2013. március 30., szombat

• 2.fejezet •

Szijjasztok drágáim! Meghoztam a 2.fejezetet. Tudom, hogy a másik blogomra is ígértem fejezetet, azonban azon még nagyon de nagyon gondolkozok, hogy folytassam. Nem fejezem be, csak egyenlőre még nem tudom, hogy mi legyen benne, azonban ígérem nem sokára fény derül rá.
Jó olvasást!
Lots of love: Bííía xx

                                                                    • Delaina •

2011. február 1.

- Kész vagy kicsim? - hajolt be Harry nagy izgatottsággal az ajtón, miközben fekete dzsekijét kapta magára.
- Nem találom a cipőm. - mondtam idegesen, miközben az ágy alatt leskelődtem. Harry csak felnevetett, bement a fürdőszobámba és kihozta a keresett tárgyat. - Jobban ismersz, mint én magamat. - állapítottam meg mosolyogva, mire felnevetett, odajött hozzám és adott egy lágy csókot a számra.
- Mehetünk hölgyem? - kérdezte udvariasan, miközben kezét nyújtotta, hogy karolja belé. Én csak kihúztam magam, majd elfogadtam a gesztust és így hagytuk el a házat. Lent még gyorsan elköszöntem anyáéktól, majd véglegesen elindulhattunk a helyszínre. Hogy milyen helyszínre? Harry-nek ma van a 17. születésnapja, amit kellően meg kell ünnepelni, így a haverjai szerveztek neki egy bulit. Mivel Harry a suli legnépszerűbb diákja, elég nagy számban jelentek meg emberek, ami eleinte kissé megijesztett. Mielőtt beléptünk volna vettem egy nagy levegőt, majd Harry-be erősen kapaszkodva követtem az ajtóhoz. Nem tudom mi értelme volt most csengetni, hiszen úgyse hallották a csengő hangját a nagy hangzavarban, de azért Harry megtette. Csodák-csodájára az ajtó kinyílt és Phill lépett ki rajta eléggé bezsongva. Engem is, és Harry-t is kellően megölelgetett, majd betessékelt minket a házba, ahol több 100 ( na jó nem) diák bulizott már. Mikor észrevették, hogy Harry megérkezett mindenki elhallgatott, és egy nagy sikítás után egyszerre kiabálták, hogy Boldog Szülinapot. Harry hatalmas mosollyal az arcán ölelgetett meg mindenkit, majd hirtelen eltűnt a nagy tömegben. Ezt kihasználva megkerestem legjobb barátnőmet Melissa-t. Ott ült egy piás pultnál és iszogatott valamit, amiben valószínűleg nem narancslé volt.
- Szia csajszi! - kiáltott fel, majd azonnal a nyakamba vetette magát. - Nem láttalak tegnap. Hol voltál? - kérdezte, miközben a kezembe nyomott egy poharat, amiről megtudtam, hogy puncsot tartalmaz, így kissé megkönnyebbülten kortyoltam bele.      
- A nagyi temetését szerveztük anyával. - mondtam szomorúan. Mindig is nagyon szerettem a nagyit. Sokat segített nekem. Akármi bántott mindig hozzá mentem elmondani, ő pedig nyugodtan végig hallgatott, majd tanácsokat adott. Most, hogy nincs tudom, hogy ilyen többet már nem lesz.
- De mégis eljöttél. - mondta kissé flegmán, miközben belekortyolt a piros pohárba.
- Ez Harry szülinapja Mel. - mondtam egyértelműen, mire vágott egy elég fura grimaszt.
- Del, Harry a suli legnépszerűbb diákja, napok kérdése és te már a képben sem leszel. - mondta feljebb emelve a hangját.
- Harry nem tenne ilyet. - mondtam magabiztosan. Túl régóta ismerem Harry-t. Tudom, hogy ő ilyet nem tenne meg velem.
- Igen? És most hol van? Amint belépett az ajtón, vele nem is törődve elhúzott. Egyszer nagyon meg fog bántani. - mondta sajnálkozóan rám nézve, majd levágta a poharat az asztalra és ott hagyott. Magam elé bámulva néztem a földet, miközben kezemben forgattam a poharat. Miért gondolja ezt Mel? Hisz Harry-vel már másfél éve együtt vagyunk. Eddig kisebb összekapásokon kívül nem volt súlyosabb, és úgy érzem nem is lesz. Egy nagy sóhaj közepette tettem le a poharat az asztalra, majd mentem ki a teraszra egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Ahogy magam elé nézve merengtem az üres utcán a kertből hangokat hallottam, amire természetesen rögtön felfigyeltem.
- Eddig Harry vezet 15 pohárral. - mondta Phill, mire Harry egy nagyot kiáltott és lepacsizott a többiekkel.
- Josh ha nem húzol bele győz. - folytatta. Muszáj voltam hátrakukucskálni és ekkor megláttam, ahogy Phill, mint egy bíró, kezében egy lappal és tollal ír valamit, miközben Harry és Josh elé le van rakva vagy 6 üveg vodka.
- Na jó jöhet a következő 15. - mondta Harry, mire a többiek felnevettek. Phill épp önetni akart Harry-nek, mikor én egyenesen megindultam feléjük.
- Harry szerintem nem kéne többet innod. - mondtam aggódóan, mire ő felnevetett és felállt elém.
- Baby nem te fogod megmondani. - mondta nevetve. Ilyennek még sosem láttam. Általában, ha kértem tőle valamit ő meg is tette, hogy ne tegyen semmi olyat, amit később megbánna, Most azonban, egyáltalán nem láttam rajta, hogy megfogja tenni.
- Harry ez veszélyes. - mondtam könyörögve, mire ő elmosolyodott.
- Egy kicsit kettesben hagynátok? - nézett Harry Phill-re és Josh-ra, akik bólintottak, hogy megértették, majd bementek.
- Harry kérlek ne igyál többet. - mondtam majd próbáltam kivenni kezéből a vodkás üveget, ő azonban elhúzta előlem.
- Mondtam, hogy nekem te nem parancsolsz. - mondta idegesen, már kicsit feljebb véve hangját, amitől kissé megijedtem.
- Kérlek. - mondtam nyugodt hangon, miközben óvatosan nyúltam keze felé, azonban ő ezt nem hagyta.
- Mondtam, hogy nem. - kiáltott rám, majd eldobta kezéből az üveget és nekinyomott a ház falának. Sosem ordibált még velem. Sőt sosem tett olyat, ami ellenem lett volna, Mindig próbált a kedvemben járni, még ha nem is kértem rá. Váratlan tettére összerezzentem és félve néztem rá. Ez volt az első eset, hogy másfél év után féltem tőle.
- Harry... - nyöszörögtem szorítása alatt, azonban ő ezt tudatán kívül hagyta.
- Nem érdekel mit gondolsz! Azt teszek, amit akarok neked ebbe semmi beleszólásod nincs értetted? - ordított rám, majd ebben a pillanatban olyat tett, amit sosem hittem volna, hogy megtesz. Felemelte kezeit és nagy lendülettel pofon húzott, amit összerogytam a földre. Gyorsan odakaptam a kezem és hangosan zokogni kezdtem. Nem mertem ránézni, azonban azt mégis észrevettem, hogy arca meglágyul és letérdel elém. - Úristen kicsim sajnálom. Sajnálom. - mondta miközben magához akart húzni, azonban én eltávolodtam tőle. - Ne kérlek. - mondta könyörgően, miközben kétségbeesetten próbált kezem után nyúlni, azonban én féltem tőle. Akárhányszor közelebb lépett én azzal a mozdulattal egy időben léptem hátrébb. Remegve felálltam a földről, majd még utoljára ránéztem Harry-re könnyes szemekkel, majd elfutottam. - Del! - kiáltott utánam Harry, azonban én semmire sem vágytam jobban csak arra, hogy távol legyek tőle. A házamhoz érve, remegő kezekkel próbáltam kihalászni a kulcsok közül a számomra megfelelőt, azonban mint általában az ilyen esetekkor, egyszerűen nem akart előkerülni az a kulcs. Azonban mikor végre belehelyeztem volna a kulcsot a zárba, egy kéz megragadta az enyémet és maga felé fordított. Harry volt az. Kétségbeesett szemeivel engem vizslatott. Féltem tőle, azonban láttam a szemében, hogy ő is fél. Talán attól, hogy végleg elveszíthet.
- Nem akartalak bántani. - mondta kétségbeesetten, miközben végig a szemeimbe nézett, amik most tele voltak könnyekkel, amiket egy pislogással útjukra engedtem. - Kérlek! Nagyon szeretlek. - mondta már ő is sírva, majd ezzel a mozdulattal magához rántott és olyan szorosan ölelt, ahogyan csak bírt. Éreztem rajta, hogy nem akar elveszíteni, hogy az életénél is többet jelentek neki. Azonban az, hogy megvert számomra egy felejthetetlen dolog. Sosem tett velem ilyet, még csak a hangját sem emelte fel. Ez nagyon megrémisztett. - Kérlek bocsáss meg kicsim. - mondta sírva a vállaimba. A szívem szakadt meg tőle. Azonban túlságosan szeretem ahhoz, hogy ne bocsássak meg neki. Felemeltem fejét a vállamról és két kezem közé fogtam. Egyenesen a szemébe néztem. Mind a kettőnk szeme tele volt könnyekkel. Kétségbeesetten próbálta kivenni szemeimből mit akarok most tenni, azonban én egy könnyed mozdulattal odahúztam magamhoz és megcsókoltam. Mondhatni életünk legkétségbeesettebb, legszenvedélyesebb de mégis leglágyabb és szeretet teljesebb csókunkban volt részünk. Miután elváltunk, lihegve döntötte homlokát az enyémnek, majd még egy utolsó puszit nyomott a számra.
- Szeretlek. - mondta még sajátjánál is rekedtebb hangon.
- Én is szeretlek. - mondtam gyengén mosolyogva, mire még közelebb húzott magház, mint aki sosem akar elhagyni.

Jelen

Nem mondanám, hogy könnyű volt akkor, azt a döntést meghozni, azonban mindennél jobban szerettem.És ez még mindig így van. Azonban tiszta szívből mondhatom, hogy az az este teljes mértékben felforgatta az egész életemet.

2013. március 28., csütörtök

• 1.fejezet •

 Szijjasztok drágáim! Ahogy ígértem, megjöttem a történet első fejezetével. Remélem tetszeni fog nektek. 
ui.: Ha maradt legalább még egy pár olvasóm ( amit igazából nem csodálok, hogy alig vannak) néhány komival jelezzétek, hogy tetszik.
Jó olvasást!
Lots of love: Bíííía xx

                                                          •   Delaina  •

2009.szeptember 1.

Tumblr_mkbxxgmyew1s4s7vco1_250_large
Fáradtan keltem ki pihe-puha ágyikómból, ami most furcsa módon, nagyon vonzott vissza magához. Furcsa módon? Hisz ma suli! Kinek van kedve iskolába menni? Nekem biztosan nincs. Lent anya, már frissen készített reggelivel várt, ami valljuk be kissé meghozta a kedvem.Miközben reggeliztem, a csengő hatalmas robajjal kezdett csengeni. Nem értem anyáék miért nem bírják lecserélni. Boldogan pattantam fel, hisz tudtam ki áll ott. Ahogy arra számítottam is, egyik legjobb barátom Harry várt rám mosolyogva.
- Jó reggelt! - mondta mosolyogva, majd megölelt és beljebb lépett. Anya mosolyogva intett egyet Harry-nek, engem megölelt, majd el is ment dolgozni.
- Kérsz enni? - kérdeztem felé fordulva, mire megrázta a fejét. Elszaladtam a táskámért, majd megkezdtük utunkat a rémálom felé. - A többiek jönnek? - kérdeztem Harry-től, miközben kivettem a vizes flakonomat a táskámból, hogy igyak belőle.
- Nem. Most csak mi. - mondta kedvesen, majd kilopta a kezemből a vizet, hogy ő is igyon belőle. - Mi lenne, ha lógnánk? - kérdezte felém fordulva. Először azt hittem, hogy csak viccel, szóval elkezdtem mosolyogni, azonban mikor arckifejezésén megláttam, hogy nem igen elkomolyodtam.
- Első nap Harry? - kérdeztem félve. Kettőnk közül mindig is én volt az, aki jobban félt az ilyenektől. Harry mindig ment a saját feje után, azonban ez nem mindig vezetett jó útra.
- Ne csináld már Del! Van igazolásom! - emelte ki táskájából a 2 igazolást, ami már kitöltve helyezkedett el kezében. Neki könnyű volt ilyeneket szerezni, hisz anyja orvos volt, így néha belopózkodott az irodájába, és tádá meg is van az igazolás. Azonban én ezt még sosem használtam fel. Most sem volt különösképpen kedvem hozzá, azonban féltem, ha nem megyek bele Harry talál egy jobb barátot, aki merészebb, és engem háttérbe szorít. Mivel Harry fiú, ráadásul a suli legmenőbb fiúja, mindig is féltem, hogy egyszer el fog hanyagolni. Habár megígérte, hogy népszerűsége sosem fog barátságunk elé állni, én még is tartottam ettől. Szem forgatva kaptam ki Harry kezéből a két jegyet, majd meg sem várva Harry-t indultam el egy irányba, amit én szimpatikusnak találtam. Hallottam ahogy Harry nevetve utánam szalad, megragadja a kezem, majd összekulcsolja azokat. Sokat szoktunk így sétálni, ami sokakat megtéveszt, és bevallom engem is. Sokszor eljátszottam már a tudattal, hogy milyen lenne Harry-vel járni, azonban ezt mindig elhessegettem, mert tudtam ilyen úgyse történne.Végül egy parkhoz értünk, ami eléggé üresnek bizonyult. Gondolom a normális diákok most az iskola padjait koptatják. Egy nagy sóhaj hagyta el a számat, miközben erre gondoltam és ezt Harry is észrevette. - Del, ha nem akarod visszamehetünk. - nézett rám Harry aggódóan, miközben megszorította a kezem.
- Nem, nem kell. Minden oké. - mondtam, miközben egy gyengéd mosolyt küldtem fel, azonban ahogy észrevettem nem volt valami hatásos, mivel maga felé fordított.
- Nem akarom rád erőltetni semmit. - mondta, miközben mélyen a szemembe nézett. Ekkor, 4 éve először láttam meg szemében azt a furcsa csillogást, amit még ezelőtt mikor rám nézett soha. Nem tudtam mondani semmit, csak babonázva néztem szemeibe, amik megállás nélkül engem szugeráltak. - Megtehetek valamit? - kérdezte alig hallhatóan. Értetlenül néztem rá, azonban válaszolni nem tudtam. Hirtelen puha, mézédes ajkait éreztem meg számon, amik egy ideig lágyan nyomódtak az enyémhez, várva a visszautasítást, amit nem kapott meg. Ezután felbátorodva sokkal szenvedélyesebb lett. Harry nyelve finoman szántott végig alsó ajkamon, ami így szétnyílt és megéreztem érdes nyelvét, ahogy az enyémmel érintkezik. Harry kezei még mindig arcomon pihentek, azonban ahogy egyre szenvedélyesebbek lettünk, keze úgy indult meg lefelé a derekamhoz.Mikor keze odaért közelebb húzott magához, majd felemelte jobb kezét, hogy magához ölelhessen. Eközben én lábujjhegyre álltam és beletúrtam dús, göndör hajába, amitől egy halk nyögést hallatott. Belemosolyogtam, hogy ilyet kitudtam belőle váltani. Keze lágyan szántotta végig hátamat, amitől minden testrészem libabőrös lett. Nem tudom mennyi ideig állhattunk ott csókolózva, azonban levegőnk kezdett egyre jobban elfogyni, így kénytelenek voltunk elszakadni egymástól. Harry homlokát az enyémnek döntötte, miközben zilált, azonban szemembe valamiért nem mert belenézni. Én csak néztem, ahogy próbálja összeszedni magát és légzését visszaállítani normálisba. Én csak vártam. Vártam, hogy ezután mi fog történni. Talán bocsánatot kér, mint a sok barátos filmben, amiben két barát csókolózik. Vagy esetleg nem mond semmit egyszerűen elfut. Vagy talán valami jó is kisülhet ebből. - Wow. - mondta egy 2 perces csend után. Ennyi? Ennyit bír kinyögni. Ez mit jelent? - Nem tudom, hogy vagy vele, de szerintem ez durván jó volt. - mondta mosolyogva, miközben a szemembe nézett, homloka pedig még mindig az enyémnek volt döntve. - Ezért megérte 4 évet várni. - mondta halkan. Nem tudtam mit mondja vagy mit tegyek. Nem ugorhatok a nyakába, hogy én is ugyanígy érzek.Még a végén egy elmeroggyant idegbetegnek fog gondolni. - Olyan szótlan vagy. Nekem nem volt ilyen jó? - kérdezte kissé kétségbeesve, mire elmosolyodtam.
- Dehogynem csak.... váratlanul ért. - mondtam, mire felnevetett.Elvette homlokát az enyémtől, állát pedig a fejem tetejére tette.
- Néha a váratlan dolgok a legjobbak. - mondta bölcsen, mire felnevettem. - Kérdezhetek valamit? - nézett rám, miközben elengedett, azonban kezeinket továbbra is összekulcsolva tartotta.
- Öhöm. - bólintottam egyet, mire ő mint egy mérgezett alma elmosolyodott. Elfordította a fejét, amit nem tudtam miért tett, azonban mikor visszafordult megkaptam a választ. Elpirult. Istenem ennél aranyosabb dolgot még sosem láttam. Egy fiú elpirul egy lány miatt. Ilyen létezik? 
- Delaina White megtisztelnél azzal, hogy a jövőben barátnőmnek nevezhesselek? - nézett rám, miközben köhintett egyet, amit jól tudok, hogy csak akkor csinál amikor ideges.
- Megtisztellek azzal. - mondtam mosolyogva, mire felkapott, megpörgetett, majd letett a földre és jó hosszan megcsókolt.

Jelen

Hát igen. Így történt az a bizonyos nagy nap, amit azóta is a legjobb napnak hívok az életemből. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elfogadtam az igazolást Harry-től, hisz ha nem tetszem talán sosem jöttünk volna össze. Egy 15 éves lány számára maga volt a megtestesűlt álom, hogy egy ilyen fiútól, egy ilyen csókot kapott, ráadásul még a barátjának is hívhatta. Azonban, mint minden jó dolog ez sem tartott sokáig. Valaminek feltétlenül történnie kellett ahhoz, hogy ez az egész egy rémálommá változzon.

2011. február 1.

2013. március 27., szerda

• From the Light to the Darkness •

    Szijjasztok drágáim! Itt is lenne egy kisbevezető még azelőtt, hogy hoznám a részt. Remélem felkelti érdeklődéseteket.
Lots of love : Bííía xx


                                                               • Delaina •

Sokan azt gondolják, ha megtalálják az igazit minden tökéletes lesz. Szeretni fogják egymást, mindenben együtt lesznek, sosem veszekednek. Pedig ez közel sincs így! Természetesen, mint sok más tinilány, én is hittem ebben. Azonban mikor jött ez a bizonyos igazi minden átíródott bennem. Annak ellenére amik történtek, én mindig is szerettem, szeretem és szeretni is fogom. Azonban nem egyszer történt, hogy meginogtam. Hogy jobban megértsetek, elmesélem nektek történetem. Történetem, amely rólam és egy fiúról szól. A történetet amelynek főszereplője Delaina White és Harry Styles.

• Fontos! •

Szijjasztok drágáim! Biztos észrevettétek, hogy kitöröltem a You're My Princess részeit. Valahogy úgy érzem, hogy ezt blogot most elrontottam. Szóval..... arra gondoltam, hogy kezdek egy újat amink prológusát már ma meg is tekintetitek. A másik blogomra is valamikor ma kerül rész!
Lots of love : Bííía xx