Del lábait ketté nyitott, így betudtam férkőzni közéjük. Elkezdtem végig hinteni apró puszikkal a hasát, amit ő jóleső sóhajjal fogadott. Ezután az események hirtelen felgyorsultak. Már nem is tudom hogy, de lekerült mind a kettőnkről a nadrág, Del-ről a melltartó, így már mind a ketten csak egy szál alsóneműben feküdtünk. Egy hirtelen mozdulattal lerántottam róla a bugyiját, így már csak a rajta lévő boxer akadályozott meg minket. Mielőtt azt is levette volna, azonban ránéztem.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem kissé félve a választól, nehogy most vonuljon vissza.
- 100%-osan. - mondta egy biztató mosoly kíséretében. Mivel mind a ketten szüzek voltunk még, kissé tartottam tőle, de egyben kíváncsi is voltam milyen érzés. Még egyszer nyomtam egy édes csókot a szájára majd férfiasságomat bejáratához vezettem és először még csak egy kicsit toltam be, mivel láttam az arcán, hogy ez neki nem valami kellemes érzés, de bevallom kicsit nekem is fájt. Egy kisebb lökéssel még beljebb kerültem benne, majd már az egész hosszam benne volt. Del nagyokat nyögött alattam a fájdalomtól, így egy ideig jobbnak láttam ha nem mozgok.
- Nem sokára jobb lesz kicsim. - suttogtam nyugtatóan a fülébe, mire gyengéden elmosolyodott, majd megcsókolt. - Mozoghatok? - kérdezte rátekintve, mire egy aprót bólintott, majd nem gyors de nem is lassú ütemet kezdtem diktálni, ami számára is és számomra is megfelelő volt. Láttam az arcán, hogy egyre jobban élvezi a dolgot, így még gyorsabban kezdtem lökni, ami már jóleső sóhajokat hozott ki belőle.
- Úristen.... - nyögtem én is az élvezettől, majd belecsókoltam a nyakába, amit gyengéden elkezdtem szívni. Huncutan elmosolyodtam, hisz tudtam, hogy ennek ott lesz a nyoma. Minden 3 lökésnél Del a nevemet nyögte, ami még jobban bátorított a gyorsabb mozgásra.
- Harry... én mindjárt.. - suttogta a nyakamba. A mondatra még gyorsabb tempót, hogy minél hamarabb eljuttassam kettőnket a csúcsra. Mikor már éreztem, hogy nincs sok hátra megálltam és hagytam, hogy mind a ketten lenyugodjunk. Mint egy rongybaba dőltem rá és tettem fejemet a nyakhajlatába. Egy ideig így feküdtünk és próbáltuk légzésünket visszaállítani a normális kerékvágásba. Mikor viszonylag sikerült kihúztam magam belőle és fáradtan dőltem le mellé. Ezután felém fordult, fejét rátette a mellkasomra, kezeinket összekulcsolta, lábainkat pedig összefonta.
- Nagyon szeretlek kicsim. - suttogtam a fülébe, mire megborzongott.
- Én is nagyon szeretlek. - mondta mosolyogva majd még egy utolsó csókot nyomott a számra és visszafeküdt a mellkasomra.
• Jelen •
- Még mindig ugyanannyira szeretlek, mint akkor. - mondtam a szemébe, ami teljesen meg volt telve könnyekkel. Pislogott egyet, mire a könnycseppek záporként kezdtek lefolyni gyönyörű arcán. Óvatosan odahajoltam hozzá, kezem közé fogtam az arcát és letöröltem a könnycseppeket arcáról. - Nézz rám. - mondtam magabiztosan, mire ő teljesítette, amit kértem és hatalmas kék szemeivel az enyémekbe bámult. - Szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban. Szeretem a szemeidet. - mondtam majd óvatosan végig húztam kezeim, szemeim, amik érintésemre lecsukódtak. - Szeretem az orrod. - mondtam, majd nyomtam egy puszit az orra hegyére, amibe belekuncogott. - Szeretem az arcod. - mondtam, majd végighúztam ujjam hegyét a az arcán, mire az libabőrös lett. - Szeretem a füled. - mondtam mosolyogva, majd játékosan megharaptam egyik fülcimpáját, mire kuncogva összehúzta vállát. - Szeretem a hajad. - mondtam, majd beletúrtam az említett selymes, puha hajba. - És szeretem a szádat. - mondta ki az utolsót halkan, majd lassan közelíteni kezdtem a szája felé, amit ő mozdulatlanul tűrt. Végül szám hozzásimult az övéhez és lassú táncot kezdtek járni. Nyelvemmel megnyaltam alsó ajkát, mire ő vette a célzást és szétnyitotta a száját, így nyelvem bejutást kapott a szájába. Nyelveink szinte verekedtek egymással. Végül nem is tudom hány perc múlva elváltunk egymástól és lihegve néztünk egymásra. - Megtudsz nekem bocsájtani? És ami a lényeg. Képes vagy hinni abban, hogy megváltozok? - kérdeztem a szemébe nézve. Egy ideig csak nézett a szemembe. Azt hittem már nem is válaszol, azonban 2 perc után megtette.
- Képes vagyok rá. - mondta mosolyogva, majd még egy utolsó könnycsepp hagyta l az arcát, amit lecsókoltam onnan és ismét megcsókoltam...
2013. április 15., hétfő
• 3.fejezet •
Na szijjasztok drágáim! Letudtam a szóbeli vizsgám, azonban nemsokára jön az írásbeli azonkívül pedig az összes többi vizsga a suliban. Igen, az oka annak, hogy nem jött fejezet a vizsga volt, azonban még mindig nem tudom, hogy jönnek majd fejezetek, ugyanis még mindig rengeteget kell tanulnom.Természetesen megpróbálok minden héten 1 max 2 fejezetet összehozni, ha nem sikerül ne haragudjatok.
Jó olvasást!
Lots of love: Bíííía xx
• Delaina •
Életem talán legidegesebb éjszakáját éltem meg az elmúlt 6 órában. Harry tegnap "Beugrok Louis-hoz" címszóval elhúzott itthonról. A telefonját nem vette fel, Louis pedig közölte velem, hogy a barátnőjével Dubai-ban nyaral. Hiába a sok sms, telefonhívás, Harry még mindig nincs itthon én pedig már kezdek megőrülni. Nem ez az első este, hogy ilyet tesz. Sőt nem is a negyedik. Számtalanszor megtette már ezt, hogy másnapig semmi hír sincs felőle, utána pedig úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Mintha az tök normális lenne, hogy a barátnője éjszakákat aggódik azért, hogy hol a bánatban lehet a barátja. Sokszor fordúlt már meg a fejemben, hogy én ezt nem bírom. Sokszor kezdtem el pakolni abba a bizonyos bőröndbe, amit szinte már rutinosan húzok ki a szekrényből, és vágom le a földre, hogy pakolhassak bele. Azonban Harry-nek eddig mindig sikerült valahogy itt tartania. Most azonban, úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Százszor elmondtam már Harry-nek, hogy vagy megváltozik, vagy engem soha nem fog látni. Mindig megígéri, hogy megváltozik, ha nem is magáért de értem. Azonban ezt mindig megszegi és már nem győzöm számolni hányszor bocsátottam meg neki. Verésekért, erőszakoskodásért vagy egyszerűen csak azért, hogy matt részegen állított haza. Most pedig véglegesen érzem azt, hogy nem bírom. Hogy ez már sok. Normális életre vágyok nem egy olyanra, ahol egy ilyen ember áll mellettem.
Idegesen kezdtem el dobálni a ruháimat, a barna bőröndbe, ami már oly sokszor ki lett cipzározva de ezúttal ez az utolsó. Beledobáltam minden ékszerem, ruhám és fürdőszobai dolgot.Egy nagy sóhaj közepette becipzároztam bőröndöt majd elindultam az ajtó fel, ami épp ekkor nyitódott ki. Harry értetlen arccal nézett engem meg a bőröndöt, nem mondott semmit. Azonban én sem. Megkerülve őt nyúltam a kilincsért és nyitottam volna ki, azonban egy kéz megragadta a karom.
- Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül, miközben a szemembe nézett. Nem mondtam semmit csak kikaptam kezem az övéi közül és elindultam kifelé. - Héj Del! Mégis mi a francot művelsz? - szaladt utánam Harry, majd egy mozdulattal elém került.
- Elmegyek. - mondtam egyszerűen, miközben meghúztam a vállam. Harry tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Mégis hova? Del, nehogy elmenj már. - mondta idegesen. Ott álltunk a lépcsőház kellős közepén csak mi.
- Mi az, hogy nehogy elmenjek? - néztem rá hitetlenül. - Tudod te mit éltem én át az este? - ordítottam a képébe, amit ő rezzenéstelen arccal tűrt.
- Sajnálom. - motyogta lehajtott fejjel.
- Sajnálom? Ennyi telik ki belőled 3 és fél év után? Egy kibaszott sajnálom? - ordítottam tiszta erőmből. Harry felemelte a fejét és láttam rajta, hogy tényleg sajnálja a dolgot. Alapjába véve mindig megsajnálta amit tett, azonban most nem leszek olyan hülye, hogy el is nézzem neki.
- Del, menjünk be és beszéljük meg. Az összes szomszéd hall minket. - mondta Harry, majd megragadta a kezem és elkezdett befelé vonszolni, azonban én kikaptam a kezem az övéi közül.
- Nem megyek veled sehova. - mondtam határozottan. Harry unottan nézett a szemembe, miközben sóhajtott egyet.
- Figyelj Delaina, ez rohadtul nem vicces amit most csinálsz. - mondta idegesen, miközben a hajába túrt.
- Mert az vicces amit te szoktál? - kérdeztem. Nem voltam attól messze, hogy megpofozzam.
- Bent megbeszéljük. - mondta, miközben kinyitotta nekem az ajtót és kezével intett, hogy menjek be.
- Nem. - mondtam határozottan, karba tett kézzel.
- A francba már Delaina! Ne hozz ki a sodromból! - kiabálta már Harry is.
- Mert mit csinálsz? Megütsz, mint általában? - néztem rá. Könnyeim ekkor kezdtek el folyni szememimből, mikor visszagondoltam azokra az estékre mikor részegen jött haza és mikor ki akartam kérdezni bedühödött és felpofozott.
- Del.... - nézett rám világfájdalmas képpel, mintha neki fájt volna az amikor megütött. Nem is biztos, hogy emlékszik ő arra.
- Nem Harry! Ezek már jóval az utolsó utáni esélyeid voltak. Egy darabig Eleanor-nál fogok lakni. Hagyj magamra. - mondtam, majd megfogtam a bőröndömet és otthagytam. Ezúttal nem jött utánam. Valahol mélyen számítottam arra, hogy mint a mesékben, majd utánam jön, azonban ez nem mese és a mesében nem egy alkoholista seggfej szerepel.
Az én 18. születésnapom után Harry-vel összeköltöztünk. Igaz már akkor is voltak alkoholproblémái, azonban azt hittem túljut majd rajta. Anyáék megengedték, hogy London-ban járjuk ki az egyetemet. Azonban Harry kicsapongó élete miatt, kivágták az egyetemről, én pedig ott maradtam. Itt ismerkedtem meg Eleanor-ral, akivel később elválaszthatatlan legjobb barátnők lettünk. Később El bemutatott a barátjának Louis-nak, aki pedig Harry-vel alakított szoros barátságot. Sokat jártunk össze beszélgettünk, a fiúk iszogattak, azonban mikor így együtt 4-en voltunk Harry sosem rúgott be. Épp ezért szerettem az ilyen kis összejöveteleket. Louis is sokszor kérte már meg Harry-t arra, hogy próbáljon meg megváltozni, azonban neki is ugyanazt a reakciót adta mint nekem. Megígérte, azonban másnap, ezt szépen el is felejtette.
Könnyeimet törölgetve dobtam be magam a kocsiba, majd meg sem álltam Eleanor házáig. Mikor becsengettem El tágra nyílt szemekkel nézett engem, majd a bőröndöt.
- Mindent elmondok El csak engedj be. - mondtam sírva, mire El gyorsan kikapta kezemből a bőröndöt, majd segített bemenni. Mikor beértem azonnal leültem a kanapéra és fejemet a kezeim közé temettem. El leült mellém, gyengéden simogatni kezdte a hátamat. Nem mondott semmit. Tudta, hogy ilyenkor jobb ha magától kezdi el az ember mondani a dolgokat.
- Én már nem bírom ezt El. - mondtam sírva. Eleanor teljes mértékben értette miről van szó, hisz mindig hozzájöttem, ha történt valami otthon. - Megint nem jött haza egész este. Halálra aggódtam magam. Már néha nem is vagyok abban biztos, hogy azért aggódok, nehogy valamilyen bajba keveredjen, inkább azért, hogy megcsal. - mondtam szipogva. Eleanor szomorú arccal nézett rám, majd ebben a pillanatban megjelent az ajtóban Louis, aki meglepett arccal pasztázott minket.
- Mit csinált már megint? - kérdezte Louis idegesen, miközben a hajába túrt, mint ahogy az Harry is szokta.
- Nem jött haza egész este. - mondtam sírva. Louis ebben a pillanatban felkapta a kabátját, és kiviharzott az ajtón. Pontosan tudtuk mind a ketten, hogy Harry-hez megy. Ilyen esetekben mindig Louis volt az, aki rendbe tette Hazza-t. Azonban, ha ezekkel ért volna valamit az meglátszott volna.
• Harry •
Valamilyen oknál fogva most úgy érzem, hogy végleg elcsesztem. Végleg elhagyott az az egyetlen ember, aki kitartott mellettem akármit tettem. Az a lány akit tiszta szívemből, elmondhatatlanul szerettem. Mégsem tudom miért tettem vele azokat, amiket tettem. Mikor pár részeg estém után elmondta, hogy megpofoztam vagy rosszabb esetben nekivágtam valaminek - mert ilyet is tettem - úgy éreztem , mintha saját magamat bántottam volna. Hogy lehettem olyan hülye állat, hogy őt bántottam. Hisz ő csak segíteni próbált nekem. Tudom, hogy hiba volt, hogy nem mondtam el neki hol vagyok. Meg hogy egyáltalán nem is jöttem haza egész éjszaka. Kivettem a zsebemből a telefont és lepetten észleletem, hogy 104 nem fogadott hívás, 50 SMS és 35 hangüzenetem volt. Mind Del-től. Random kiválasztottam egy hangüzenetet a sok közül és meghallgattam.
" Harry ezt nem hiszem el! Éjjel 3 óra van. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Aggódom érted...kérlek..kérlek legalább csak írj egy üzenetet amiben leírod, hogy élsz. Az sem érdekelne már, ha másnap kiderülne, hogy valaki volt az oka annak, hogy nem jöttél haza..csak kérlek... egy üzenetet írj. Nem tudom mit tettem, hogy ezt teszed velem de... ha még 4 előtt hazajössz megbeszéljük és minden rendben lesz. Kérlek....."
A szemembe könnyek gyúltak, ahogy hallottam sírástól rekedt hangját könyörögni nekem, hogy menjek haza hozzá vagy egyszerűen csak írjak neki. Az pedig még jobban, hogy azt hitte megcsalom. Akármennyire voltam részeg arra sosem lettem volna képes, hogy őt megcsaljam. Ő az életem. Ilyet sosem tennék vele.
Idegesen vágtam le a telefont a kanapéra, ami sikeresen a padlón végezte. Ebben a pillanatban döntött úgy valaki, hogy becsenget szerény hajlékunkba. Morogva mentem az ajtóhoz, hisz a másnaposság azért még bennem volt elég erősen. Mikor kinyitottam, azonban még megnézni sem volt időm, hogy ki az, rögtön elkapta az ingem gallérját és nekinyomott a falnak.
- Ez már több a soknál Harold! - üvöltött teli torokból Louis. Az arcán látszódott az idegesség, oylan volt mintha bármelyik pillanatban fel tudna robbanni. - Az a szegény lány ott sír, nem is bömböl El kanapéján, hogy mit teszel vele. Ezt érdemli Harry? Hm???? - kiabált továbbra is.Louis sokszor osztott már ki, azonban ennyire dühösnek még sosem láttam. Talán már neki is itt telt be az a bizonyos pohár. - Vagy megváltozol, vagy akármennyire is a legjobb haverom vagy, én leszek az aki nem fogja megengedni Delaina-nak, hogy a közeledbe legyen. És neked sem, hogy az övébe. - mondta, miközben már engedett a szorításán. - Megértetted Styles? - nézett a szemembe határozottan.
- Meg. - ez volt az összes, ami ebben a szituációban kijött belőlem.
- Akkor most velem jössz. - mondta, majd hirtelen elkapta a karom, és elkezdett kihúzni a házból....
Jó olvasást!
Lots of love: Bíííía xx
• Delaina •
Életem talán legidegesebb éjszakáját éltem meg az elmúlt 6 órában. Harry tegnap "Beugrok Louis-hoz" címszóval elhúzott itthonról. A telefonját nem vette fel, Louis pedig közölte velem, hogy a barátnőjével Dubai-ban nyaral. Hiába a sok sms, telefonhívás, Harry még mindig nincs itthon én pedig már kezdek megőrülni. Nem ez az első este, hogy ilyet tesz. Sőt nem is a negyedik. Számtalanszor megtette már ezt, hogy másnapig semmi hír sincs felőle, utána pedig úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Mintha az tök normális lenne, hogy a barátnője éjszakákat aggódik azért, hogy hol a bánatban lehet a barátja. Sokszor fordúlt már meg a fejemben, hogy én ezt nem bírom. Sokszor kezdtem el pakolni abba a bizonyos bőröndbe, amit szinte már rutinosan húzok ki a szekrényből, és vágom le a földre, hogy pakolhassak bele. Azonban Harry-nek eddig mindig sikerült valahogy itt tartania. Most azonban, úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Százszor elmondtam már Harry-nek, hogy vagy megváltozik, vagy engem soha nem fog látni. Mindig megígéri, hogy megváltozik, ha nem is magáért de értem. Azonban ezt mindig megszegi és már nem győzöm számolni hányszor bocsátottam meg neki. Verésekért, erőszakoskodásért vagy egyszerűen csak azért, hogy matt részegen állított haza. Most pedig véglegesen érzem azt, hogy nem bírom. Hogy ez már sok. Normális életre vágyok nem egy olyanra, ahol egy ilyen ember áll mellettem.Idegesen kezdtem el dobálni a ruháimat, a barna bőröndbe, ami már oly sokszor ki lett cipzározva de ezúttal ez az utolsó. Beledobáltam minden ékszerem, ruhám és fürdőszobai dolgot.Egy nagy sóhaj közepette becipzároztam bőröndöt majd elindultam az ajtó fel, ami épp ekkor nyitódott ki. Harry értetlen arccal nézett engem meg a bőröndöt, nem mondott semmit. Azonban én sem. Megkerülve őt nyúltam a kilincsért és nyitottam volna ki, azonban egy kéz megragadta a karom.
- Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül, miközben a szemembe nézett. Nem mondtam semmit csak kikaptam kezem az övéi közül és elindultam kifelé. - Héj Del! Mégis mi a francot művelsz? - szaladt utánam Harry, majd egy mozdulattal elém került.
- Elmegyek. - mondtam egyszerűen, miközben meghúztam a vállam. Harry tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Mégis hova? Del, nehogy elmenj már. - mondta idegesen. Ott álltunk a lépcsőház kellős közepén csak mi.
- Mi az, hogy nehogy elmenjek? - néztem rá hitetlenül. - Tudod te mit éltem én át az este? - ordítottam a képébe, amit ő rezzenéstelen arccal tűrt.
- Sajnálom. - motyogta lehajtott fejjel.
- Sajnálom? Ennyi telik ki belőled 3 és fél év után? Egy kibaszott sajnálom? - ordítottam tiszta erőmből. Harry felemelte a fejét és láttam rajta, hogy tényleg sajnálja a dolgot. Alapjába véve mindig megsajnálta amit tett, azonban most nem leszek olyan hülye, hogy el is nézzem neki.
- Del, menjünk be és beszéljük meg. Az összes szomszéd hall minket. - mondta Harry, majd megragadta a kezem és elkezdett befelé vonszolni, azonban én kikaptam a kezem az övéi közül.
- Nem megyek veled sehova. - mondtam határozottan. Harry unottan nézett a szemembe, miközben sóhajtott egyet.
- Figyelj Delaina, ez rohadtul nem vicces amit most csinálsz. - mondta idegesen, miközben a hajába túrt.
- Mert az vicces amit te szoktál? - kérdeztem. Nem voltam attól messze, hogy megpofozzam.
- Bent megbeszéljük. - mondta, miközben kinyitotta nekem az ajtót és kezével intett, hogy menjek be.
- Nem. - mondtam határozottan, karba tett kézzel.
- A francba már Delaina! Ne hozz ki a sodromból! - kiabálta már Harry is.
- Mert mit csinálsz? Megütsz, mint általában? - néztem rá. Könnyeim ekkor kezdtek el folyni szememimből, mikor visszagondoltam azokra az estékre mikor részegen jött haza és mikor ki akartam kérdezni bedühödött és felpofozott.
- Del.... - nézett rám világfájdalmas képpel, mintha neki fájt volna az amikor megütött. Nem is biztos, hogy emlékszik ő arra.
- Nem Harry! Ezek már jóval az utolsó utáni esélyeid voltak. Egy darabig Eleanor-nál fogok lakni. Hagyj magamra. - mondtam, majd megfogtam a bőröndömet és otthagytam. Ezúttal nem jött utánam. Valahol mélyen számítottam arra, hogy mint a mesékben, majd utánam jön, azonban ez nem mese és a mesében nem egy alkoholista seggfej szerepel.
Az én 18. születésnapom után Harry-vel összeköltöztünk. Igaz már akkor is voltak alkoholproblémái, azonban azt hittem túljut majd rajta. Anyáék megengedték, hogy London-ban járjuk ki az egyetemet. Azonban Harry kicsapongó élete miatt, kivágták az egyetemről, én pedig ott maradtam. Itt ismerkedtem meg Eleanor-ral, akivel később elválaszthatatlan legjobb barátnők lettünk. Később El bemutatott a barátjának Louis-nak, aki pedig Harry-vel alakított szoros barátságot. Sokat jártunk össze beszélgettünk, a fiúk iszogattak, azonban mikor így együtt 4-en voltunk Harry sosem rúgott be. Épp ezért szerettem az ilyen kis összejöveteleket. Louis is sokszor kérte már meg Harry-t arra, hogy próbáljon meg megváltozni, azonban neki is ugyanazt a reakciót adta mint nekem. Megígérte, azonban másnap, ezt szépen el is felejtette.
Könnyeimet törölgetve dobtam be magam a kocsiba, majd meg sem álltam Eleanor házáig. Mikor becsengettem El tágra nyílt szemekkel nézett engem, majd a bőröndöt.
- Mindent elmondok El csak engedj be. - mondtam sírva, mire El gyorsan kikapta kezemből a bőröndöt, majd segített bemenni. Mikor beértem azonnal leültem a kanapéra és fejemet a kezeim közé temettem. El leült mellém, gyengéden simogatni kezdte a hátamat. Nem mondott semmit. Tudta, hogy ilyenkor jobb ha magától kezdi el az ember mondani a dolgokat.
- Én már nem bírom ezt El. - mondtam sírva. Eleanor teljes mértékben értette miről van szó, hisz mindig hozzájöttem, ha történt valami otthon. - Megint nem jött haza egész este. Halálra aggódtam magam. Már néha nem is vagyok abban biztos, hogy azért aggódok, nehogy valamilyen bajba keveredjen, inkább azért, hogy megcsal. - mondtam szipogva. Eleanor szomorú arccal nézett rám, majd ebben a pillanatban megjelent az ajtóban Louis, aki meglepett arccal pasztázott minket.
- Mit csinált már megint? - kérdezte Louis idegesen, miközben a hajába túrt, mint ahogy az Harry is szokta.
- Nem jött haza egész este. - mondtam sírva. Louis ebben a pillanatban felkapta a kabátját, és kiviharzott az ajtón. Pontosan tudtuk mind a ketten, hogy Harry-hez megy. Ilyen esetekben mindig Louis volt az, aki rendbe tette Hazza-t. Azonban, ha ezekkel ért volna valamit az meglátszott volna.
• Harry •
Valamilyen oknál fogva most úgy érzem, hogy végleg elcsesztem. Végleg elhagyott az az egyetlen ember, aki kitartott mellettem akármit tettem. Az a lány akit tiszta szívemből, elmondhatatlanul szerettem. Mégsem tudom miért tettem vele azokat, amiket tettem. Mikor pár részeg estém után elmondta, hogy megpofoztam vagy rosszabb esetben nekivágtam valaminek - mert ilyet is tettem - úgy éreztem , mintha saját magamat bántottam volna. Hogy lehettem olyan hülye állat, hogy őt bántottam. Hisz ő csak segíteni próbált nekem. Tudom, hogy hiba volt, hogy nem mondtam el neki hol vagyok. Meg hogy egyáltalán nem is jöttem haza egész éjszaka. Kivettem a zsebemből a telefont és lepetten észleletem, hogy 104 nem fogadott hívás, 50 SMS és 35 hangüzenetem volt. Mind Del-től. Random kiválasztottam egy hangüzenetet a sok közül és meghallgattam.
" Harry ezt nem hiszem el! Éjjel 3 óra van. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Aggódom érted...kérlek..kérlek legalább csak írj egy üzenetet amiben leírod, hogy élsz. Az sem érdekelne már, ha másnap kiderülne, hogy valaki volt az oka annak, hogy nem jöttél haza..csak kérlek... egy üzenetet írj. Nem tudom mit tettem, hogy ezt teszed velem de... ha még 4 előtt hazajössz megbeszéljük és minden rendben lesz. Kérlek....."
A szemembe könnyek gyúltak, ahogy hallottam sírástól rekedt hangját könyörögni nekem, hogy menjek haza hozzá vagy egyszerűen csak írjak neki. Az pedig még jobban, hogy azt hitte megcsalom. Akármennyire voltam részeg arra sosem lettem volna képes, hogy őt megcsaljam. Ő az életem. Ilyet sosem tennék vele.
Idegesen vágtam le a telefont a kanapéra, ami sikeresen a padlón végezte. Ebben a pillanatban döntött úgy valaki, hogy becsenget szerény hajlékunkba. Morogva mentem az ajtóhoz, hisz a másnaposság azért még bennem volt elég erősen. Mikor kinyitottam, azonban még megnézni sem volt időm, hogy ki az, rögtön elkapta az ingem gallérját és nekinyomott a falnak.
- Ez már több a soknál Harold! - üvöltött teli torokból Louis. Az arcán látszódott az idegesség, oylan volt mintha bármelyik pillanatban fel tudna robbanni. - Az a szegény lány ott sír, nem is bömböl El kanapéján, hogy mit teszel vele. Ezt érdemli Harry? Hm???? - kiabált továbbra is.Louis sokszor osztott már ki, azonban ennyire dühösnek még sosem láttam. Talán már neki is itt telt be az a bizonyos pohár. - Vagy megváltozol, vagy akármennyire is a legjobb haverom vagy, én leszek az aki nem fogja megengedni Delaina-nak, hogy a közeledbe legyen. És neked sem, hogy az övébe. - mondta, miközben már engedett a szorításán. - Megértetted Styles? - nézett a szemembe határozottan.
- Meg. - ez volt az összes, ami ebben a szituációban kijött belőlem.
- Akkor most velem jössz. - mondta, majd hirtelen elkapta a karom, és elkezdett kihúzni a házból....
2013. április 1., hétfő
• Díj •
Kaptam egy díjat Jess -től amit nagyon szépen köszönök neki!
Szabályok:
1.Írj magadról 11 dolgot!
2.Válaszolj 11 kérdésre!
3.Írj 11 kérdést!
4.Küldd tovább 11 embernek!
1.) Írj magadról 11 dolgot!
1, Tudom fura de sok Dubstep számot szeretek.
2, Több mint 200 képem van a 1D-ről a szobámban kirakva :P
3, A családban szinte mindenki Bibi-nek hív. Kis kori elnevezés utálom!
4, A Barátság Extrákkal a kedvenc filmen.
5, Hatalmas Justin Timberlake rajongó lettem amióta meghallottam a Mirrors-t.
6, Szent Johanna Gimi forever!!
7, Anyukám imádja a One Way Or Another-t! jeee
8, Akkor születtem amikor a One Direction megalakult még órában is ugyanaz :)
9, Minden vágyam egy Husky és egy Bo kutya *-*
10, Imádom a plüssöket.
11, Ing és csokornyakkendő párti vagyok ;)
2.) Válaszolj 11 kérdésre!
1, Van háziállatod?
B.: Van egy kutya.
2, Kedvenc könyved?
B.: Szent Johanna Gimi
3, Párizs vagy London?
B.: London.
4, Milyen Fanfiction-t olvasol?
B. : Csak 1D-set.
5, Mi a legfurcsább vagy legviccesebb dolog amit valaha tettél:
B.: Ezt inkább nem osztom meg ország világgal xd.
6, Láttad már a Tökéletes Hang ( Perfect Pitch) című filmet?
B.: Nem, de tervezem.
7, Van Weheartit fiókod?
B.: Van biza.
8, Darth Vader vagy Yoda mester?
B.: Egyik se. Igazából utálom az a filmet xd.
9, Jellemezd 5 szóval a blogodat.
B.: Szomorú, érzelmes, romantikus, sötét (xd), kicsit erőszakos.
10, Mit csinálsz a szabadidődben?
B.: Most tanulok a középfokú angolra :P
11, Mi a blogod legelső kommentelőjének a neve?
B.: Mercíí.*
3.) Írj 11 kérdést!
1, Gyűjtesz valamit?
2, Kedvenc dal?
3, Szerencseszám?
4, Álomváros?
5, Ha énekesnő lennél extravagáns lennél vagy visszafogottabb?
6, Megálmodtad már valaha, hogy találkozol a fiúkkal?
7, Szereted a neon színeket?
8, Név, amit ha anyukád lehettél volna magadnak adtál volna?
9, Álomállás?
10, Kedvenc állat?
11, Nyelv(ek) amit beszélsz/tanulsz?
4.) Küldd tovább 11 embernek!
- Alisha
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)