• 1.fejezet •

 Szijjasztok drágáim! Ahogy ígértem, megjöttem a történet első fejezetével. Remélem tetszeni fog nektek. 

ui.: Ha maradt legalább még egy pár olvasóm ( amit igazából nem csodálok, hogy alig vannak) néhány komival jelezzétek, hogy tetszik.

Jó olvasást!

Lots of love: Bíííía xx

                                                          •   Delaina  •

2009.szeptember 1.

Fáradtan keltem ki pihe-puha ágyikómból, ami most furcsa módon, nagyon vonzott vissza magához. Furcsa módon? Hisz ma suli! Kinek van kedve iskolába menni? Nekem biztosan nincs. Lent anya, már frissen készített reggelivel várt, ami valljuk be kissé meghozta a kedvem.Miközben reggeliztem, a csengő hatalmas robajjal kezdett csengeni. Nem értem anyáék miért nem bírják lecserélni. Boldogan pattantam fel, hisz tudtam ki áll ott. Ahogy arra számítottam is, egyik legjobb barátom Harry várt rám mosolyogva.

- Jó reggelt! - mondta mosolyogva, majd megölelt és beljebb lépett. Anya mosolyogva intett egyet Harry-nek, engem megölelt, majd el is ment dolgozni.

- Kérsz enni? - kérdeztem felé fordulva, mire megrázta a fejét. Elszaladtam a táskámért, majd megkezdtük utunkat a rémálom felé. - A többiek jönnek? - kérdeztem Harry-től, miközben kivettem a vizes flakonomat a táskámból, hogy igyak belőle.

- Nem. Most csak mi. - mondta kedvesen, majd kilopta a kezemből a vizet, hogy ő is igyon belőle. - Mi lenne, ha lógnánk? - kérdezte felém fordulva. Először azt hittem, hogy csak viccel, szóval elkezdtem mosolyogni, azonban mikor arckifejezésén megláttam, hogy nem igen elkomolyodtam.

- Első nap Harry? - kérdeztem félve. Kettőnk közül mindig is én volt az, aki jobban félt az ilyenektől. Harry mindig ment a saját feje után, azonban ez nem mindig vezetett jó útra.

- Ne csináld már Del! Van igazolásom! - emelte ki táskájából a 2 igazolást, ami már kitöltve helyezkedett el kezében. Neki könnyű volt ilyeneket szerezni, hisz anyja orvos volt, így néha belopózkodott az irodájába, és tádá meg is van az igazolás. Azonban én ezt még sosem használtam fel. Most sem volt különösképpen kedvem hozzá, azonban féltem, ha nem megyek bele Harry talál egy jobb barátot, aki merészebb, és engem háttérbe szorít. Mivel Harry fiú, ráadásul a suli legmenőbb fiúja, mindig is féltem, hogy egyszer el fog hanyagolni. Habár megígérte, hogy népszerűsége sosem fog barátságunk elé állni, én még is tartottam ettől. Szem forgatva kaptam ki Harry kezéből a két jegyet, majd meg sem várva Harry-t indultam el egy irányba, amit én szimpatikusnak találtam. Hallottam ahogy Harry nevetve utánam szalad, megragadja a kezem, majd összekulcsolja azokat. Sokat szoktunk így sétálni, ami sokakat megtéveszt, és bevallom engem is. Sokszor eljátszottam már a tudattal, hogy milyen lenne Harry-vel járni, azonban ezt mindig elhessegettem, mert tudtam ilyen úgyse történne.Végül egy parkhoz értünk, ami eléggé üresnek bizonyult. Gondolom a normális diákok most az iskola padjait koptatják. Egy nagy sóhaj hagyta el a számat, miközben erre gondoltam és ezt Harry is észrevette. - Del, ha nem akarod visszamehetünk. - nézett rám Harry aggódóan, miközben megszorította a kezem.

- Nem, nem kell. Minden oké. - mondtam, miközben egy gyengéd mosolyt küldtem fel, azonban ahogy észrevettem nem volt valami hatásos, mivel maga felé fordított.

- Nem akarom rád erőltetni semmit. - mondta, miközben mélyen a szemembe nézett. Ekkor, 4 éve először láttam meg szemében azt a furcsa csillogást, amit még ezelőtt mikor rám nézett soha. Nem tudtam mondani semmit, csak babonázva néztem szemeibe, amik megállás nélkül engem szugeráltak. - Megtehetek valamit? - kérdezte alig hallhatóan. Értetlenül néztem rá, azonban válaszolni nem tudtam. Hirtelen puha, mézédes ajkait éreztem meg számon, amik egy ideig lágyan nyomódtak az enyémhez, várva a visszautasítást, amit nem kapott meg. Ezután felbátorodva sokkal szenvedélyesebb lett. Harry nyelve finoman szántott végig alsó ajkamon, ami így szétnyílt és megéreztem érdes nyelvét, ahogy az enyémmel érintkezik. Harry kezei még mindig arcomon pihentek, azonban ahogy egyre szenvedélyesebbek lettünk, keze úgy indult meg lefelé a derekamhoz.Mikor keze odaért közelebb húzott magához, majd felemelte jobb kezét, hogy magához ölelhessen. Eközben én lábujjhegyre álltam és beletúrtam dús, göndör hajába, amitől egy halk nyögést hallatott. Belemosolyogtam, hogy ilyet kitudtam belőle váltani. Keze lágyan szántotta végig hátamat, amitől minden testrészem libabőrös lett. Nem tudom mennyi ideig állhattunk ott csókolózva, azonban levegőnk kezdett egyre jobban elfogyni, így kénytelenek voltunk elszakadni egymástól. Harry homlokát az enyémnek döntötte, miközben zilált, azonban szemembe valamiért nem mert belenézni. Én csak néztem, ahogy próbálja összeszedni magát és légzését visszaállítani normálisba. Én csak vártam. Vártam, hogy ezután mi fog történni. Talán bocsánatot kér, mint a sok barátos filmben, amiben két barát csókolózik. Vagy esetleg nem mond semmit egyszerűen elfut. Vagy talán valami jó is kisülhet ebből. - Wow. - mondta egy 2 perces csend után. Ennyi? Ennyit bír kinyögni. Ez mit jelent? - Nem tudom, hogy vagy vele, de szerintem ez durván jó volt. - mondta mosolyogva, miközben a szemembe nézett, homloka pedig még mindig az enyémnek volt döntve. - Ezért megérte 4 évet várni. - mondta halkan. Nem tudtam mit mondja vagy mit tegyek. Nem ugorhatok a nyakába, hogy én is ugyanígy érzek.Még a végén egy elmeroggyant idegbetegnek fog gondolni. - Olyan szótlan vagy. Nekem nem volt ilyen jó? - kérdezte kissé kétségbeesve, mire elmosolyodtam.

- Dehogynem csak.... váratlanul ért. - mondtam, mire felnevetett.Elvette homlokát az enyémtől, állát pedig a fejem tetejére tette.

- Néha a váratlan dolgok a legjobbak. - mondta bölcsen, mire felnevettem. - Kérdezhetek valamit? - nézett rám, miközben elengedett, azonban kezeinket továbbra is összekulcsolva tartotta.

- Öhöm. - bólintottam egyet, mire ő mint egy mérgezett alma elmosolyodott. Elfordította a fejét, amit nem tudtam miért tett, azonban mikor visszafordult megkaptam a választ. Elpirult. Istenem ennél aranyosabb dolgot még sosem láttam. Egy fiú elpirul egy lány miatt. Ilyen létezik? 

- Delaina White megtisztelnél azzal, hogy a jövőben barátnőmnek nevezhesselek? - nézett rám, miközben köhintett egyet, amit jól tudok, hogy csak akkor csinál amikor ideges.

- Megtisztellek azzal. - mondtam mosolyogva, mire felkapott, megpörgetett, majd letett a földre és jó hosszan megcsókolt.

Jelen

Hát igen. Így történt az a bizonyos nagy nap, amit azóta is a legjobb napnak hívok az életemből. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elfogadtam az igazolást Harry-től, hisz ha nem tetszem talán sosem jöttünk volna össze. Egy 15 éves lány számára maga volt a megtestesűlt álom, hogy egy ilyen fiútól, egy ilyen csókot kapott, ráadásul még a barátjának is hívhatta. Azonban, mint minden jó dolog ez sem tartott sokáig. Valaminek feltétlenül történnie kellett ahhoz, hogy ez az egész egy rémálommá változzon.

2011. február 1.