2.fejezet

Szijjasztok gondoltam kedveskedek nektek és hozom a 2. fejezetet.Remélem tetszik majd nektek.
Puxy: Bííía

Stacey szemszög:

Sajnos eljött ez a nap is.Végig nézhetek egy One Direction koncertet az őrült rajongó barátnőmmel.Most biztos sokan a leordítanák a fejem hogy hogy lehet már ilyen?De nem mindenki szeretheti őket.Még az ágyban feküdtem mikor valaki berontott.

-Te kis ribanc.- mondta ordibálva egy hang de annyira elmélyültem magamban hogy szinte fel sem eszméltem.- Nem hallasz?- mondta a hang de most már felismertem és felpattantam az ágyből.

-Mit akarsz Alexia?- mondtam gúnyosan mire ő rám nézett.

-Ne hívj Alexia-nak tudod hogy utálom.A másik:Bemeséled Chelsea anyjának hogy azért akarok veled jönni hogy ügyeljek rád ő meg tönkre tesz mindent.Plusz veletek kellett volna utaznom.Így miattatok majdnem egy nappala később jöttem.- mondta ordibálva de én egy szemrebbenés nélkül végig hallgattam sőt még kutakodtam is a szekrényemben ruháért.

-Szia S. keress valami nagyon csini ruhát.Nehogy leégess Louis előtt.- mondta mosolyogva.Hát igen az ő személyes kedvence Louis volt.De nem hiszem el hogy nem tudja felfogni azzal a pirinyó agyával hogy neki semmi esélye sincs egy nagy szupersztárnál.

-Nos visszatérve rám.- mondta Lexi majd rám nézett.- Kárpótolj.- mondta majd tágra nyílt szemekkel néztem rá.

-Hogy mi van?- mondtam idegesen.

-Hallottad.Kárpótolj.- mondta.Pechemre ekkor lépett be Chels.

-Hey csajszi van még egy jegyünk hova tegyem vagy mit csináljak vele?- kérdezte kíváncsian majd vetett egy gúnyos nézést Lexi-re.

-Milyen jegyek?- kérdezte kíváncsian.

-One Direction.- mondta majd felhúztam a szemem.

-Hogy-a-One-Direction?- mondta ki szinte kiabálva majd ugrált egy sort.

-Öhm Lexi te 23 vagy hogy szeretheted őket?- kérdeztem csodálkozva.

-Öhm úgy ahogy egy 10 éves.Neki meg mondhatnád: Hey te csak 10 vagy hogy szeretheted őket?- mondta utánozva engem.- Szóval kérem a jegyet.- mondta majd kikapta Chels kezéből a jegyet és kiviharzott.

-Na jó úgy teszek mintha nem a te őrült idegesítő nővéred tenné tönkre az álmom és elfelejtem.- mondta majd kiment.- Kezdj öltözködni.- mondta mikor visszanézett.

-De hisz reggel van.- mondtam csodálkozva.

-Neked.- mondta majd megcsóválta a fejét.- Délután 4 óra van.- mondta majd majd hanyatt vágódtam.Gyorsan felkaptam magamra egy aránylag feketés kék szettet és kimentem.

 Stacey szettje

Chelsea szettje

Mikor megláttam Chels-t kigülledt szemekkel bámultam.

-Te így fázni fogsz.- mondtam neki.

-Te meg ahhoz képest hogy nem szereted őket igen kiöltöztél.- mondta mosolyogva.

-Adok a megjelenésre.- mondtam mosolyogva.Az ajtóban Lexi várt ránk és úgy mosolyogott mint egy őrült tini lány.

-Wow Steys ez nem semmi.Jól kicsípted magad.- mondta és életében ez volt az első olyan mondata amit komolyan gondolt.

-Köszy Lex te is jól nézel ki.- mondtam és próbáltam kedves lenni.Ha neki ment nekem is fog.

Lexi szettje

Útközben a két lány arról áradozott hogy milyen helyes lehet Louis közelről és élőben. Már teljesen kikészítettek ráadásul ez még csak a kezdet.Ezek után még végig kell hallgatnom a nyávogásukat is.

A koncert elkezdődött én pedig azt sem tudtam mit kezdjek magammal hisz a mellettem álló két lány ordibálva énekelt.

-Kimegyek a mosdóba.- mondtam Chels-nek aki bólintott.Elmentem egy folyosóra de szinte semmit sem láttam.Hallottam hogy elcsendesül a zene.Gondolom most lett vége az első felének a koncertnek.Megkerestem a telefonom a zsebemben és pötyögni kezdtem Chels-nek egy "Eltévedtem"-et de gondolom úgyse veszi észre.A pötyögés közben nekimentem valakinek.

-Ó sajnálom.- mondtam majd felnéztem és egy gyönyörű szép zöld szempárral találtam szembe magam.

-Stacey?- kérdezte mikor meglátott és ekkor jöttem rá hogy akinek neki mentem az nem más mint Harry Styles de hogy honnan tudja hogy hogy hívnak azt egyáltalán nem tudom.

-Tudod a nevem?- kérdeztem csodálkozva majd hátulról 4 fiú lépett elő.

-Ó a repülős csaj nem is tudtam hogy bírod a fejünket.- mondta Louis amitől majd leesett az állam.

-Ti ismertek engem?- kérdeztem már idegesen hogy senki sem válaszol.

-Nem.- mondta Zayn mire felhúztam a szemöldököm.

-Mire szántad hogy repülős csaj?- kérdeztem Louis-t aki mosolyogva nézett.

-Hát.....- mondta volna csak Liam befogta a száját.

-Áh csak rokona volt akit felkaptatok- mondta Niall.Nem semmi hogy összefognak.Elég vicces és érdekes jelenet volt ez.- Nos mi megyünk nem is zavarunk.- mondta Niall majd elhúzták Louis-t.

-Hát...én sem zavarok mivel nektek még énekelni kell.- mondtam majd indultam volna el.

-Már nem.Vége van.- mondta egy mosoly kíséretében.

Harry szemszög:

Nem hittem el hogy neki ütköztem.Pedig a reptéren azt hittem többet már ne is látom de ahogy sokszor a sors mindig cselekedik.Persze Louis igen gyenge elméjű.A dolgok nehezen jutnak el az agyáig.Majdnem kitálalt mindent persze ha a fiúk nem lépnek közbe.Mikor elhurcolták Stacey épp menni készült de én nem akartam.

-Ha nincs ellenedre megihatnánk valamit.- mondtam mosolyogva majd ő is elmosolyodott.

-Nincs csak a barátnőm és a testvérem biztos aggódnak.- mondta de én nem akartam hogy elmenjen ezért kikaptam a kezéből a telefont.- Hey!.- mondta majd pötyögtem valamit a barátnőjének mivel már tudtam hogy Chelsea-nek hívják így nem volt nehéz.

- Szia Chelsea dolgom van ígérem nem sokára otthon leszek.XoXo: Stacey.- mondtam miközben bepötyögtem.

-Te kis szemét.- mondta mosolyogva majd kikapta a kezemből a telefonját.- Mindig ennyire rámenős vagy?- kérdezte mosolyogva mire bólintottam hisz ez igaz.Bevittem az öltözőnkbe és öntöttem neki egy pohár koktail-t.

-Szóval az öltözőtökben még koktailkészítő is van?- mondta mosolyogva mire bólintottam.- Wow- mondta mosolyogva.- És milyen finom.- mondta majd Louis lépett be.

-Ó sajnálom már megyek is.Csak Harold kiadnád  pulcsim.- mondta Louis.Szerintem élvezi hogy leégethet.Lehajtottam a fejem és elmosolyogtam magam.Felálltam és odanyújtottam a pulcsiját de előtte lehajítottam neki egy nyakast.

-Szia Béjbi.- mondtam gúnyosan majd kinyújtotta a nyelvét.

-Szóval Harold mi?- mondta Stacey mosolyogva majd elröhögtem magam.

-Sajnos igen.De nehogy így merj hívni mert utálom.- mondtam neki nevetve majd ő is elnevette magát.

-Nekem már mennem kéne.- mondta.

-Hazaviszlek. Hisz a barátnőd és a tesód lelépett gondolom nincs aki elvigyen.- mondtam majd ő bólintott.Kimentünk az épületből és a kocsihoz mentünk majd beültünk.Ott véletlenül hozzáértem a kezéhez és valami nagyon furcsa de jó érzés fogott el.Majd ránéztem és ő is rám és a szánk csak közeledett egymáshoz.Ekkor valaki kopogott az ablakon.Most ez komoly?Ilyenkor?Mikor kinéztem Caroline állt ott idegesen.Gyorsan kiszálltam és odamentem hozzá.
-Na ez mi volt?- kérdezte idegesen.
-Én..csak...- dadogtam bár nem éreztem hogy meg kéne neki magyaráznom mivel mikor hazaértem kiderült hogy lefeküdt 3 sráccal míg távol voltam.
-Megegyeztünk hogy máról hűek leszünk egymáshoz.- mondta már szinte sírva.De láttam hogy ez amolyan állsírás.
-Ja mert te eddig is az voltál nem?- mondtam majd beültem a kocsiba.Gondolom Stacey-t kicsit NAGYON sokkolta a dolog.- Nézd...- mondtam de nem tudtam hogy folytassam.
-Jobb lenne ha gyalogolnék.- mondta majd kinyitotta az ajtót és kiszállt.Gyorsan én is kipattantam és utána szaladtam de Caroline megragadott.
-Ha utána mersz menni köztünk mindennek vége.- mondta idegesen majd kipasszíroztam magam a szorításából és elfutottam.
-Stacey várj..- mondtam de ő csak ment és meg sem állt hiába kiabáltam.- Stacey légyszíves.- mondtam mire végre megállt.
-Mondjad.
-Sajnálom.- mondtam szomorúan és mélyen a szemébe néztem.
-Mégis mit?- kérdezte remegő hangon és láttam rajta hogy a sírás határán van.
-Hát.. ezt..- böktem ki bár én magam sem tudom mit sajnálok.
-Jó ezen is túlestünk.Szia.- mondta majd gyorsan elment.Most nem mentem utána mert teljesen leblokkoltam.Lehangolva ballagtam vissza a fiúkhoz akik sunyi vigyorral vártak az ajtóban.
-Na béjbi mi volt?Sikerült megcsalnod?- kérdezte Louis mosolyogva de látta rajtam hogy nincs jó kedvem.- Mi van?- kérdezte már komoly arccal.Attól függetlenül hogy mindig viccelődünk ha baj van a másikkal mindig aggódunk.Próbálunk egy máson segíteni és lehet hogy ez a viccelődés is arra megy ki hogy ne legyen rossz kedvünk.De most valahogy semmi kedvem sem volt nevetgélni és viccelni csak csöndben lenni és feküdni, tévét nézni vagy feküdve tévét nézni.
-Semmi.- mondtam unottan majd tovább mentem.
-Fiúk ideje lenne hazamenni.- mondta Dave a menedzserünk.- Haver te meg ne legyél ennyire letörve.Szuper koncert volt.- mondta majd egyesével kezdet fogott velünk.Bírtuk Dave-et.Ő is sokat hülyült velünk de csak ha próba volt vagy valami bandás összejövetel.A régi durva volt mint valami kinzótábor főnöke.Még hétvégén is próbáltunk és 6-kor keltünk.Végül vettük a merészségünket amiből kihangsúlyozom a legkevesebb van és kiadtuk az útját.
-Én vezetek.- mondta Liam mosolyogva mintha ez olyan nagy megtiszteltetés lenne.
-Jó én úgyis hátra akartam ülni a szerelmemhez hogy felvidítsam.- mondta Louis mire egy kicsit elmosolyodtam de tényleg csak egy kicsit.


Otthon
-Na mesélj haver mi volt?- kérdezte Liam.Örültem hogy végül ő jött nem Louis mert ő nem vette volna komolyan.Liam-mel pedig nyugodtan lehet beszélni és megérti amit Louis biztos hogy nem.
-Szóval ittunk koktail-t.- mondtam mire bólogatott.- Már ezt érted nem semmi?- mondtam mosolyogva.Gondoltam egy kicsit oldom ezt a hülye hangulatot és benyomok egy viccet.
-Jajj hagyd már ez erőltetett volt.- mondta majd folytattam.
-Aztán felajánlottam hogy hazaviszem.Beültünk a kocsiba és véletlenül összeért e kezünk és egymásra néztünk.Majdnem megcsókoltam ekkor Caroline kopogott az ablakon.- ekkor Liam-nek tátva maradt  szája.
-Várj az a Caroline?- kérdezte csodálkozva.
-Igen.- mondtam majd folytattam.- Szóval kiszálltam és elkezdte mondani hogy megbeszéltük hogy hűek leszünk egymáshoz de én nem szóltam semmit csak beültem Stacey-hez.De ő elment és utána mentem erre azt mondta Caroline ha utána megyek akkor nekünk vége.
-És mit csináltál?- kérdezte Liam aztán elmosolyodott.
-Mi van?- kérdeztem idegesen mivel felhúzott hogy csak úgy mosolyog itt nekem.
-Ez olyan mint egy film.- mondta majd lecsaptam de csak barátilag.
-Nos én Stacey után mentem de hiába kiabáltam nem állt meg majd végül megállt.Bocsánatot kértem de ő csak annyit mondott hogy Jó ezen túlestünk.Szia.És elment.

-Wow ez nem semmi.- mondta az ajtóban álló Louis.Gondoltam hogy nem fogja felfogni komolyan ezért is nem neki magyarázkodtam de hogy milyen szemét hogy ott hallgatózik.

-Miót vagy ott?- kérdeztem.
-Most jöttem szóval csak az és elment-et hallottam.- mondta.
-Na jó én aludni akarok szóval mindenki ki a szobámból és csá.- mondtam majd levágódtam az ágyra.Nem érdekelt hogy abban a ruhámban voltam amiben másfél órával ezelőtt tinilányok százait hódítottam meg.Csak aludni akartam és elfelejteni ezt a napot.