Jó olvasást!
Lots of love: Bííía xx
• Delaina •
- El, kérlek csak vedd meg és menjünk. - mondtam könyörögve, mire felsóhajtott és elindult a pénztárhoz. 5 perc alatt letudtunk a fizetést, majd El kocsijához vettük az irányt. Az út végig csendben telt. Csak bámultam ki az ablakon és néztem az elsuhanó házakat. Mikor megérkeztünk a házunkhoz, El adott egy puszit az arcomra és elhajtott. A sulis táskámmal és a ruhás szatyorral a kezemben baktattam fel a házunkhoz. Nagy nehezen beletaláltam a zárba a kulcsommal, majd benyitottam. Bent a TV hangján kívül nagy csend volt. Ahogy hallottam egy focimeccs mehetett benne.Lehúztam a cipőm, a táskákat lepakoltam az ajtó elé és érdeklődve indultam el a nappali felé. A kanapén Harry ült egy sörrel a kezében és üres tekintettel nézett maga elé. Kicsit rosszul esett, hogy hallotta, hogy megjöttem még sem jött oda köszönni, sőt egyáltalán nem is köszönt. Egy ideig csak értetlenül néztem Harry hátát, majd megszólaltam.
- Szia. - mondtam vékonyka hangon, azonban semmilyen reakciót sem kaptam Harry-től. Kicsit arrébb mentem, hogy láthassam az arcát, amiről semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni. - Harry? - szólítottam újra, hátha most kapok valamilyen választ.
- Hagyj. - ennyi volt az összes, amit kitudott nyögni, de el sem tudja képzelni ezzel az egy, rövid szóval mennyire a szívemig hatolt. Nem tudtam mit tettem vagy mit nem tettem azért, hogy ilyen velem. Egy ideig lefagyva néztem a magam, majd kimentem a konyhába, hogy készítsek teát. Mikor kész lettem vele két bögrébe öntöttem és bementem Harry-hez a nappaliba.
- Csináltam teát, kérsz? - fordultam felé. A mai nap pedig először ezt ő is megtette, azonban bár ne tette volna.
- Nem érted, hogy hagyj?! - ordított rám mire én összerezzentem és kiborult a tea a pohárból. Harry egy ideig ideges arccal nézett rám, majd mikor észrevette, hogy szemeim megtelnek könnyel meglágyult. - Del...
- Csináltam valamit? - vágtam bele szavába, remegő hanggal, mire ő azonnal felpattant és elém sétált.
- Nem, nem kicsim te nem tettél semmit. - ellenkezett, miközben két keze közé vettem arcomat, amin végig folyt az első könnycsepp. - Csak... nehéz ez nekem. 4 napja nem ittam és...
- De Harry ez nem megoldás. - mondtam halkan. - Tudod milyen rosszul esett, mikor olyan flegma voltál velem. Én itt vagyok melletted Harry, nem hagylak el. Mindenben próbállak támogatni. És te csak arra adsz okot, hogy féljek tőled. - mondtam kissé hangosabban. Harry arca ijedtté vált és addig nem is tudtam mitől, míg meg nem szólalt.
- Te félsz tőlem? - kérdezte elhaló hangon. Nem szóltam semmit csak lehajtott fejjel néztem a lábaimat. - Del.... - emelte fel a fejem Harry miután már vagy 1 perce egy szót sem nyögtem ki. - Miért félsz tőlem? - kérdezte, a félsz szónál pedig megremegett a hangja.
- Én csak.... - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni. Láttam Harry szemében a kétségbeesést. Még sosem láttam ilyennek ezelőtt.
• Harry •
Félt tőlem. Ez az egy icipici,de annál nagyobb súllyal bíró mondat járt a fejemben. Kétségbeesve néztem a szemeibe, amelyekből néhol-néhol kihullott egy könnycsepp.Én tettem tönkre. Én voltam az az ember, aki a legcsodálatosabb, legtökéletesebb lányt a világon teljesen a földbe tiporta. Nemcsak azzal, hogy ittam, hanem a viselkedésemmel is. Amikor nem tudta befejezni a mondatát, valami összeomlott bennem. Talán akkor tudatosult bennem, hogy Del nálam egy sokkal jobb fiúra vágyik. Egy olyanra aki megérdemli. Mert én nem érdemeltem meg, Egy alkoholista állat vagyok, aki 4 nap után kiborul és ordibál azzal akit a legjobban szeret, csak azért mert 4 napig nem kapott alkoholt. Undorodtam magamtól. Nem tudtam elképzelni mi volt az az egy dolog, ami ennyi ideig mellettem tartotta Del-t.
Akármennyire is tudtam, hogy Del-nek más fiú jobb lenne, nem tehettem ezt. Halálosan szerelmes voltam belé, és ha nekem el kellett volna őt engednem, meglehet, hogy még ennél is rosszabbra fordul a helyzetem. Azonban itt és most én megfogadom, hogy sosem fogom elengedni. Vigyázni fogok rá, mint a legféltetettebb kincsemre.
- Tőlem nem kell félned kincsem. - suttogtam halkan, ezzel is próbáltam kissé lenyugtatni. Közelebb húztam magamhoz, jobb kezemet a háta mögé vezettem és lassan kezdtem kezemet fel-le simogatni a hátán. Fejét a mellkasomra hajtotta és halkan kezdett szuszogni ott. Fejemet a feje tetejére hajtottam és halkan dúdoltam neki. Lassan kezdtem hátradőlni a kanapén, míg végül le nem feküdtünk arra. Folyamatosan dúdoltam a fülébe és abban sem hagytam addig, amíg észre nem vettem, hogy békésen elaludt az ölembe.
- Szeretlek kincsem! Nagyon szeretlek. - suttogtam a fülébe, miközben apró csókot leheltem az arcára. Ott feküdtem egy kanapén a tökéletességgel a karomban.
- Biztos, hogy tetszeni fog neki Lou? - fordultam az említett felé, aki szaporán bólogatva mosolygott rám. Louis-val éppen egy Zaphire nevű ékszer bolt pultja előtt állunk és válogatunk a szebbnél szebb - meg persze drágábbnál drágább - ékszerek között.
- Imádni fogja haver. - mondta, majd barátian megveregette a hátamat. - Hát Hazz, őszintén eddig ez a legokosabb dolog, amit valaha tettél. - mondta elismerően, majd rám mosolygott. Én is visszamosolyogtam rá, majd megmutattam az eladónőnek az ékszert, amit kiválasztottunk. - Mikorra tervezed? - kérdezte Louis, már a bolt előtt.
- A 4 éves fordulónkon. - mondtam mosolyogva, már csak azért is mert jó belegondolni, hogy lassan 4 éve, hogy magam mellett tudhatok egy tökéletes lányt.
- Jövő héten? - kérdezte kissé lepetten. Gondolom nem számított arra, hogy ilyen hamar elő állok vele.
- Bizony. - mondtam mosolyogva.
- Büszke vagyok rád haver. - mondta Louis, majd magához húzott és barátian ölelet. Ebben az ölelésben pedig éreztem, hogy tényleg büszke rám és ez az a dolog, ami hiányzik az életemből, hogy azt mondják rám BÜSZKE vagyok rád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése