Hát szijjasztok! Tudom, hogy nagyon régóta nem jelentkeztem, amit nagyon sajnálok. 8-os voltam ( sajnos xd) és eléggé rázós volt ez az év vége. Tanulnom kellett a vizsgákra. Ráadásul angol nyelvvizsgán is voltam ( ami sikerült jeee) és mikor ott tartottam, hogy na most írok, jött a vizsga, amin szerencsére 40 fokos lázzal ültem. Előttem voltam kirándulni 2-napig Pesten, ami nagyon jó volt. főleg, hogy emlékezetessé kellett tenni, mivel ez volt az utolsó. Mikor lement a vizsga, pedig jött az utolsó hét, szóval próba a bankettra utána bankett, bankett után próba a ballagásra, majd ballagás. Miután leballagtam, pedig rá 3 napra, azaz ma pedig megint voltunk kirándulni, azonban mivel ezeknek most mind vége és itt a nyár több időm lesz írni, szóval ma neki is ültem. Remélem maradtatok még páran, akik vártak, hátha valami csoda folytán lesz rész. Egy pár kominak örülnék azoktól, akik még vannak.
Jó olvasást!
Lots of love: Biiiia xx
• Delaina •
- Szóval gondolkoztam. - mondtam, miközben leültem egy kávé társaságában El mellé.
- És mire jutottál? - kérdezte kíváncsian.
- Talán elmehetnénk valamerre kirándulni. Úgyis olyan régen mentünk már. - mondtam El-nek, miközben az utolsó közös kirándulásunkra gondoltam. 17 évesek voltunk és akkor Harry-nek még nem voltak alkohol problémái. Igaz akkor is ittunk, de nem voltunk részegek. Tudtuk hol van a határ.
- Ez egy felettébb jó ötlet. - nézett rám El, miközben próbált normálisan rám nézni. Ma különösen jó kedve van, de sajnos eddig még nem tudtam kiszedni belőle miért. Vagyis saját elmondása szerint, ezt hozza ki belőle, ha süt a nap, ugyanis London-ban ez ritka.
- Szép jó napot a hölgyeknek! - jött be Louis Harry-vel karöltve, aki egy doboz sört tartotta kezében.
- Álljon fel kisasszony. - mondta nekem Harry, majd mit sem tudva arról, mit szeretne tettem, amit mondott. Mikor felálltam beült a székemben, majd megcsapkodta a combját, ami annyit jelentett, hogy üljek az ölébe, amit én nagyon szívesen megtettem. Karjaimat körbefontam a nyakán és gyengéden megcsókoltam. Mikor véget vetettünk a csóknak fejemet a vállára hajtottam és úgy hallgattam Louis és El veszekedését valami babról.
- Ide tettem le Louis ne idegesíts. - mondta El kissé hangosabban, mire Louis segítőkészen ránk nézett, azonban mi megráztuk a fejünket és mosolyogva néztük, ahogy a páros egy teljesen értéktelen dolgon veszekednek.
- De te meg azt értsd meg, hogy nem tettem el sehova. - mondta Louis és minél határozottabban próbálta elmondani El-nek, hogy márpedig ő nem tette el a babját.
- Jó itt a pénz és menjél el a sarki boltba babot venni. - mondta El, majd átnyújtotta a pénzt Louis-nak és kiment a konyhából.
- Hihetetlen. - mondta Louis, miközben a fejét rázta.
- Add ide a pénzt, majd mi megvesszük. Te csak menj és vidítsd fel El-t. - mondtam, miközben kivettem kezéből a pénzt és a nappali felé mutattam, ahova az előbb El beviharzott.
- Köszönöm Ms.White. - mondta, majd sejtelmesen Harry fel fordult, azonban én ebből egy mukkot sem értettem, szóval nem foglalkoztam vele.
- Na gyere. - ragadtam meg Harry kezét, majd a kijárat felé kezdtem vonszolni. Beültünk a kocsiba és egyenesen a kisbolt felé vettük az irányt. Mikor megérkeztünk, Harry megragadta a kezem és összekulcsolta azokat.
- El sem hiszem, hogy egy hülye bab miatt kellett idejönnünk. - mondta Harry nevetve, amit én megmosolyogtam. Alapjába véve tényleg egy orbitális nagy hülyeség, de a legjobb barátomnak már csak megteszem.
- Harry! - hallottam a hátam mögül egy ultrakényes hangot. Megfordultam, hogy szemügyre vehessem ki nyivákolta barátom nevét, de bár ne tettem volna. Egy magas, szőke, csöcs kirakós cicababa állt mögöttem, akit azonnal tudni akartam, hogy az én barátom miért ismer. - De régen láttalak cica. - mondta vigyorogva, majd odaszaladt Harry-hez és nyomott egy cuppanós puszit az arcára. Miközben ez az eset megtörtént elengedtem Harry kezét, amit ő észrevett és hirtelen kapott a kezem után, azonban én elhúztam.
- Szia Paris. - mondta Harry kedvetlenül, majd felém nézett.
- Jó volt a múlt heti buli, megismételhetnénk.- mondta kihívóan, miközben végig húzta ujját Harry mellkasán. Nekem itt lett sok. Fogtam magam és egy szó nélkül elindultam a pénztár felé.
• Harry •
- Úh, ez a csaj majdnem fellökött. - mondta Paris undorodva, mire én idegesen néztem rá.
- Az a csaj a barátnőm, szóval ne beszélj róla ilyen hangnemben. - mondtam idegesen, majd egy szó nélkül ott hagytam és az elrohant Del után eredtem. Az egész boltot bejártam, de nyilvánvaló volt egy idő után, hogy már innen is elment. Kimentem a bolt elé és észrevettem, hogy egy picike test ül az egyik padon, amelyek a bolt elé voltak kitéve. Kissé félve, de lassan közelíteni kezdtem a gyönyörű lány fel, majd végül leguggoltam elé.
- Nem jó barátnő vagyok? - kérdezte egy idő után, miközben még mindig picike kezeit bámulta. Lepetten kaptam fel a fejem erre a kijelentésére. Még is hogy gondolhatta azt, hogy ő rossz barátnő. Ő a legjobb, akit valaha egy fiú/férfi kívánhat.
- Úristen Del, dehogyis. - mondtam kissé felháborodva, majd nagy kezeim közé fogtam az övéit, amelyek csak a fele akkorák voltak, mint az enyémek.
- Akkor miért van az, hogy egyre több jelet mutatsz erre? - kérdezte fejét felemelve és a szemembe nézve. Erre azonban már nem tudtam mit mondani. Tudom, hogy sok mindennel megbántottam. Tudom, hogy rengeteg nyavalyás hibát követtem el. Azonban tudom azt is, hogy ő számomra a világot jelent. Egyszerűen tökéletes. - Történt valami azzal a lánnyal Harry? - kérdezte könnyes szemmel. Hitelen olyan érzés futott rajtam végig, amit nem tudnék megnevezni. Az egész testemet kirázta a hideg. A levegő megállt benne, és hirtelen kezdtem el remegni. Lefagyva néztem a gyönyörű zöld szempárjaiba, amelyek az idő elmúlásával egyre kétségbeesetten vizsgálták az enyémeket. - Harry? - kérdezte elhaló hangon. Olyan törékeny volt, olyan ártatlan. Nem akartam megbántani. Nem akartam semmi olyat tenni ami rosszul esne neki. Azonban már késő volt.
- Megcsókoltam. - mondtam halkan, elhaló hangon. Még én magam is elcsodálkoztam azon, ahogy hangom hangzott. Del fejét elkapta felőlem és a szemben lévő fát kezdte nézni rezzenéstelen arccal. Szinte fuldokolva néztem gyönyörű arcát, amin most elkezdtek leperegni az első könnycseppek. Csak ezt ne. Könyörgöm ne! Én nem akartam. Egy szó nélkül felállt, majd lenézett rám.
- Elmegyek. - mondta. Hangja olyan halkan csengett, hogy csoda volt, hogy meghallottam. Összetörtség, szomorúság, düh és reménytelenség hallatszott benne, amiket én azonnal elakartam onnan venni. A szóra hirtelen pattantam fel, és néztem a gyönyörű lányra.
- Kérlek ne. Esküszöm, hogy nem akartam. Csak megtörtént. - könyörögtem reménytelenül az összetört lánynak, aki ezek után még arra sem méltatott, hogy rám nézzen. Nem adott semmi reakciót erre csak megemelte a lábát és készült elindulni. - Kérlek Del. Csak te vagy nekem. Kérlek. Ne hagyj el! Bármit megteszek. Kérlek. - Del felém kapta a fejét, így szembesülhetett könnyáztatta arcommal. Szomorúan nézett rám. Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, azonban nem sikerül neki.
- Csak annyit szeretnék Harry, hogy maradj ki az életemből. Valljuk be. Nem megy ez nekünk. Ki tudja hányszor csaltál meg, miközben én otthon ültem és azon aggódtam, vajon haza fogsz-e jönni.1 éve, hogy kint élünk London-ban Harry. És bevallom, hogy számomra ez volt életem legszörnyűbb 1 éve. Nem akarom ezeket újra átélni, még ha meg is ígéred, hogy megváltozol. Harry, nem fogsz...
- De, de meg fogok. Del kérlek, ne tedd ezt. Hisz látod milyen jól megy. 2 hete nem is ittam. Senkivel sem törődtem csak veled. Del.....
- Igen, igaz, hogy az elmúlt 2 hét csodálatos volt, de most, hogy rájöttem talán nem csak egyszer csaltál meg, valahogy csökkenti a bizalmam benned.
- Ez az egy ártatlan csók volt Del. Esküszöm. - mondtam kétségbeesetten, majd közelebb léptem hozzá és kezeit a szívemre raktam. - Igazat mondok. - néztem őszintén a szemébe, amiből úgy hullott a könny, mint a zápor eső. Megakartam magam ölni, amiért én volt a hibás azokért a könnyekért. Én okoztam őket. Senki más.
- Lehet, hogy igazat mondasz, de ezek után, hogy bízzak meg benned? Hogy higgyek neked, mikor azt mondod szeretsz? - ekkor ugrott be. Megvan a megoldás arra, hogy szerezzem vissza a bizalmát. Hogy bizonyítsam be neki, hogy tényleg szeretem.
- Így. - mondtam, majd leereszkedtem a térdemre. Láttam Del arcán a lepettséget, amit ha akart volna sem tudott volna eltakarni. - Tudom, hogy nem voltam a legjobb barát. Pedig az akartam lenni. Akárhányszor rád néztem, tudtam, hogy nálam jobb barátot érdemelsz, azonban túl önző voltam, hogy elengedjelek. Szükségem van rád Del. Jobban, mint bármi másra az egész életemben. Tudom, ha velem vagy sikerül leszoknom az alkoholról és minden más káros dologról. Csak arra kérlek, hogy maradj velem. És, hogy meddig? Delaina Britney White, megtennéd, hogy hozzám jössz és velem maradsz örökké? - kérdezte remegő hangon, miközben előkotortam a farzsebemből a nemrég vett tárgyat..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése