Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx
• Harry •
- Mi történt haver? Del-t hol hagytad? - ugrott nekem Louis azonnal, mikor beléptem ajtó küszöbén.
- Megkértem. - mondtam csendben magam elé nézve.
- De hát ez csodálatos! Mikor lesz az esküvő? Tudod jól kell kinéznem. Lehet virág helyett répát rakok a zsebembe.... - mondta Louis lelkesedve, azonban amikor rám nézett megkomolyodott. - Ó ne haver... ugye nem?
• 20 perccel ezelőtt ○
- Harry..... - kapta kezét szája elé Del, miközben apró könnycseppek hagyták el gyönyörűen zöld szemét. Én csak térdeltem ott remegve, várva arra, mit fog mondani életem szerelme kérdésemre. - Istenem. - zihálta. Még levegőt is alig kapott. A könnyek megállás nélkül potyogtak szeméből míg végül rám nézett. Nem tudtam semmit sem kiolvasni a tekintetéből, ami megrémisztett. - Én....
- Ne mondj semmit megértem. - mondtam, majd álltam volna fel, mikor Delaina visszanyomott.
- Igen. - mondta elhaló hangon, azonban nekem ennyi is elég volt, hogy szemeim tágra nyíljanak, térdem végleg feladja a szolgálatot, kezeim pedig őrületes remegésbe induljanak. Szorosan rogytam közel hozzá, kezeim körbe fontam lábain és húztam magamhoz.
- Istenem. - suttogtam halkan, miközben az első könnycsepp nekem is elhagyta a szememet. Vettem egy nagy levegőt és feltápászkodtam. Kezeim közé vettem Delaina kicsi kezét és remegő kézzel felhúztam ujjára a gyémántgyűrűt.
- Harry ez.. ez egy vagyonba kerülhetett. Nem kellett volna. - suttogta elhalva.
- Érted bármit. - mondtam, majd a lehető legközelebb mentem hozzá és ajkaimat az övére helyeztem.
• Jelen •
- Nemet mondott? - nézett rám tágra nyílt szemekkel. Hangja annyira visított, mint egy lánynak. Sosem tudtam elhinni, hogy lehet ennek a FIÚNAK ilyen magas hangja. Nem mondtam semmit, azonban nem sok kellet , hogy elröhögjem magam. A hátam mögül halk kuncogást hallottam. Tudtam kinek a kuncogása volt. Hogyne tudtam volna? Ezer közül is felismerném a világ leggyönyörűbb hangját. - Annyira sajnálom haver. - mondta Louis, majd közelebb jött hozzám és megveregette a vállam. - Pedig olyan szép esküvőtök lett volna. Már annyira vártam. Vettem is magamnak lapot. - mondta szomorúan rám nézve , mire én értetlenül felé kaptam a fejem.
- Lapot? Lapot minek? - kérdeztem összeszűkített szemekkel, mire ő olyan " eztmostkomolyankérdezed" fejjel nézett rám.
- Beszédnek. - mondta egyértelműen.Ekkor mögülünk hatalmas nagy röhögés hallatszódott. Gyorsan hátrakaptuk a fejünket, azonban én enélkül is tudtam, hogy a gyönyörű nevetés tulajdonosa ki. - Valaki van ott Harry. - mondta Louis, mire én unott fejjel felé kaptam a fejem.
- Na jó gyere ide kicsim. - mondtam már mindegy alapon, mire Delaina mosolyogva kijött az előszobából.
- Mi folyik itt? - kérdezte Louis. Szeme köztem és Del között cikázott. - Magyarázatot MOST! - kiáltott hangosan, mire mind a ketten a fülünkhöz kaptunk.
.- Hát..... nagyon úgy néz ki, hogy itt áll előtte Mrs. Delaina Styles. - mondta fülig érő mosollyal, főleg mikor meghallottam a név csengését. Egyszerűen tökéletes volt.
- Ti hazudtatok Louis William Tomlinson-nak? - kérdezte felháborodva. Megint ez a hang! - Harold Edward Styles. Barátom vagy. Nem is! Legjobb barátom! Nem is! Fogadott testvérem! Nem is! Vér szerinti - én annak tekintelek haver - testvérem vagy! Mégis hazudtál nekem? - sikítozott.
- Bocsi nem hagyhattuk ki. - mondta Del, majd odajött hozzám és a karjaimhoz bújt.
- Ahjj egye fene! Olyan aranyosak vagytok! Gratulálok. - mondta vidáman, majd kezet fogott velem és meg is ölelt. Del-t is megölelte, majd közöltük, hogy hazamegyünk mert már mind a ketten fáradtak vagyunk.
- Olyan fura így. - mondta Del, mikor már együtt, összebújva feküdtünk a halószobába.
- Hogy érted? - kérdeztem miközben lenéztem rá.
- Már nem is tudom milyen régen feküdtünk így. - mondta halkan. Hangjában hallatszódott, hogy eléggé szomorú emiatt.
- Annyira sajnálom. - mondtam szégyenkezve, mire ő csak feltápászkodott, majd ráült a csípőmre.
- Megbocsájtok, csak ígérd meg, hogy többet nem lesz semmi gond.- nézett le rám. Azért hagy ne mondjam, hogy lent a kicsi Harry eléggé beindult, ahogy Del ott ült felettem lenézve rám.
- Megígérem. - suttogtam elhaló hangon, majd felültem és azonnal letámadtam ajkait. Az idő, mint villám haladt felettünk. Egyikünket sem érdekelte semmi csak is a másik.Nem is tudom milyen rég volt az, hogy nem voltam részeg, amikor Del-lel ezt tettük. Teljesen más volt minden. Sokkal érzelemdúsabb és szenvedélyesebb. Életünk legszebb éjszakája volt.
Reggel hamarabb keltem, mint Del. Szorosan belém kapaszkodva ölelt, mintha nem akarná, hogy elmenjek. Nem is állt szándékomban. Még mindig meztelenül feküdtünk. Bőrünk összeért a takaró alatt és ennél jobb érzés nincs a világon. Ránéztem az órára, ami már 12:30-at mutatott, így gondoltam nem árt ha felkeltem Del-t bár nem volt hozzá annyira kedvem, mert gyönyörű volt még mikor aludt is.
- Del... Baby kelj fel. - simogattam az arcát miközben halkan suttogtam a fülébe.
- Jó reggelt. - mondta mosolyogva, miközben kissé kócos hajjal és még összeszűkített szemmel rám nézett.
- A legjobb. - mondtam, majd megcsókoltam, azonban ahogy észrevettem neki ez nem volt elég és elmélyítette a csókot. Hirtelen gondolkozásra sem hagyott időt felpattant és azonnal ráült férfiasságomra.
- Ahh - hagyta el mindkettőnk száját a kényes nyögés. Del egyenletesem kezdett el rajtam mozogni, miközben én a csípőjére tettem a kezem, ezzel is rásegítve a mozgásra.
- Ahhhh baby. - lihegtem, miközben éreztem, hogy egyre közelebb vagyok a csúcshoz.
- Harry... mindjárt. - nyögte Del, azonban épp, hogy kimondta mind a ketten elélveztünk. Lihegve dőlt rá a mellkasomra, miközben én gyengéden simogattam a hátát.
- Tetszett ez a reggeli torna. Nem is kell menni futni. - mondtam, mire Del csilingelő hangján felnevetett, majd felhajolt hozzám és megcsókolt.
- Harry, Delaina... - hallottuk a nappali felől jövő női hangot, ami számomra nagyon is ismerős volt.
- Anya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése