Prológus

Szijjasztok itt van a prológus azaz a bevezető fejezet.De előtte ismertetném a szereplőket.Remélem tetszeni fog nektek.
Puxy : Bíííía *_*

 Stacey Menders

 Alexia Menders

 Chelsea Sualez

 Harry Styles

 Louis Tomlinson

 Zayn Malik

 Liam Payne

 Niall Horan


Stacey szemszög:

Már reggel 8 óra volt amikor felkeltem.A ballagás csak 2 órakor kezdődik de én nem tudok aludni.Rögtön a ballagás után elkezdem önálló életemet Anglia-ban.Jön velem legjobb barátnőm Chelsea Sualez.Nehéz lesz itt hagynom ezt az életet és főleg a szüleimet de már felnőttem és valamikor el kell kezdeni.
Felküszködtem magam az ágyról és bementem a fürdőszobába ahol megmosakodtam.Majd kijöttem onnan és rögtön a ruhatáramhoz szaladtam.Mivel már nyár eleje van igen nagy a hőség és nem is tudom hogy fogom kibírni a napon azt a sok időt.Kiválasztottam egy kék rövidnadrágot és egy citromsárga ujjatlan pólót amin egy kék virág díszelgett.Majd lementem és felvettem a citromsárga magassarkúmat és a kezembe kaptam egy táskát majd elindultam a fodrászhoz aztán pedig a sminkeshez.Majd hazajöttem és felöltöztem már fél 2 volt ami azt jelenti hogy csak fél órám van.A szüleim lent vártak idegesen majd mikor megláttak el is indultunk.Be kellett mennünk a termünkbe ahol ideadták nekünk a köpenyt amit inkább krumplizsáknak neveznék.Majd kimentünk.Én Chelsea-vel voltam egy párban aminek örültem hisz majdnem úgy volt hogy Kol-lal a volt pasimmal kell végig vonulnom utoljára az iskola udvarán.Az ünnepség alatt többször is kihívtak hisz rengeteget tevékenykedtem a 4 év alatt.Ráadásul benne voltam a "Top 5" tanulóban amire szüleim nagyon büszkék voltak.Nagyon szerettem az osztályfőnökömet ami igen ritka.Fiatal volt alig múlt 25 éves de mégis kemény tanár volt de viccelni is tudott ha úgy volt.Ahogy láttam nagyon sirat minket és anyám is bőgött bár nem tudom miért kell sírni.Jó én mondom aki sírt amikor nézte a Marley meg én-t. :P Nagyon sok diák szédült és hányt a melegtől.Valószínűleg nem nagyon bírták.Én már csak ennek a látványától rosszul voltam de én szerencsére jól bírtam.Chelsea is kiállt a sorból mert ő is rosszul volt.Még szerencse hogy anya és apa orvos mert akkor mindenki bedilizett volna.Mikor vége lett odajött a sok rokon gratulálni és virágokkal halmoztak el.És ekkor megpillantottam azt a személyt akit hogy is mondjam a pokolba kívánok.A nővérem Alexia.Kiskorom óta kihasználja hogy őt apa jobban szerette.Mindig keresztbe tett nekem.Tudta hogy allergiás vagyok a kutyákra de mégis vetetett egyet apával és majdnem megfulladtam e miatt a kis tette miatt.Nagyon örültem neki mikor 3 évvel ezelőtt neki volt a ballagása.Azóta csak 3-szor láttam mert mikor hazajött nagyjából kerültem a társaságát.
-Szia csajszim!- mondta mosolyogva majd megpuszilt és megölelt.Azt hittem elhányom magam.Csak egy undorodós mosolyt vetettem rá és tovább fordultam barátnőm felé.
-Ez itt?- kérdezte Chels undorodva.Ő sem csípi nem szerette ha Chels ott van nálunk ezért mindig rávette apát hogy küldje haza.Bezzeg az ő pasija volt hogy hetekig nálunk aludt és ha én panaszkodtam eltiltottak minden luxustól.
-Igen itt.- mondtam majd ránéztem és végig mértem miben van.Nem semmi ez a csaj.Egy testre tapadó piros rövid ruhában volt és egy fekete magassarkúban.Annyi smink volt rajta hogy szinte látszott a réteg.Undorodom ettől a plasztikcicás kinézetétől valami borzalmas.
-Kicsim gyere csak.- szólt apám kedvesen.Általában ha olyankor hív amikor itt van Lexi akkor valamit már rögtön kieszelt ellenem.Félelemmel de még is mosolyogva lépkedtem apám felé aki mosolyogva várt.
-Itt vagyok.- mondtam áll mosolyogva majd Lexi rám nézett és olyan mosolyt vágott mint aki izgul holott örül hogy tönkre teheti az életemet.Mivel ismerem ezt a nézést a hideg rázott ki hogy vajon mit talált már ki hogy a sírba vigyen.
-Nos van egy jó hírem.
-Ó az jó.- mondtam mosolyogva és egy másodpercre meg is könnyebbültem hogy lehet most más lesz mint szokott.De ekkor apám beszélni kezdett.
-Lexi is megy veletek Anglia-ba.- mondta mosolyogva majd az én mosolyom lefagyott az arcomról és ahogy láttam Chels szinte a fejét vágja a székbe.
-Mivel ott kaptam munkát így együtt fogunk lakni.És bemutathatlak a barátomnak.- mondta mosolyogva de láttam rajta hogy örül hogy én nem.
-Persze már alig várom.- mondtam egy kicsit unottan majd Chels-hez mentem.Ölbe tett kézzel nézett rám és ahogy láttam elég ideges.
-Miért nem mondtad hogy nem?- kérdezte idegesen.Igaza van sose merek nemet mondani apának.Bár nem is érné meg hisz így is jobban szereti Lexi-t.Ha nemet mondanék csak még jobban megutálna.- Várj kitalálom.Félsz hogy apád megutál.- mondta majd rám nézett.- Figyelj elmegyünk felnőttünk nem kell babysitter.Ha most megmondod neki úgy is mindegy hisz már nem leszel itt.- mondta kérlelően.
-Mi?Te most összeakarsz ugrasztani az apámmal?_ kérdeztem mérgesen mire ő legyintett egyet a kezével és az ő szüleihez lépett.Mikor megláttak gratuláltam nekem.Elmondtam nekik hogy jön velünk Lexi is de ők nem úgy fogadták ahogy gondoltam.
-Nem nincs rá szükségetek.Megyek beszélek a szüleiddel kincsem.- mondta Mrs.Sualez.Valójában mindig is csíptem Chels anyukáját.Ő is jól tudta hogy mi van a szüleimmel és örömmel hallgatta ha szomorú vagyok.Mindig megvigasztalt egyszer emiatt össze is vesztek a szüleimmel de már azóta minden rendben van-Valószínűleg most is össze fognak veszni de remélem annyira nem mint akkor.
-Sziasztok.- mondta Mrs.Sualez anyáéknak.
-Ó szia Annabell.- mondta mosolyogva anyám majd megpuszilta.
-Nos figyeljetek.Lehet nem fogtok örülni annak amit mondani fogok.De muszáj.Szóval hallottam hogy Alexia is a lányokkal megy.Szóval szerintem nincs szüksége a lányokra rá.Már nagyok ideje hogy önállóak legyenek.Ha a munka oda is húzza legalább külön lakjanak.- mondta Mrs.Sualez könnyedén a szüleim szemébe.Lexi arcáról azonnal lefagyott a mosoly és csak tátott szájjal nézett hogy terve most kezd csak víz alá süllyedni.
-Igen Annabel igazad van.Annyi legalább megérdemelnek hogy egyedül vagyis ketten lakjanak.De semmi buli.- mondta anya mosolyogva.
-Úgy ismersz te minket?- mondtam neki mosolyogva.
-Hát úgy.- mondta.Hát igen volt egy buli Kol-nál a volt pasimnál és nagyon lerészegedtünk Chels-szel.Készültek videók is.Egyet nem töröltem ki a telefonomból hogy emlékeztessen miért nem érdemes megint becsípni.
-Mikor indul a gépetek drágáim?- kérdezte Annabell.
-Egy félóra múlva szóval átöltözünk és mehetünk a reptérre.Gyorsan lekaptuk magunkról a "krumplizsákot" és indultunk is a reptérre.A csomagokat már bepakoltuk mikor jöttünk az ünnepségre.Sőt a másik felét anyu magángépe szállította a lakásunkra a többit pedig visszük magunkkal.Most Annabell apjának a magángépével utazunk egészen Anglia-ig.
-Nos akkor sziasztok.Majd találkozunk Chelsea születésnapján azaz Július 26-án.- mondta anya majd sírva megpuszilt mi pedig elindultunk a gépünk felé.
-Elnézést.- kiáltozz utánunk egy nő.
-Igen?- mondta Chels.A nő közelebb jött szinte már alig kapott levegőt.Biztos kerget minket már egy ideje csak mi hülyék nem vettük észre.
-Ugye önök magángéppel utaznak?- kérdezte a nő.
-Igen miért?- kérdeztem.
-Nos van 5 fiú akik szintén magángéppel utaztak volna de elromlott a gépük.Nem jöhetnének magukkal?- kérdezte a nő.
-Dehogynem.- mondta Chels mosolyogva mire rá néztem.Ekkor a nő el is ment gondolom szólni az 5 fiúnak.
-Te normális vagy?5 idegen fiú?- mondtam szinte kiabálva.
-Fiúk és hiányban szenvedek.- mondta Chels majd elindult a gép felé.Én is utána mentem és beszálltam.Ekkor megjelent a nő.
-Elnézést velem jönne?- kérdezte tőlem majd követtem.- Szóval ők lennének a csomagjukat beteszik alulra.Maguktól külön utaznak szóval megnyugodhatnak.- mondta nő.
-Pedig jó lett volna együtt.- mondta az egyik.
-Louis.- bökte oldalba a másik.Hát igen fura nekem az az 5 fiú.Mindannyian kapucnyiba és napszemüvegbe voltak mintha különös személyek lennének.Az arcukat nem is láttam.De akárkik is biztos oda vannak magukért.- Ha megkérhetném mutassa meg a fiúknak a helyüket.- mondta nő majd elköszönt és elment.
-Na akkor kövessetek.- mondtam majd megmutattam nekik merre menjenek.
-Basszus ez jobb mint a miénk.- mondta az egyik amire elmosolyodtam.Majd beszálltak és az egyik visszanézett.
-Köszönjük.- mondta mosolyogva.Amitől egy kicsit elpirultam.
-Nincs mit.- mondtam mosolyogva majd bezártam az ajtót.Na legalább az egyik normális volt és megköszönte.Beszálltam és mentünk is....