Jó olvasást!
Lots of love: Bííía xx
• Harry •
Őszintén szólva nem tudtam Louis merre rángat, de nem tudtam mást tenni, mint követni. Azonban, ahogy egyre közelebb értünk a célponthoz kezdtem sejteni. Leparkolt az egyik kocsifeljárón, majd meg sem várva engem, hogy esetleg megmagyarázza miért hozott ide bement. Mondjuk igazából sejtettem okát, azonban kissé féltem, mikor az ajtó elé értem. Egy nagy sóhaj közepette kinyitottam azt, majd megpillantottam Lou-t, aki várakozó tekintettel nézett engem. Egy ideig csak állt előttem karba tett kézzel, majd egy idő múlva, fejével a kanapé felé biccentett, ahol észrevettem, hogy két lány beszélget. Eleanor és Delaina. Nyeltem egy nagyot, majd erőt véve magamon indultam el a kanapé felé. El még azelőtt észrevett volna, hogy beértem volna, így egy rosszalló pillantás után felállt és kiment.Sosem történt még velem ilyen ezelőtt. Lábaim remegtek és esküszöm életemben nem féltem még semmitől annyira, mint akkor. Minden bátorságomat összeszedtem és óvatosan leültem Delaina mellé, aki egy ideig csendben bámult maga elé. Tudta, hogy ki ül mellette anélkül is, hogy rám nézett volna. Végül 2 perc csend után megszólalt.- Miért nem vagyok neked elég Harry? - kérdezte rekedt hangon. Sosem hallottam még hangját ennyire rekedtnek. Valószínűleg most sírhatott a legtöbbet az elmúlt 3 évben, hisz így még sosem láttam. A legrosszabb pedig az volt az egészben, hogy miattam sírt.
- Del, ne beszélj hülyeségeket. - mondtam elképedve, már csak attól is, hogy ő ilyet gondol. Ha ő nekem nem lenne elég, nem lennék vele 3 éve.
- Mégsem ezt mutatod felém. - mondta, majd először, amióta itt vagyok, rám nézett.
- Figyelj Delaina. Kérlek, adj még egy esélyt. Esküszöm, hogy megváltozok. Mindent belefogok adni csak is azért, hogy megváltozzak. Érted! Del, tudod jól, hogy szeretlek. Te vagy a mindenem. Amióta elköltöztünk Holmes Chapel-ből olyan, mintha csak te lennél nekem. Nagyon szépen kérlek.... csak most... még egyszer utoljára próbáljuk meg. - mondtam elhaló hangon. Még magamon is elcsodálkoztam, mikor megéreztem egy könnycseppet, ahogy gyengéden lefolyik arcomon. Nem tudtam semmit sem kiolvasni Delaina szeméből. Csak egykedvűen bámult maga elé, majd csak 3 perc múlva nézett rám. Kétségbeesettem próbáltam kiszedni belőle a gondolatait. Nem akartam elveszíteni.
- Nem tudom, Harry. - mondta lehajtott fejjel. Talán itt éreztem azt, hogy vége mindennek. Már csak egy megoldás maradt ami talán segít nekem visszaszerezni őt.
- Emlékszel arra mikor 16 évesek volt, és ünnepeltük a féléves fordulónkat? - kérdeztem felé fordulva, mire és halványan elmosolyodott és bólintott.
• Visszaemlékezés •
- Talán nem lenne szabad itt lennünk. - mondta Delaina kissé félénken, miközben erősen szorította kezemet, ami védelmezően volt összefonva ő apró kezével. Bátorítóan rámosolyogtam, majd még beljebb húztam az elhagyatott kis parkban. Nem volt itt semmi, csak néhány pad, amelyek már szinte majd összedőltek annyira régiek voltak, meg persze egy régi hinta, amiről még régebben anya mesélt, hogy sokat használták. Hát igen..... meg is látszott rajta. Éreztem Delaina kezén, hogy nagyon fél, hisz kezeit egyre erősebben szorította az enyémhez.
- Héj kicsim, ne félj nem lesz semmi gond. - fordítottam magam elé a kissé aggódó tekintetű lányt.
- Nem tudom Harry. Olyan félelmetes ez az egész. - mondta félénken, ami megmosolyogtatott. Mikor fél évvel ezelőtt összejöttünk nagyon sokan nem hitték el. Mindenki azt mondta, hogy nála sokkal bevállalósabb lány illik hozzám. Azonban én ezeket a megjegyzéseket elengedtem a fülem mellett. Számomra ő tökéletes volt, és nem érdekelt egyáltalán, hogy ki mit gondolt. Az egyetlen, ami számított, hogy mi igenis szerettük egymást.
- Hidd el, nem lesz az. - mondtam sejtelmesen, majd kacsintottam egyet, és tovább húztam magam után. Végre elértünk ahhoz a részhez, ahova el akartam vinni. Mikor meglátta, egy ideig csodálkozva nézte a helyet, ahol gyertyák voltak körbe rakva egy kis pléd körül, valamint volt sok enni és innivaló. Ezenkívül, pedig volt egy kis zenelejátszó, amin csak is kizárólag azok a zenék mentek, amelyek valamilyen módon hozzánk köthető. Láttam a szemében a csillogást, amit most az is okozhatott, hogy megkönnyezte a látványt. Egyik pillanatról a másikra ugrott hirtelen a nyakamba, és támadta le ajkaimat. A csókjai számomra mindig olyanok voltak, mintha először csókolnám meg. Sokszor volt olyan, hogy féltem, talán valamit rosszul csinálok.Azonban minden egyes csók után az a mosoly és csillogás ami a szemében volt, mindig emlékeztetett arra, hogy mennyire is szeretem, és hogy ő mennyire élvezte azt a bizonyos csókot. Most is ugyanilyen hatásokkal váltunk el egymástól. Azt nem tudhatom, hogy az én arcom milyen minden egyes csókunk után, azonban azt megmondhatom, hogy azok a bizonyos lepkék életre kelnek a hasamban akárhányszor csak meglátom és érzem puha, édes ajkait az enyémeken.
- Ezt mind te..... - nem tudta befejezni, ugyanis még idő előtt bólintottam, mire ő meghatódva felnevetett. Imádtam a nevetését. Ez volt az az egy a sok közül, amit a legjobban szerettem benne. Mind a ketten felemelő boldogsággal ültünk le a plédre és kezdtük el enni az ott lévő finomságokat. Próbáltam minden olyan ételt összegyűjteni, amit a legjobban szeret és elnézve gyönyörű, boldog arcát, ez sikerült is.
- Egy epret hölgyem? - kérdeztem, miközben felnyújtottam a kezemben lévő csokis epret. Azonnal elmosolyodott és bólintott. Odahajolt, hogy bekaphassa az epret, azonban még mielőtt ezt megtehette volna bekaptam az egyik végét. Kissé sértődötten nézett rám, azonban én intettem a fejemmel, hogy kapja be a másik felét, amit ő nevetve meg is tett.
18+
Mind a ketten megettük a saját részünket, azonban én ennyivel nem bírtam betelni. Akaratosan magamhoz húztam és egy éhes farkashoz hasonlóan támadtam le ajakit, amit ő egy kicsit sem bánt. Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, amivel egyszerűen nem tudtam betelni. Erősen szorítottam magamhoz, miközben kezem a megengedettnél lejjebb, a fenekéhez vándorolt, de mivel Del ezt nem bánta, vággyal telve szorítottam meg kerek fenekét. Egy jól eső sóhaj hagyta el a száját, miközben belemosolygott a csókunkba. Lassan kezdtem el ledönteni a pléden, majd egyik kezemet a fejem fölött tartottam, hogy megtudjam magam tartani, a másikkal pedig összekulcsoltam kezeinket. Kezem a pólója alá tévedt és gyengéden kezdte simogatni puha és sima bőrét. Kissé félénken, azonban de elkezdtem felfelé tűrni a pólót a hasán, amiben ő nem akadályozott meg, így egy fél másodperc alatt a póló már a fűben végezte. Még csak egyszer volt szerencsém Del-t fehérneműben látni és akkor is csak véletlenül történt, azonban most volt alkalmam arra, hogy rendesen felmérhessem gyönyörű idomait.Az előző tettem őt is felbátorította és hamar lerántottam rólam Ramones pólómat, ami szintén a fűben végezte.Itt feküdtünk egymáson, mindketten félmeztelenül és nem tudtunk betelni egymás csókjával. Hirtelen Del lábait ketté nyitott, így betudtam férkőzni közéjük. Elkezdtem végig hinteni apró puszikkal a hasát, amit ő jóleső sóhajjal fogadott. Ezután az események hirtelen felgyorsultak. Már nem is tudom hogy, de lekerült mind a kettőnkről a nadrág, Del-ről a melltartó, így már mind a ketten csak egy szál alsóneműben feküdtünk. Egy hirtelen mozdulattal lerántottam róla a bugyiját, így már csak a rajta lévő boxer akadályozott meg minket. Mielőtt azt is levette volna, azonban ránéztem.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem kissé félve a választól, nehogy most vonuljon vissza.
- 100%-osan. - mondta egy biztató mosoly kíséretében. Mivel mind a ketten szüzek voltunk még, kissé tartottam tőle, de egyben kíváncsi is voltam milyen érzés. Még egyszer nyomtam egy édes csókot a szájára majd férfiasságomat bejáratához vezettem és először még csak egy kicsit toltam be, mivel láttam az arcán, hogy ez neki nem valami kellemes érzés, de bevallom kicsit nekem is fájt. Egy kisebb lökéssel még beljebb kerültem benne, majd már az egész hosszam benne volt. Del nagyokat nyögött alattam a fájdalomtól, így egy ideig jobbnak láttam ha nem mozgok.
- Nem sokára jobb lesz kicsim. - suttogtam nyugtatóan a fülébe, mire gyengéden elmosolyodott, majd megcsókolt. - Mozoghatok? - kérdezte rátekintve, mire egy aprót bólintott, majd nem gyors de nem is lassú ütemet kezdtem diktálni, ami számára is és számomra is megfelelő volt. Láttam az arcán, hogy egyre jobban élvezi a dolgot, így még gyorsabban kezdtem lökni, ami már jóleső sóhajokat hozott ki belőle.
- Úristen.... - nyögtem én is az élvezettől, majd belecsókoltam a nyakába, amit gyengéden elkezdtem szívni. Huncutan elmosolyodtam, hisz tudtam, hogy ennek ott lesz a nyoma. Minden 3 lökésnél Del a nevemet nyögte, ami még jobban bátorított a gyorsabb mozgásra.
- Harry... én mindjárt.. - suttogta a nyakamba. A mondatra még gyorsabb tempót, hogy minél hamarabb eljuttassam kettőnket a csúcsra. Mikor már éreztem, hogy nincs sok hátra megálltam és hagytam, hogy mind a ketten lenyugodjunk. Mint egy rongybaba dőltem rá és tettem fejemet a nyakhajlatába. Egy ideig így feküdtünk és próbáltuk légzésünket visszaállítani a normális kerékvágásba. Mikor viszonylag sikerült kihúztam magam belőle és fáradtan dőltem le mellé. Ezután felém fordult, fejét rátette a mellkasomra, kezeinket összekulcsolta, lábainkat pedig összefonta.
- Nagyon szeretlek kicsim. - suttogtam a fülébe, mire megborzongott.
- Én is nagyon szeretlek. - mondta mosolyogva majd még egy utolsó csókot nyomott a számra és visszafeküdt a mellkasomra.
• Jelen •
- Még mindig ugyanannyira szeretlek, mint akkor. - mondtam a szemébe, ami teljesen meg volt telve könnyekkel. Pislogott egyet, mire a könnycseppek záporként kezdtek lefolyni gyönyörű arcán. Óvatosan odahajoltam hozzá, kezem közé fogtam az arcát és letöröltem a könnycseppeket arcáról. - Nézz rám. - mondtam magabiztosan, mire ő teljesítette, amit kértem és hatalmas kék szemeivel az enyémekbe bámult. - Szeretlek. Mindennél és mindenkinél jobban. Szeretem a szemeidet. - mondtam majd óvatosan végig húztam kezeim, szemeim, amik érintésemre lecsukódtak. - Szeretem az orrod. - mondtam, majd nyomtam egy puszit az orra hegyére, amibe belekuncogott. - Szeretem az arcod. - mondtam, majd végighúztam ujjam hegyét a az arcán, mire az libabőrös lett. - Szeretem a füled. - mondtam mosolyogva, majd játékosan megharaptam egyik fülcimpáját, mire kuncogva összehúzta vállát. - Szeretem a hajad. - mondtam, majd beletúrtam az említett selymes, puha hajba. - És szeretem a szádat. - mondta ki az utolsót halkan, majd lassan közelíteni kezdtem a szája felé, amit ő mozdulatlanul tűrt. Végül szám hozzásimult az övéhez és lassú táncot kezdtek járni. Nyelvemmel megnyaltam alsó ajkát, mire ő vette a célzást és szétnyitotta a száját, így nyelvem bejutást kapott a szájába. Nyelveink szinte verekedtek egymással. Végül nem is tudom hány perc múlva elváltunk egymástól és lihegve néztünk egymásra. - Megtudsz nekem bocsájtani? És ami a lényeg. Képes vagy hinni abban, hogy megváltozok? - kérdeztem a szemébe nézve. Egy ideig csak nézett a szemembe. Azt hittem már nem is válaszol, azonban 2 perc után megtette.
- Képes vagyok rá. - mondta mosolyogva, majd még egy utolsó könnycsepp hagyta l az arcát, amit lecsókoltam onnan és ismét megcsókoltam...
