Jó olvasást!
Lots of love: Bíííía xx
• Delaina •
Életem talán legidegesebb éjszakáját éltem meg az elmúlt 6 órában. Harry tegnap "Beugrok Louis-hoz" címszóval elhúzott itthonról. A telefonját nem vette fel, Louis pedig közölte velem, hogy a barátnőjével Dubai-ban nyaral. Hiába a sok sms, telefonhívás, Harry még mindig nincs itthon én pedig már kezdek megőrülni. Nem ez az első este, hogy ilyet tesz. Sőt nem is a negyedik. Számtalanszor megtette már ezt, hogy másnapig semmi hír sincs felőle, utána pedig úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Mintha az tök normális lenne, hogy a barátnője éjszakákat aggódik azért, hogy hol a bánatban lehet a barátja. Sokszor fordúlt már meg a fejemben, hogy én ezt nem bírom. Sokszor kezdtem el pakolni abba a bizonyos bőröndbe, amit szinte már rutinosan húzok ki a szekrényből, és vágom le a földre, hogy pakolhassak bele. Azonban Harry-nek eddig mindig sikerült valahogy itt tartania. Most azonban, úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Százszor elmondtam már Harry-nek, hogy vagy megváltozik, vagy engem soha nem fog látni. Mindig megígéri, hogy megváltozik, ha nem is magáért de értem. Azonban ezt mindig megszegi és már nem győzöm számolni hányszor bocsátottam meg neki. Verésekért, erőszakoskodásért vagy egyszerűen csak azért, hogy matt részegen állított haza. Most pedig véglegesen érzem azt, hogy nem bírom. Hogy ez már sok. Normális életre vágyok nem egy olyanra, ahol egy ilyen ember áll mellettem.Idegesen kezdtem el dobálni a ruháimat, a barna bőröndbe, ami már oly sokszor ki lett cipzározva de ezúttal ez az utolsó. Beledobáltam minden ékszerem, ruhám és fürdőszobai dolgot.Egy nagy sóhaj közepette becipzároztam bőröndöt majd elindultam az ajtó fel, ami épp ekkor nyitódott ki. Harry értetlen arccal nézett engem meg a bőröndöt, nem mondott semmit. Azonban én sem. Megkerülve őt nyúltam a kilincsért és nyitottam volna ki, azonban egy kéz megragadta a karom.
- Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül, miközben a szemembe nézett. Nem mondtam semmit csak kikaptam kezem az övéi közül és elindultam kifelé. - Héj Del! Mégis mi a francot művelsz? - szaladt utánam Harry, majd egy mozdulattal elém került.
- Elmegyek. - mondtam egyszerűen, miközben meghúztam a vállam. Harry tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Mégis hova? Del, nehogy elmenj már. - mondta idegesen. Ott álltunk a lépcsőház kellős közepén csak mi.
- Mi az, hogy nehogy elmenjek? - néztem rá hitetlenül. - Tudod te mit éltem én át az este? - ordítottam a képébe, amit ő rezzenéstelen arccal tűrt.
- Sajnálom. - motyogta lehajtott fejjel.
- Sajnálom? Ennyi telik ki belőled 3 és fél év után? Egy kibaszott sajnálom? - ordítottam tiszta erőmből. Harry felemelte a fejét és láttam rajta, hogy tényleg sajnálja a dolgot. Alapjába véve mindig megsajnálta amit tett, azonban most nem leszek olyan hülye, hogy el is nézzem neki.
- Del, menjünk be és beszéljük meg. Az összes szomszéd hall minket. - mondta Harry, majd megragadta a kezem és elkezdett befelé vonszolni, azonban én kikaptam a kezem az övéi közül.
- Nem megyek veled sehova. - mondtam határozottan. Harry unottan nézett a szemembe, miközben sóhajtott egyet.
- Figyelj Delaina, ez rohadtul nem vicces amit most csinálsz. - mondta idegesen, miközben a hajába túrt.
- Mert az vicces amit te szoktál? - kérdeztem. Nem voltam attól messze, hogy megpofozzam.
- Bent megbeszéljük. - mondta, miközben kinyitotta nekem az ajtót és kezével intett, hogy menjek be.
- Nem. - mondtam határozottan, karba tett kézzel.
- A francba már Delaina! Ne hozz ki a sodromból! - kiabálta már Harry is.
- Mert mit csinálsz? Megütsz, mint általában? - néztem rá. Könnyeim ekkor kezdtek el folyni szememimből, mikor visszagondoltam azokra az estékre mikor részegen jött haza és mikor ki akartam kérdezni bedühödött és felpofozott.
- Del.... - nézett rám világfájdalmas képpel, mintha neki fájt volna az amikor megütött. Nem is biztos, hogy emlékszik ő arra.
- Nem Harry! Ezek már jóval az utolsó utáni esélyeid voltak. Egy darabig Eleanor-nál fogok lakni. Hagyj magamra. - mondtam, majd megfogtam a bőröndömet és otthagytam. Ezúttal nem jött utánam. Valahol mélyen számítottam arra, hogy mint a mesékben, majd utánam jön, azonban ez nem mese és a mesében nem egy alkoholista seggfej szerepel.
Az én 18. születésnapom után Harry-vel összeköltöztünk. Igaz már akkor is voltak alkoholproblémái, azonban azt hittem túljut majd rajta. Anyáék megengedték, hogy London-ban járjuk ki az egyetemet. Azonban Harry kicsapongó élete miatt, kivágták az egyetemről, én pedig ott maradtam. Itt ismerkedtem meg Eleanor-ral, akivel később elválaszthatatlan legjobb barátnők lettünk. Később El bemutatott a barátjának Louis-nak, aki pedig Harry-vel alakított szoros barátságot. Sokat jártunk össze beszélgettünk, a fiúk iszogattak, azonban mikor így együtt 4-en voltunk Harry sosem rúgott be. Épp ezért szerettem az ilyen kis összejöveteleket. Louis is sokszor kérte már meg Harry-t arra, hogy próbáljon meg megváltozni, azonban neki is ugyanazt a reakciót adta mint nekem. Megígérte, azonban másnap, ezt szépen el is felejtette.
Könnyeimet törölgetve dobtam be magam a kocsiba, majd meg sem álltam Eleanor házáig. Mikor becsengettem El tágra nyílt szemekkel nézett engem, majd a bőröndöt.
- Mindent elmondok El csak engedj be. - mondtam sírva, mire El gyorsan kikapta kezemből a bőröndöt, majd segített bemenni. Mikor beértem azonnal leültem a kanapéra és fejemet a kezeim közé temettem. El leült mellém, gyengéden simogatni kezdte a hátamat. Nem mondott semmit. Tudta, hogy ilyenkor jobb ha magától kezdi el az ember mondani a dolgokat.
- Én már nem bírom ezt El. - mondtam sírva. Eleanor teljes mértékben értette miről van szó, hisz mindig hozzájöttem, ha történt valami otthon. - Megint nem jött haza egész este. Halálra aggódtam magam. Már néha nem is vagyok abban biztos, hogy azért aggódok, nehogy valamilyen bajba keveredjen, inkább azért, hogy megcsal. - mondtam szipogva. Eleanor szomorú arccal nézett rám, majd ebben a pillanatban megjelent az ajtóban Louis, aki meglepett arccal pasztázott minket.
- Mit csinált már megint? - kérdezte Louis idegesen, miközben a hajába túrt, mint ahogy az Harry is szokta.
- Nem jött haza egész este. - mondtam sírva. Louis ebben a pillanatban felkapta a kabátját, és kiviharzott az ajtón. Pontosan tudtuk mind a ketten, hogy Harry-hez megy. Ilyen esetekben mindig Louis volt az, aki rendbe tette Hazza-t. Azonban, ha ezekkel ért volna valamit az meglátszott volna.
• Harry •
Valamilyen oknál fogva most úgy érzem, hogy végleg elcsesztem. Végleg elhagyott az az egyetlen ember, aki kitartott mellettem akármit tettem. Az a lány akit tiszta szívemből, elmondhatatlanul szerettem. Mégsem tudom miért tettem vele azokat, amiket tettem. Mikor pár részeg estém után elmondta, hogy megpofoztam vagy rosszabb esetben nekivágtam valaminek - mert ilyet is tettem - úgy éreztem , mintha saját magamat bántottam volna. Hogy lehettem olyan hülye állat, hogy őt bántottam. Hisz ő csak segíteni próbált nekem. Tudom, hogy hiba volt, hogy nem mondtam el neki hol vagyok. Meg hogy egyáltalán nem is jöttem haza egész éjszaka. Kivettem a zsebemből a telefont és lepetten észleletem, hogy 104 nem fogadott hívás, 50 SMS és 35 hangüzenetem volt. Mind Del-től. Random kiválasztottam egy hangüzenetet a sok közül és meghallgattam.
" Harry ezt nem hiszem el! Éjjel 3 óra van. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Aggódom érted...kérlek..kérlek legalább csak írj egy üzenetet amiben leírod, hogy élsz. Az sem érdekelne már, ha másnap kiderülne, hogy valaki volt az oka annak, hogy nem jöttél haza..csak kérlek... egy üzenetet írj. Nem tudom mit tettem, hogy ezt teszed velem de... ha még 4 előtt hazajössz megbeszéljük és minden rendben lesz. Kérlek....."
A szemembe könnyek gyúltak, ahogy hallottam sírástól rekedt hangját könyörögni nekem, hogy menjek haza hozzá vagy egyszerűen csak írjak neki. Az pedig még jobban, hogy azt hitte megcsalom. Akármennyire voltam részeg arra sosem lettem volna képes, hogy őt megcsaljam. Ő az életem. Ilyet sosem tennék vele.
Idegesen vágtam le a telefont a kanapéra, ami sikeresen a padlón végezte. Ebben a pillanatban döntött úgy valaki, hogy becsenget szerény hajlékunkba. Morogva mentem az ajtóhoz, hisz a másnaposság azért még bennem volt elég erősen. Mikor kinyitottam, azonban még megnézni sem volt időm, hogy ki az, rögtön elkapta az ingem gallérját és nekinyomott a falnak.
- Ez már több a soknál Harold! - üvöltött teli torokból Louis. Az arcán látszódott az idegesség, oylan volt mintha bármelyik pillanatban fel tudna robbanni. - Az a szegény lány ott sír, nem is bömböl El kanapéján, hogy mit teszel vele. Ezt érdemli Harry? Hm???? - kiabált továbbra is.Louis sokszor osztott már ki, azonban ennyire dühösnek még sosem láttam. Talán már neki is itt telt be az a bizonyos pohár. - Vagy megváltozol, vagy akármennyire is a legjobb haverom vagy, én leszek az aki nem fogja megengedni Delaina-nak, hogy a közeledbe legyen. És neked sem, hogy az övébe. - mondta, miközben már engedett a szorításán. - Megértetted Styles? - nézett a szemembe határozottan.
- Meg. - ez volt az összes, ami ebben a szituációban kijött belőlem.
- Akkor most velem jössz. - mondta, majd hirtelen elkapta a karom, és elkezdett kihúzni a házból....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése