Jó olvasást!
Lots of love: Bííía xx
• Delaina •
2011. február 1.
- Kész vagy kicsim? - hajolt be Harry nagy izgatottsággal az ajtón, miközben fekete dzsekijét kapta magára.- Nem találom a cipőm. - mondtam idegesen, miközben az ágy alatt leskelődtem. Harry csak felnevetett, bement a fürdőszobámba és kihozta a keresett tárgyat. - Jobban ismersz, mint én magamat. - állapítottam meg mosolyogva, mire felnevetett, odajött hozzám és adott egy lágy csókot a számra.
- Mehetünk hölgyem? - kérdezte udvariasan, miközben kezét nyújtotta, hogy karolja belé. Én csak kihúztam magam, majd elfogadtam a gesztust és így hagytuk el a házat. Lent még gyorsan elköszöntem anyáéktól, majd véglegesen elindulhattunk a helyszínre. Hogy milyen helyszínre? Harry-nek ma van a 17. születésnapja, amit kellően meg kell ünnepelni, így a haverjai szerveztek neki egy bulit. Mivel Harry a suli legnépszerűbb diákja, elég nagy számban jelentek meg emberek, ami eleinte kissé megijesztett. Mielőtt beléptünk volna vettem egy nagy levegőt, majd Harry-be erősen kapaszkodva követtem az ajtóhoz. Nem tudom mi értelme volt most csengetni, hiszen úgyse hallották a csengő hangját a nagy hangzavarban, de azért Harry megtette. Csodák-csodájára az ajtó kinyílt és Phill lépett ki rajta eléggé bezsongva. Engem is, és Harry-t is kellően megölelgetett, majd betessékelt minket a házba, ahol több 100 ( na jó nem) diák bulizott már. Mikor észrevették, hogy Harry megérkezett mindenki elhallgatott, és egy nagy sikítás után egyszerre kiabálták, hogy Boldog Szülinapot. Harry hatalmas mosollyal az arcán ölelgetett meg mindenkit, majd hirtelen eltűnt a nagy tömegben. Ezt kihasználva megkerestem legjobb barátnőmet Melissa-t. Ott ült egy piás pultnál és iszogatott valamit, amiben valószínűleg nem narancslé volt.
- Szia csajszi! - kiáltott fel, majd azonnal a nyakamba vetette magát. - Nem láttalak tegnap. Hol voltál? - kérdezte, miközben a kezembe nyomott egy poharat, amiről megtudtam, hogy puncsot tartalmaz, így kissé megkönnyebbülten kortyoltam bele.
- A nagyi temetését szerveztük anyával. - mondtam szomorúan. Mindig is nagyon szerettem a nagyit. Sokat segített nekem. Akármi bántott mindig hozzá mentem elmondani, ő pedig nyugodtan végig hallgatott, majd tanácsokat adott. Most, hogy nincs tudom, hogy ilyen többet már nem lesz.
- De mégis eljöttél. - mondta kissé flegmán, miközben belekortyolt a piros pohárba.
- Ez Harry szülinapja Mel. - mondtam egyértelműen, mire vágott egy elég fura grimaszt.
- Del, Harry a suli legnépszerűbb diákja, napok kérdése és te már a képben sem leszel. - mondta feljebb emelve a hangját.
- Harry nem tenne ilyet. - mondtam magabiztosan. Túl régóta ismerem Harry-t. Tudom, hogy ő ilyet nem tenne meg velem.
- Igen? És most hol van? Amint belépett az ajtón, vele nem is törődve elhúzott. Egyszer nagyon meg fog bántani. - mondta sajnálkozóan rám nézve, majd levágta a poharat az asztalra és ott hagyott. Magam elé bámulva néztem a földet, miközben kezemben forgattam a poharat. Miért gondolja ezt Mel? Hisz Harry-vel már másfél éve együtt vagyunk. Eddig kisebb összekapásokon kívül nem volt súlyosabb, és úgy érzem nem is lesz. Egy nagy sóhaj közepette tettem le a poharat az asztalra, majd mentem ki a teraszra egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Ahogy magam elé nézve merengtem az üres utcán a kertből hangokat hallottam, amire természetesen rögtön felfigyeltem.
- Eddig Harry vezet 15 pohárral. - mondta Phill, mire Harry egy nagyot kiáltott és lepacsizott a többiekkel.
- Josh ha nem húzol bele győz. - folytatta. Muszáj voltam hátrakukucskálni és ekkor megláttam, ahogy Phill, mint egy bíró, kezében egy lappal és tollal ír valamit, miközben Harry és Josh elé le van rakva vagy 6 üveg vodka.
- Na jó jöhet a következő 15. - mondta Harry, mire a többiek felnevettek. Phill épp önetni akart Harry-nek, mikor én egyenesen megindultam feléjük.
- Harry szerintem nem kéne többet innod. - mondtam aggódóan, mire ő felnevetett és felállt elém.
- Baby nem te fogod megmondani. - mondta nevetve. Ilyennek még sosem láttam. Általában, ha kértem tőle valamit ő meg is tette, hogy ne tegyen semmi olyat, amit később megbánna, Most azonban, egyáltalán nem láttam rajta, hogy megfogja tenni.
- Harry ez veszélyes. - mondtam könyörögve, mire ő elmosolyodott.
- Egy kicsit kettesben hagynátok? - nézett Harry Phill-re és Josh-ra, akik bólintottak, hogy megértették, majd bementek.
- Harry kérlek ne igyál többet. - mondtam majd próbáltam kivenni kezéből a vodkás üveget, ő azonban elhúzta előlem.
- Mondtam, hogy nekem te nem parancsolsz. - mondta idegesen, már kicsit feljebb véve hangját, amitől kissé megijedtem.
- Kérlek. - mondtam nyugodt hangon, miközben óvatosan nyúltam keze felé, azonban ő ezt nem hagyta.
- Mondtam, hogy nem. - kiáltott rám, majd eldobta kezéből az üveget és nekinyomott a ház falának. Sosem ordibált még velem. Sőt sosem tett olyat, ami ellenem lett volna, Mindig próbált a kedvemben járni, még ha nem is kértem rá. Váratlan tettére összerezzentem és félve néztem rá. Ez volt az első eset, hogy másfél év után féltem tőle.
- Harry... - nyöszörögtem szorítása alatt, azonban ő ezt tudatán kívül hagyta.
- Nem érdekel mit gondolsz! Azt teszek, amit akarok neked ebbe semmi beleszólásod nincs értetted? - ordított rám, majd ebben a pillanatban olyat tett, amit sosem hittem volna, hogy megtesz. Felemelte kezeit és nagy lendülettel pofon húzott, amit összerogytam a földre. Gyorsan odakaptam a kezem és hangosan zokogni kezdtem. Nem mertem ránézni, azonban azt mégis észrevettem, hogy arca meglágyul és letérdel elém. - Úristen kicsim sajnálom. Sajnálom. - mondta miközben magához akart húzni, azonban én eltávolodtam tőle. - Ne kérlek. - mondta könyörgően, miközben kétségbeesetten próbált kezem után nyúlni, azonban én féltem tőle. Akárhányszor közelebb lépett én azzal a mozdulattal egy időben léptem hátrébb. Remegve felálltam a földről, majd még utoljára ránéztem Harry-re könnyes szemekkel, majd elfutottam. - Del! - kiáltott utánam Harry, azonban én semmire sem vágytam jobban csak arra, hogy távol legyek tőle. A házamhoz érve, remegő kezekkel próbáltam kihalászni a kulcsok közül a számomra megfelelőt, azonban mint általában az ilyen esetekkor, egyszerűen nem akart előkerülni az a kulcs. Azonban mikor végre belehelyeztem volna a kulcsot a zárba, egy kéz megragadta az enyémet és maga felé fordított. Harry volt az. Kétségbeesett szemeivel engem vizslatott. Féltem tőle, azonban láttam a szemében, hogy ő is fél. Talán attól, hogy végleg elveszíthet.
- Nem akartalak bántani. - mondta kétségbeesetten, miközben végig a szemeimbe nézett, amik most tele voltak könnyekkel, amiket egy pislogással útjukra engedtem. - Kérlek! Nagyon szeretlek. - mondta már ő is sírva, majd ezzel a mozdulattal magához rántott és olyan szorosan ölelt, ahogyan csak bírt. Éreztem rajta, hogy nem akar elveszíteni, hogy az életénél is többet jelentek neki. Azonban az, hogy megvert számomra egy felejthetetlen dolog. Sosem tett velem ilyet, még csak a hangját sem emelte fel. Ez nagyon megrémisztett. - Kérlek bocsáss meg kicsim. - mondta sírva a vállaimba. A szívem szakadt meg tőle. Azonban túlságosan szeretem ahhoz, hogy ne bocsássak meg neki. Felemeltem fejét a vállamról és két kezem közé fogtam. Egyenesen a szemébe néztem. Mind a kettőnk szeme tele volt könnyekkel. Kétségbeesetten próbálta kivenni szemeimből mit akarok most tenni, azonban én egy könnyed mozdulattal odahúztam magamhoz és megcsókoltam. Mondhatni életünk legkétségbeesettebb, legszenvedélyesebb de mégis leglágyabb és szeretet teljesebb csókunkban volt részünk. Miután elváltunk, lihegve döntötte homlokát az enyémnek, majd még egy utolsó puszit nyomott a számra.
- Szeretlek. - mondta még sajátjánál is rekedtebb hangon.
- Én is szeretlek. - mondtam gyengén mosolyogva, mire még közelebb húzott magház, mint aki sosem akar elhagyni.
Jelen
Nem mondanám, hogy könnyű volt akkor, azt a döntést meghozni, azonban mindennél jobban szerettem.És ez még mindig így van. Azonban tiszta szívből mondhatom, hogy az az este teljes mértékben felforgatta az egész életemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése