Gondolom már sokan tudjátok, hogy holnaptól megszűnnek a rendszeres olvasók. Szóval itt a blogom bloglovin'-os linkje.
2013. június 30., vasárnap
2013. június 25., kedd
• 7.fejezet •
Szijjasztok! Meg is jött a következő fejezet! Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx
• Harry •
- Mi történt haver? Del-t hol hagytad? - ugrott nekem Louis azonnal, mikor beléptem ajtó küszöbén.
- Megkértem. - mondtam csendben magam elé nézve.
- De hát ez csodálatos! Mikor lesz az esküvő? Tudod jól kell kinéznem. Lehet virág helyett répát rakok a zsebembe.... - mondta Louis lelkesedve, azonban amikor rám nézett megkomolyodott. - Ó ne haver... ugye nem?
• 20 perccel ezelőtt ○
- Harry..... - kapta kezét szája elé Del, miközben apró könnycseppek hagyták el gyönyörűen zöld szemét. Én csak térdeltem ott remegve, várva arra, mit fog mondani életem szerelme kérdésemre. - Istenem. - zihálta. Még levegőt is alig kapott. A könnyek megállás nélkül potyogtak szeméből míg végül rám nézett. Nem tudtam semmit sem kiolvasni a tekintetéből, ami megrémisztett. - Én....
- Ne mondj semmit megértem. - mondtam, majd álltam volna fel, mikor Delaina visszanyomott.
- Igen. - mondta elhaló hangon, azonban nekem ennyi is elég volt, hogy szemeim tágra nyíljanak, térdem végleg feladja a szolgálatot, kezeim pedig őrületes remegésbe induljanak. Szorosan rogytam közel hozzá, kezeim körbe fontam lábain és húztam magamhoz.
- Istenem. - suttogtam halkan, miközben az első könnycsepp nekem is elhagyta a szememet. Vettem egy nagy levegőt és feltápászkodtam. Kezeim közé vettem Delaina kicsi kezét és remegő kézzel felhúztam ujjára a gyémántgyűrűt.
- Harry ez.. ez egy vagyonba kerülhetett. Nem kellett volna. - suttogta elhalva.
- Érted bármit. - mondtam, majd a lehető legközelebb mentem hozzá és ajkaimat az övére helyeztem.
• Jelen •
- Nemet mondott? - nézett rám tágra nyílt szemekkel. Hangja annyira visított, mint egy lánynak. Sosem tudtam elhinni, hogy lehet ennek a FIÚNAK ilyen magas hangja. Nem mondtam semmit, azonban nem sok kellet , hogy elröhögjem magam. A hátam mögül halk kuncogást hallottam. Tudtam kinek a kuncogása volt. Hogyne tudtam volna? Ezer közül is felismerném a világ leggyönyörűbb hangját. - Annyira sajnálom haver. - mondta Louis, majd közelebb jött hozzám és megveregette a vállam. - Pedig olyan szép esküvőtök lett volna. Már annyira vártam. Vettem is magamnak lapot. - mondta szomorúan rám nézve , mire én értetlenül felé kaptam a fejem.
- Lapot? Lapot minek? - kérdeztem összeszűkített szemekkel, mire ő olyan " eztmostkomolyankérdezed" fejjel nézett rám.
- Beszédnek. - mondta egyértelműen.Ekkor mögülünk hatalmas nagy röhögés hallatszódott. Gyorsan hátrakaptuk a fejünket, azonban én enélkül is tudtam, hogy a gyönyörű nevetés tulajdonosa ki. - Valaki van ott Harry. - mondta Louis, mire én unott fejjel felé kaptam a fejem.
- Na jó gyere ide kicsim. - mondtam már mindegy alapon, mire Delaina mosolyogva kijött az előszobából.
- Mi folyik itt? - kérdezte Louis. Szeme köztem és Del között cikázott. - Magyarázatot MOST! - kiáltott hangosan, mire mind a ketten a fülünkhöz kaptunk.
.- Hát..... nagyon úgy néz ki, hogy itt áll előtte Mrs. Delaina Styles. - mondta fülig érő mosollyal, főleg mikor meghallottam a név csengését. Egyszerűen tökéletes volt.
- Ti hazudtatok Louis William Tomlinson-nak? - kérdezte felháborodva. Megint ez a hang! - Harold Edward Styles. Barátom vagy. Nem is! Legjobb barátom! Nem is! Fogadott testvérem! Nem is! Vér szerinti - én annak tekintelek haver - testvérem vagy! Mégis hazudtál nekem? - sikítozott.
- Bocsi nem hagyhattuk ki. - mondta Del, majd odajött hozzám és a karjaimhoz bújt.
- Ahjj egye fene! Olyan aranyosak vagytok! Gratulálok. - mondta vidáman, majd kezet fogott velem és meg is ölelt. Del-t is megölelte, majd közöltük, hogy hazamegyünk mert már mind a ketten fáradtak vagyunk.
- Olyan fura így. - mondta Del, mikor már együtt, összebújva feküdtünk a halószobába.
- Hogy érted? - kérdeztem miközben lenéztem rá.
- Már nem is tudom milyen régen feküdtünk így. - mondta halkan. Hangjában hallatszódott, hogy eléggé szomorú emiatt.
- Annyira sajnálom. - mondtam szégyenkezve, mire ő csak feltápászkodott, majd ráült a csípőmre.
- Megbocsájtok, csak ígérd meg, hogy többet nem lesz semmi gond.- nézett le rám. Azért hagy ne mondjam, hogy lent a kicsi Harry eléggé beindult, ahogy Del ott ült felettem lenézve rám.
- Megígérem. - suttogtam elhaló hangon, majd felültem és azonnal letámadtam ajkait. Az idő, mint villám haladt felettünk. Egyikünket sem érdekelte semmi csak is a másik.Nem is tudom milyen rég volt az, hogy nem voltam részeg, amikor Del-lel ezt tettük. Teljesen más volt minden. Sokkal érzelemdúsabb és szenvedélyesebb. Életünk legszebb éjszakája volt.
Reggel hamarabb keltem, mint Del. Szorosan belém kapaszkodva ölelt, mintha nem akarná, hogy elmenjek. Nem is állt szándékomban. Még mindig meztelenül feküdtünk. Bőrünk összeért a takaró alatt és ennél jobb érzés nincs a világon. Ránéztem az órára, ami már 12:30-at mutatott, így gondoltam nem árt ha felkeltem Del-t bár nem volt hozzá annyira kedvem, mert gyönyörű volt még mikor aludt is.
- Del... Baby kelj fel. - simogattam az arcát miközben halkan suttogtam a fülébe.
- Jó reggelt. - mondta mosolyogva, miközben kissé kócos hajjal és még összeszűkített szemmel rám nézett.
- A legjobb. - mondtam, majd megcsókoltam, azonban ahogy észrevettem neki ez nem volt elég és elmélyítette a csókot. Hirtelen gondolkozásra sem hagyott időt felpattant és azonnal ráült férfiasságomra.
- Ahh - hagyta el mindkettőnk száját a kényes nyögés. Del egyenletesem kezdett el rajtam mozogni, miközben én a csípőjére tettem a kezem, ezzel is rásegítve a mozgásra.
- Ahhhh baby. - lihegtem, miközben éreztem, hogy egyre közelebb vagyok a csúcshoz.
- Harry... mindjárt. - nyögte Del, azonban épp, hogy kimondta mind a ketten elélveztünk. Lihegve dőlt rá a mellkasomra, miközben én gyengéden simogattam a hátát.
- Tetszett ez a reggeli torna. Nem is kell menni futni. - mondtam, mire Del csilingelő hangján felnevetett, majd felhajolt hozzám és megcsókolt.
- Harry, Delaina... - hallottuk a nappali felől jövő női hangot, ami számomra nagyon is ismerős volt.
- Anya.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx
• Harry •
- Mi történt haver? Del-t hol hagytad? - ugrott nekem Louis azonnal, mikor beléptem ajtó küszöbén.
- Megkértem. - mondtam csendben magam elé nézve.
- De hát ez csodálatos! Mikor lesz az esküvő? Tudod jól kell kinéznem. Lehet virág helyett répát rakok a zsebembe.... - mondta Louis lelkesedve, azonban amikor rám nézett megkomolyodott. - Ó ne haver... ugye nem?
• 20 perccel ezelőtt ○
- Harry..... - kapta kezét szája elé Del, miközben apró könnycseppek hagyták el gyönyörűen zöld szemét. Én csak térdeltem ott remegve, várva arra, mit fog mondani életem szerelme kérdésemre. - Istenem. - zihálta. Még levegőt is alig kapott. A könnyek megállás nélkül potyogtak szeméből míg végül rám nézett. Nem tudtam semmit sem kiolvasni a tekintetéből, ami megrémisztett. - Én....
- Ne mondj semmit megértem. - mondtam, majd álltam volna fel, mikor Delaina visszanyomott.
- Igen. - mondta elhaló hangon, azonban nekem ennyi is elég volt, hogy szemeim tágra nyíljanak, térdem végleg feladja a szolgálatot, kezeim pedig őrületes remegésbe induljanak. Szorosan rogytam közel hozzá, kezeim körbe fontam lábain és húztam magamhoz.
- Istenem. - suttogtam halkan, miközben az első könnycsepp nekem is elhagyta a szememet. Vettem egy nagy levegőt és feltápászkodtam. Kezeim közé vettem Delaina kicsi kezét és remegő kézzel felhúztam ujjára a gyémántgyűrűt.
- Harry ez.. ez egy vagyonba kerülhetett. Nem kellett volna. - suttogta elhalva.
- Érted bármit. - mondtam, majd a lehető legközelebb mentem hozzá és ajkaimat az övére helyeztem.
• Jelen •
- Nemet mondott? - nézett rám tágra nyílt szemekkel. Hangja annyira visított, mint egy lánynak. Sosem tudtam elhinni, hogy lehet ennek a FIÚNAK ilyen magas hangja. Nem mondtam semmit, azonban nem sok kellet , hogy elröhögjem magam. A hátam mögül halk kuncogást hallottam. Tudtam kinek a kuncogása volt. Hogyne tudtam volna? Ezer közül is felismerném a világ leggyönyörűbb hangját. - Annyira sajnálom haver. - mondta Louis, majd közelebb jött hozzám és megveregette a vállam. - Pedig olyan szép esküvőtök lett volna. Már annyira vártam. Vettem is magamnak lapot. - mondta szomorúan rám nézve , mire én értetlenül felé kaptam a fejem.
- Lapot? Lapot minek? - kérdeztem összeszűkített szemekkel, mire ő olyan " eztmostkomolyankérdezed" fejjel nézett rám.
- Beszédnek. - mondta egyértelműen.Ekkor mögülünk hatalmas nagy röhögés hallatszódott. Gyorsan hátrakaptuk a fejünket, azonban én enélkül is tudtam, hogy a gyönyörű nevetés tulajdonosa ki. - Valaki van ott Harry. - mondta Louis, mire én unott fejjel felé kaptam a fejem.
- Na jó gyere ide kicsim. - mondtam már mindegy alapon, mire Delaina mosolyogva kijött az előszobából.
- Mi folyik itt? - kérdezte Louis. Szeme köztem és Del között cikázott. - Magyarázatot MOST! - kiáltott hangosan, mire mind a ketten a fülünkhöz kaptunk.
.- Hát..... nagyon úgy néz ki, hogy itt áll előtte Mrs. Delaina Styles. - mondta fülig érő mosollyal, főleg mikor meghallottam a név csengését. Egyszerűen tökéletes volt.
- Ti hazudtatok Louis William Tomlinson-nak? - kérdezte felháborodva. Megint ez a hang! - Harold Edward Styles. Barátom vagy. Nem is! Legjobb barátom! Nem is! Fogadott testvérem! Nem is! Vér szerinti - én annak tekintelek haver - testvérem vagy! Mégis hazudtál nekem? - sikítozott.
- Bocsi nem hagyhattuk ki. - mondta Del, majd odajött hozzám és a karjaimhoz bújt.
- Ahjj egye fene! Olyan aranyosak vagytok! Gratulálok. - mondta vidáman, majd kezet fogott velem és meg is ölelt. Del-t is megölelte, majd közöltük, hogy hazamegyünk mert már mind a ketten fáradtak vagyunk.
- Olyan fura így. - mondta Del, mikor már együtt, összebújva feküdtünk a halószobába.
- Hogy érted? - kérdeztem miközben lenéztem rá.
- Már nem is tudom milyen régen feküdtünk így. - mondta halkan. Hangjában hallatszódott, hogy eléggé szomorú emiatt.
- Annyira sajnálom. - mondtam szégyenkezve, mire ő csak feltápászkodott, majd ráült a csípőmre.
- Megbocsájtok, csak ígérd meg, hogy többet nem lesz semmi gond.- nézett le rám. Azért hagy ne mondjam, hogy lent a kicsi Harry eléggé beindult, ahogy Del ott ült felettem lenézve rám.
- Megígérem. - suttogtam elhaló hangon, majd felültem és azonnal letámadtam ajkait. Az idő, mint villám haladt felettünk. Egyikünket sem érdekelte semmi csak is a másik.Nem is tudom milyen rég volt az, hogy nem voltam részeg, amikor Del-lel ezt tettük. Teljesen más volt minden. Sokkal érzelemdúsabb és szenvedélyesebb. Életünk legszebb éjszakája volt.
Reggel hamarabb keltem, mint Del. Szorosan belém kapaszkodva ölelt, mintha nem akarná, hogy elmenjek. Nem is állt szándékomban. Még mindig meztelenül feküdtünk. Bőrünk összeért a takaró alatt és ennél jobb érzés nincs a világon. Ránéztem az órára, ami már 12:30-at mutatott, így gondoltam nem árt ha felkeltem Del-t bár nem volt hozzá annyira kedvem, mert gyönyörű volt még mikor aludt is.
- Del... Baby kelj fel. - simogattam az arcát miközben halkan suttogtam a fülébe.
- Jó reggelt. - mondta mosolyogva, miközben kissé kócos hajjal és még összeszűkített szemmel rám nézett.
- A legjobb. - mondtam, majd megcsókoltam, azonban ahogy észrevettem neki ez nem volt elég és elmélyítette a csókot. Hirtelen gondolkozásra sem hagyott időt felpattant és azonnal ráült férfiasságomra.
- Ahh - hagyta el mindkettőnk száját a kényes nyögés. Del egyenletesem kezdett el rajtam mozogni, miközben én a csípőjére tettem a kezem, ezzel is rásegítve a mozgásra.
- Ahhhh baby. - lihegtem, miközben éreztem, hogy egyre közelebb vagyok a csúcshoz.
- Harry... mindjárt. - nyögte Del, azonban épp, hogy kimondta mind a ketten elélveztünk. Lihegve dőlt rá a mellkasomra, miközben én gyengéden simogattam a hátát.
- Tetszett ez a reggeli torna. Nem is kell menni futni. - mondtam, mire Del csilingelő hangján felnevetett, majd felhajolt hozzám és megcsókolt.
- Harry, Delaina... - hallottuk a nappali felől jövő női hangot, ami számomra nagyon is ismerős volt.
- Anya.
2013. június 18., kedd
• 6.fejezet •
Hát szijjasztok! Tudom, hogy nagyon régóta nem jelentkeztem, amit nagyon sajnálok. 8-os voltam ( sajnos xd) és eléggé rázós volt ez az év vége. Tanulnom kellett a vizsgákra. Ráadásul angol nyelvvizsgán is voltam ( ami sikerült jeee) és mikor ott tartottam, hogy na most írok, jött a vizsga, amin szerencsére 40 fokos lázzal ültem. Előttem voltam kirándulni 2-napig Pesten, ami nagyon jó volt. főleg, hogy emlékezetessé kellett tenni, mivel ez volt az utolsó. Mikor lement a vizsga, pedig jött az utolsó hét, szóval próba a bankettra utána bankett, bankett után próba a ballagásra, majd ballagás. Miután leballagtam, pedig rá 3 napra, azaz ma pedig megint voltunk kirándulni, azonban mivel ezeknek most mind vége és itt a nyár több időm lesz írni, szóval ma neki is ültem. Remélem maradtatok még páran, akik vártak, hátha valami csoda folytán lesz rész. Egy pár kominak örülnék azoktól, akik még vannak.
Jó olvasást!
Lots of love: Biiiia xx
• Delaina •
- Szóval gondolkoztam. - mondtam, miközben leültem egy kávé társaságában El mellé.
- És mire jutottál? - kérdezte kíváncsian.
- Talán elmehetnénk valamerre kirándulni. Úgyis olyan régen mentünk már. - mondtam El-nek, miközben az utolsó közös kirándulásunkra gondoltam. 17 évesek voltunk és akkor Harry-nek még nem voltak alkohol problémái. Igaz akkor is ittunk, de nem voltunk részegek. Tudtuk hol van a határ.
- Ez egy felettébb jó ötlet. - nézett rám El, miközben próbált normálisan rám nézni. Ma különösen jó kedve van, de sajnos eddig még nem tudtam kiszedni belőle miért. Vagyis saját elmondása szerint, ezt hozza ki belőle, ha süt a nap, ugyanis London-ban ez ritka.
- Szép jó napot a hölgyeknek! - jött be Louis Harry-vel karöltve, aki egy doboz sört tartotta kezében.
- Álljon fel kisasszony. - mondta nekem Harry, majd mit sem tudva arról, mit szeretne tettem, amit mondott. Mikor felálltam beült a székemben, majd megcsapkodta a combját, ami annyit jelentett, hogy üljek az ölébe, amit én nagyon szívesen megtettem. Karjaimat körbefontam a nyakán és gyengéden megcsókoltam. Mikor véget vetettünk a csóknak fejemet a vállára hajtottam és úgy hallgattam Louis és El veszekedését valami babról.
- Ide tettem le Louis ne idegesíts. - mondta El kissé hangosabban, mire Louis segítőkészen ránk nézett, azonban mi megráztuk a fejünket és mosolyogva néztük, ahogy a páros egy teljesen értéktelen dolgon veszekednek.
- De te meg azt értsd meg, hogy nem tettem el sehova. - mondta Louis és minél határozottabban próbálta elmondani El-nek, hogy márpedig ő nem tette el a babját.
- Jó itt a pénz és menjél el a sarki boltba babot venni. - mondta El, majd átnyújtotta a pénzt Louis-nak és kiment a konyhából.
- Hihetetlen. - mondta Louis, miközben a fejét rázta.
- Add ide a pénzt, majd mi megvesszük. Te csak menj és vidítsd fel El-t. - mondtam, miközben kivettem kezéből a pénzt és a nappali felé mutattam, ahova az előbb El beviharzott.
- Köszönöm Ms.White. - mondta, majd sejtelmesen Harry fel fordult, azonban én ebből egy mukkot sem értettem, szóval nem foglalkoztam vele.
- Na gyere. - ragadtam meg Harry kezét, majd a kijárat felé kezdtem vonszolni. Beültünk a kocsiba és egyenesen a kisbolt felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk, Harry megragadta a kezem és összekulcsolta azokat.
- El sem hiszem, hogy egy hülye bab miatt kellett idejönnünk. - mondta Harry nevetve, amit én megmosolyogtam. Alapjába véve tényleg egy orbitális nagy hülyeség, de a legjobb barátomnak már csak megteszem.
- Harry! - hallottam a hátam mögül egy ultrakényes hangot. Megfordultam, hogy szemügyre vehessem ki nyivákolta barátom nevét, de bár ne tettem volna. Egy magas, szőke, csöcs kirakós cicababa állt mögöttem, akit azonnal tudni akartam, hogy az én barátom miért ismer. - De régen láttalak cica. - mondta vigyorogva, majd odaszaladt Harry-hez és nyomott egy cuppanós puszit az arcára. Miközben ez az eset megtörtént elengedtem Harry kezét, amit ő észrevett és hirtelen kapott a kezem után, azonban én elhúztam.
- Szia Paris. - mondta Harry kedvetlenül, majd felém nézett.
- Jó volt a múlt heti buli, megismételhetnénk.- mondta kihívóan, miközben végig húzta ujját Harry mellkasán. Nekem itt lett sok. Fogtam magam és egy szó nélkül elindultam a pénztár felé.
• Harry •
- Úh, ez a csaj majdnem fellökött. - mondta Paris undorodva, mire én idegesen néztem rá.
- Az a csaj a barátnőm, szóval ne beszélj róla ilyen hangnemben. - mondtam idegesen, majd egy szó nélkül ott hagytam és az elrohant Del után eredtem. Az egész boltot bejártam, de nyilvánvaló volt egy idő után, hogy már innen is elment. Kimentem a bolt elé és észrevettem, hogy egy picike test ül az egyik padon, amelyek a bolt elé voltak kitéve. Kissé félve, de lassan közelíteni kezdtem a gyönyörű lány fel, majd végül leguggoltam elé.
- Nem jó barátnő vagyok? - kérdezte egy idő után, miközben még mindig picike kezeit bámulta. Lepetten kaptam fel a fejem erre a kijelentésére. Még is hogy gondolhatta azt, hogy ő rossz barátnő. Ő a legjobb, akit valaha egy fiú/férfi kívánhat.
- Úristen Del, dehogyis. - mondtam kissé felháborodva, majd nagy kezeim közé fogtam az övéit, amelyek csak a fele akkorák voltak, mint az enyémek.
- Akkor miért van az, hogy egyre több jelet mutatsz erre? - kérdezte fejét felemelve és a szemembe nézve. Erre azonban már nem tudtam mit mondani. Tudom, hogy sok mindennel megbántottam. Tudom, hogy rengeteg nyavalyás hibát követtem el. Azonban tudom azt is, hogy ő számomra a világot jelent. Egyszerűen tökéletes. - Történt valami azzal a lánnyal Harry? - kérdezte könnyes szemmel. Hitelen olyan érzés futott rajtam végig, amit nem tudnék megnevezni. Az egész testemet kirázta a hideg. A levegő megállt benne, és hirtelen kezdtem el remegni. Lefagyva néztem a gyönyörű zöld szempárjaiba, amelyek az idő elmúlásával egyre kétségbeesetten vizsgálták az enyémeket. - Harry? - kérdezte elhaló hangon. Olyan törékeny volt, olyan ártatlan. Nem akartam megbántani. Nem akartam semmi olyat tenni ami rosszul esne neki. Azonban már késő volt.
- Megcsókoltam. - mondtam halkan, elhaló hangon. Még én magam is elcsodálkoztam azon, ahogy hangom hangzott. Del fejét elkapta felőlem és a szemben lévő fát kezdte nézni rezzenéstelen arccal. Szinte fuldokolva néztem gyönyörű arcát, amin most elkezdtek leperegni az első könnycseppek. Csak ezt ne. Könyörgöm ne! Én nem akartam. Egy szó nélkül felállt, majd lenézett rám.
- Elmegyek. - mondta. Hangja olyan halkan csengett, hogy csoda volt, hogy meghallottam. Összetörtség, szomorúság, düh és reménytelenség hallatszott benne, amiket én azonnal elakartam onnan venni. A szóra hirtelen pattantam fel, és néztem a gyönyörű lányra.
- Kérlek ne. Esküszöm, hogy nem akartam. Csak megtörtént. - könyörögtem reménytelenül az összetört lánynak, aki ezek után még arra sem méltatott, hogy rám nézzen. Nem adott semmi reakciót erre csak megemelte a lábát és készült elindulni. - Kérlek Del. Csak te vagy nekem. Kérlek. Ne hagyj el! Bármit megteszek. Kérlek. - Del felém kapta a fejét, így szembesülhetett könnyáztatta arcommal. Szomorúan nézett rám. Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, azonban nem sikerül neki.
- Csak annyit szeretnék Harry, hogy maradj ki az életemből. Valljuk be. Nem megy ez nekünk. Ki tudja hányszor csaltál meg, miközben én otthon ültem és azon aggódtam, vajon haza fogsz-e jönni.1 éve, hogy kint élünk London-ban Harry. És bevallom, hogy számomra ez volt életem legszörnyűbb 1 éve. Nem akarom ezeket újra átélni, még ha meg is ígéred, hogy megváltozol. Harry, nem fogsz...
- De, de meg fogok. Del kérlek, ne tedd ezt. Hisz látod milyen jól megy. 2 hete nem is ittam. Senkivel sem törődtem csak veled. Del.....
- Igen, igaz, hogy az elmúlt 2 hét csodálatos volt, de most, hogy rájöttem talán nem csak egyszer csaltál meg, valahogy csökkenti a bizalmam benned.
- Ez az egy ártatlan csók volt Del. Esküszöm. - mondtam kétségbeesetten, majd közelebb léptem hozzá és kezeit a szívemre raktam. - Igazat mondok. - néztem őszintén a szemébe, amiből úgy hullott a könny, mint a zápor eső. Megakartam magam ölni, amiért én volt a hibás azokért a könnyekért. Én okoztam őket. Senki más.
- Lehet, hogy igazat mondasz, de ezek után, hogy bízzak meg benned? Hogy higgyek neked, mikor azt mondod szeretsz? - ekkor ugrott be. Megvan a megoldás arra, hogy szerezzem vissza a bizalmát. Hogy bizonyítsam be neki, hogy tényleg szeretem.
- Így. - mondtam, majd leereszkedtem a térdemre. Láttam Del arcán a lepettséget, amit ha akart volna sem tudott volna eltakarni. - Tudom, hogy nem voltam a legjobb barát. Pedig az akartam lenni. Akárhányszor rád néztem, tudtam, hogy nálam jobb barátot érdemelsz, azonban túl önző voltam, hogy elengedjelek. Szükségem van rád Del. Jobban, mint bármi másra az egész életemben. Tudom, ha velem vagy sikerül leszoknom az alkoholról és minden más káros dologról. Csak arra kérlek, hogy maradj velem. És, hogy meddig? Delaina Britney White, megtennéd, hogy hozzám jössz és velem maradsz örökké? - kérdezte remegő hangon, miközben előkotortam a farzsebemből a nemrég vett tárgyat..
Jó olvasást!
Lots of love: Biiiia xx
• Delaina •
- Szóval gondolkoztam. - mondtam, miközben leültem egy kávé társaságában El mellé.
- És mire jutottál? - kérdezte kíváncsian.
- Talán elmehetnénk valamerre kirándulni. Úgyis olyan régen mentünk már. - mondtam El-nek, miközben az utolsó közös kirándulásunkra gondoltam. 17 évesek voltunk és akkor Harry-nek még nem voltak alkohol problémái. Igaz akkor is ittunk, de nem voltunk részegek. Tudtuk hol van a határ.
- Ez egy felettébb jó ötlet. - nézett rám El, miközben próbált normálisan rám nézni. Ma különösen jó kedve van, de sajnos eddig még nem tudtam kiszedni belőle miért. Vagyis saját elmondása szerint, ezt hozza ki belőle, ha süt a nap, ugyanis London-ban ez ritka.
- Szép jó napot a hölgyeknek! - jött be Louis Harry-vel karöltve, aki egy doboz sört tartotta kezében.
- Álljon fel kisasszony. - mondta nekem Harry, majd mit sem tudva arról, mit szeretne tettem, amit mondott. Mikor felálltam beült a székemben, majd megcsapkodta a combját, ami annyit jelentett, hogy üljek az ölébe, amit én nagyon szívesen megtettem. Karjaimat körbefontam a nyakán és gyengéden megcsókoltam. Mikor véget vetettünk a csóknak fejemet a vállára hajtottam és úgy hallgattam Louis és El veszekedését valami babról.
- Ide tettem le Louis ne idegesíts. - mondta El kissé hangosabban, mire Louis segítőkészen ránk nézett, azonban mi megráztuk a fejünket és mosolyogva néztük, ahogy a páros egy teljesen értéktelen dolgon veszekednek.
- De te meg azt értsd meg, hogy nem tettem el sehova. - mondta Louis és minél határozottabban próbálta elmondani El-nek, hogy márpedig ő nem tette el a babját.
- Jó itt a pénz és menjél el a sarki boltba babot venni. - mondta El, majd átnyújtotta a pénzt Louis-nak és kiment a konyhából.
- Hihetetlen. - mondta Louis, miközben a fejét rázta.
- Add ide a pénzt, majd mi megvesszük. Te csak menj és vidítsd fel El-t. - mondtam, miközben kivettem kezéből a pénzt és a nappali felé mutattam, ahova az előbb El beviharzott.
- Köszönöm Ms.White. - mondta, majd sejtelmesen Harry fel fordult, azonban én ebből egy mukkot sem értettem, szóval nem foglalkoztam vele.
- Na gyere. - ragadtam meg Harry kezét, majd a kijárat felé kezdtem vonszolni. Beültünk a kocsiba és egyenesen a kisbolt felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk, Harry megragadta a kezem és összekulcsolta azokat.
- El sem hiszem, hogy egy hülye bab miatt kellett idejönnünk. - mondta Harry nevetve, amit én megmosolyogtam. Alapjába véve tényleg egy orbitális nagy hülyeség, de a legjobb barátomnak már csak megteszem.
- Harry! - hallottam a hátam mögül egy ultrakényes hangot. Megfordultam, hogy szemügyre vehessem ki nyivákolta barátom nevét, de bár ne tettem volna. Egy magas, szőke, csöcs kirakós cicababa állt mögöttem, akit azonnal tudni akartam, hogy az én barátom miért ismer. - De régen láttalak cica. - mondta vigyorogva, majd odaszaladt Harry-hez és nyomott egy cuppanós puszit az arcára. Miközben ez az eset megtörtént elengedtem Harry kezét, amit ő észrevett és hirtelen kapott a kezem után, azonban én elhúztam.
- Szia Paris. - mondta Harry kedvetlenül, majd felém nézett.
- Jó volt a múlt heti buli, megismételhetnénk.- mondta kihívóan, miközben végig húzta ujját Harry mellkasán. Nekem itt lett sok. Fogtam magam és egy szó nélkül elindultam a pénztár felé.
• Harry •
- Úh, ez a csaj majdnem fellökött. - mondta Paris undorodva, mire én idegesen néztem rá.
- Az a csaj a barátnőm, szóval ne beszélj róla ilyen hangnemben. - mondtam idegesen, majd egy szó nélkül ott hagytam és az elrohant Del után eredtem. Az egész boltot bejártam, de nyilvánvaló volt egy idő után, hogy már innen is elment. Kimentem a bolt elé és észrevettem, hogy egy picike test ül az egyik padon, amelyek a bolt elé voltak kitéve. Kissé félve, de lassan közelíteni kezdtem a gyönyörű lány fel, majd végül leguggoltam elé.
- Nem jó barátnő vagyok? - kérdezte egy idő után, miközben még mindig picike kezeit bámulta. Lepetten kaptam fel a fejem erre a kijelentésére. Még is hogy gondolhatta azt, hogy ő rossz barátnő. Ő a legjobb, akit valaha egy fiú/férfi kívánhat.
- Úristen Del, dehogyis. - mondtam kissé felháborodva, majd nagy kezeim közé fogtam az övéit, amelyek csak a fele akkorák voltak, mint az enyémek.
- Akkor miért van az, hogy egyre több jelet mutatsz erre? - kérdezte fejét felemelve és a szemembe nézve. Erre azonban már nem tudtam mit mondani. Tudom, hogy sok mindennel megbántottam. Tudom, hogy rengeteg nyavalyás hibát követtem el. Azonban tudom azt is, hogy ő számomra a világot jelent. Egyszerűen tökéletes. - Történt valami azzal a lánnyal Harry? - kérdezte könnyes szemmel. Hitelen olyan érzés futott rajtam végig, amit nem tudnék megnevezni. Az egész testemet kirázta a hideg. A levegő megállt benne, és hirtelen kezdtem el remegni. Lefagyva néztem a gyönyörű zöld szempárjaiba, amelyek az idő elmúlásával egyre kétségbeesetten vizsgálták az enyémeket. - Harry? - kérdezte elhaló hangon. Olyan törékeny volt, olyan ártatlan. Nem akartam megbántani. Nem akartam semmi olyat tenni ami rosszul esne neki. Azonban már késő volt.
- Megcsókoltam. - mondtam halkan, elhaló hangon. Még én magam is elcsodálkoztam azon, ahogy hangom hangzott. Del fejét elkapta felőlem és a szemben lévő fát kezdte nézni rezzenéstelen arccal. Szinte fuldokolva néztem gyönyörű arcát, amin most elkezdtek leperegni az első könnycseppek. Csak ezt ne. Könyörgöm ne! Én nem akartam. Egy szó nélkül felállt, majd lenézett rám.
- Elmegyek. - mondta. Hangja olyan halkan csengett, hogy csoda volt, hogy meghallottam. Összetörtség, szomorúság, düh és reménytelenség hallatszott benne, amiket én azonnal elakartam onnan venni. A szóra hirtelen pattantam fel, és néztem a gyönyörű lányra.
- Kérlek ne. Esküszöm, hogy nem akartam. Csak megtörtént. - könyörögtem reménytelenül az összetört lánynak, aki ezek után még arra sem méltatott, hogy rám nézzen. Nem adott semmi reakciót erre csak megemelte a lábát és készült elindulni. - Kérlek Del. Csak te vagy nekem. Kérlek. Ne hagyj el! Bármit megteszek. Kérlek. - Del felém kapta a fejét, így szembesülhetett könnyáztatta arcommal. Szomorúan nézett rám. Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, azonban nem sikerül neki.
- Csak annyit szeretnék Harry, hogy maradj ki az életemből. Valljuk be. Nem megy ez nekünk. Ki tudja hányszor csaltál meg, miközben én otthon ültem és azon aggódtam, vajon haza fogsz-e jönni.1 éve, hogy kint élünk London-ban Harry. És bevallom, hogy számomra ez volt életem legszörnyűbb 1 éve. Nem akarom ezeket újra átélni, még ha meg is ígéred, hogy megváltozol. Harry, nem fogsz...
- De, de meg fogok. Del kérlek, ne tedd ezt. Hisz látod milyen jól megy. 2 hete nem is ittam. Senkivel sem törődtem csak veled. Del.....
- Igen, igaz, hogy az elmúlt 2 hét csodálatos volt, de most, hogy rájöttem talán nem csak egyszer csaltál meg, valahogy csökkenti a bizalmam benned.
- Ez az egy ártatlan csók volt Del. Esküszöm. - mondtam kétségbeesetten, majd közelebb léptem hozzá és kezeit a szívemre raktam. - Igazat mondok. - néztem őszintén a szemébe, amiből úgy hullott a könny, mint a zápor eső. Megakartam magam ölni, amiért én volt a hibás azokért a könnyekért. Én okoztam őket. Senki más.
- Lehet, hogy igazat mondasz, de ezek után, hogy bízzak meg benned? Hogy higgyek neked, mikor azt mondod szeretsz? - ekkor ugrott be. Megvan a megoldás arra, hogy szerezzem vissza a bizalmát. Hogy bizonyítsam be neki, hogy tényleg szeretem.
- Így. - mondtam, majd leereszkedtem a térdemre. Láttam Del arcán a lepettséget, amit ha akart volna sem tudott volna eltakarni. - Tudom, hogy nem voltam a legjobb barát. Pedig az akartam lenni. Akárhányszor rád néztem, tudtam, hogy nálam jobb barátot érdemelsz, azonban túl önző voltam, hogy elengedjelek. Szükségem van rád Del. Jobban, mint bármi másra az egész életemben. Tudom, ha velem vagy sikerül leszoknom az alkoholról és minden más káros dologról. Csak arra kérlek, hogy maradj velem. És, hogy meddig? Delaina Britney White, megtennéd, hogy hozzám jössz és velem maradsz örökké? - kérdezte remegő hangon, miközben előkotortam a farzsebemből a nemrég vett tárgyat..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)