8.fejezet Fordulatok

Szijjasztok.Itt is van az új fejezet.Mivel most vége van a sulinak lehet naponta vagy 2 naponta hozok fejezeteket.Remélem tetszik majd nektek ez a fejezet.Igaz van benne pár fordulat.
Puxy:Bíía

Stacey szemszög:

Reggel arra keltem hogy csipog a telefonom.Megnéztem és Harry neve villogott rajta.Nem hazudott mikor tegnap azt mondta hogy ő kelt.Ránéztem az órámra és fél 11 -et mutatott.Hát így már annyira nem csodáltam hogy fel bírt kelni.A telefonomért nyúltam majd felkaptam.
-Haló?- szóltam bele rekedten.Nagyon jól aludtam és ez köszönhető a tegnapi jó napnak is.
-Jó reggelt álomszuszék!- mondta Harry bár az ő hangja is ugyanilyen rekedt volt.Gondolom ő is most kelhetett.
-Most keltél?- kérdeztem mosolyogva és ahogy észrevettem a hangom kezd visszajönni.
-Igen és igazából féltem is hogy beelőztél.- mondta és habár nem láttam az arcát tudtam mosolyog.
-Hát nem előztelek.Olyan jól aludtam hogy ha most nem keltesz fel talán még délután 2-kor is nyomnám az ágyat.- mondtam mosolyogva mire a másik oldalról egy nevetést hallottam.
-Nos azért hívtalak hogy nem sokára beugrok hozzád.- mondta mire gyorsan felpattantam az ágyból.
-Mikor?- kérdeztem és közben kihangosítottam a telefont hogy elkezdjek kotorászni a ruháim között.
-Olyan fél óra múlva.- mondta közben megtaláltam a mára kitalált ruhaszettemet.
-Rendben!És mit tervezel mára?- kérdeztem és elkezdtem felvenni a nadrágomat.Ó ha tudná Harry mit csinálok miközben beszélgetünk.
-Igazából semmi extrát.Viszek filmet és mozizunk.- mondta mire elmosolyodtam.De sezmbe jutott egy zavaró tényező.Lexi.Most igen ki van akadva a pasija miatt nem tudom jó ötlet lenne-e hogy lássa én milyen jóban vagyok az enyémmel.
-Nem is tudom mivel van egy kis bökkenő.- mondtam de ebben a pillanatban Lexi jelent meg a szobában.- Lexi?- kérdeztem miközben ránéztem.Intett hogy menjek oda de a telefont ne tegyem le.- Mindjárt visszajövök addig tartanád?- kérdeztem.
-Persze.- mondta mire odamentem Lexi-hez.
-Mondjad?
-Te olvastad az üzenetet amit anya küldött?- kérdezte kissé sokkolva.Láttam rajta hogy arca sápadt és a szeme is pirosak és karikásak.Engem ez annyira nem viselt meg nem tudom őt miért.
-Igen.De téged ez miért sokkolt le ennyire?- kérdezte lepődötten mire tágra nyílt szemekkel nézett rám.
-Hogy érted hogy téged nem sokkolt le?Téged az nem sokkol le hogy apa meghalt autóbalesetben?- kérdezte mire felkaptam a fejem és éreztem ahogy szemem egyre nedvesebb lesz.Alig bírtam megállni a lábamon percek kérdése és mindjárt elájulok.Lexi elkezdett rázogatni de ahogy észrevette hogy ez nem működik odarohant a telefonomhoz és mondott valamit majd visszajött.
-Steys jól vagy?- kérdezte és megint elkezdett rázogatni de ez most sem sikerült.Előttem minden kezdett egyre sötétebb lenni és hallani is alig hallottam.Majd végül már csak azt láttam ahogy Lexi tátog de nem sokkal később már ezt sem.

Harry szemszög:

Felhívtam Stacey-t mert megígértem neki hogy én keltem.Igazából mikor reggel megláttam hány óra kissé megijedtem hogy erre már nem került sor de mikor felhívtam igen rekedtes hangja volt.Beszélgetés közben Stecey bejelentette hogy várjak.Közben elkezdtem tukáni a szekrényembe ruha után amit találtam is.Közben kiabálásokat hallottam a telefon felől.Egyszer csak Stacey nővére Lexi beleszól hogy most azonnal menjek oda.Amilyen gyorsan csak tudtam összeszedtem magam és Stacey-ék hátához vettem az irányt.A fiúk csodálkozva nézték hogy szelem át a házat.Talán Niall még utánam is kiabált de nem volt időm visszaszólni.Gyorsan bepattantam a kocsimba és egyenesen Stacey-ék hátához siettem.Mikor az ajtónál voltam kopogtam de csak egy Gyere be volt a válasz amire be is nyitottam.Mikor beértem a nappaliba Stacey a kanapén feküdt Lexi pedig rázogatta és vizes kendővel borogatta a fejét.
-Jézusom mi történt?- kérdeztem a síró Lexi-től akinek a keze remegett.
-Elmondtam neki hogy meghalt az apánk.- mondta Lexi sírva.Kissé lesokkoltam.Bámultam magam elé.A bámulást Stacey zavart meg ugyanis elkezdett mocorogni.
-Stacey hallasz?- kérdeztem mire bólintott egyet és felült majd megölelt.Lexi-nek az arcán láttam valami szomorúságot de ezt betudtam annak hogy meghalt az apjuk.
-Feljössz velem a szobámba?- kérdezte szomorúan szipogva.Bólintottam egyet és felmentünk a szobájába.Leültünk az ágyára és percekig csöndben ültünk.
-Nem akarom elhinni hogy meghalt.- mondta szomorúan.Megöleltem és a hátát simogattam biztatásképpen.Éreztem hogy nagyon sír ugyanis pulóverem kezdett könnyes lenni de ez most egyáltalán nem érdekelt.Lassan hátradőltünk az ágyon és így feküdtünk.Nem sokára azt vettem észre hogy egyenletesen szuszog szóval elaludt.Egy kicsit szomjas lettem na meg éhes mivel úgy elszaladtam otthonról hogy nem i reggeliztem.Lassan és óvatosan kivettem a karom Stacey alól és elindultam lefelé hátha Lexi tud valamivel szolgálni.Mikor leértem azonban Lexi egy utazótáskával a kezében egy levelet tett le az asztalra.Amint meglátott közelebb jött hozzám.
-Ezt a levelet add oda Stacey-nek.Remélem meg fogja érteni.Vigyázz rá.- mondta majd kiment az ajtón.Ott álltam az ajtóban egy levéllel a kezembe tökre lesokkolva.Nem tudtam mit csináljak.Végül elindultam a kezemben a elvéllel a konyha felé.Letettem az asztalra és ennivaló után kutakodtam amit meg is találtam.Nem semmi itt milyen rendben van minden.Kivettem a vajat és a szalámit és készítettem magamnak melegszendvicset.Hogy egy kissé Hary-sebbé tegyem tettem bele ketchup-ot és majonézt.Mikor megettem éppen Stacey ballagott le a lépcsőről fal fehéren és piros szemmel.Mikor megláttam odaszaladtam hozzá.
-Remélem nem gond hogy eljöttem enni.- mondtam miközben a szemébe néztem.Enyhén elmosolyodott és megcsókolt.
-Persze hogy nem.Nekem az is elég hogy itt vagy velem.- mondta nekem majd észrevette a levelet az asztalon elindult felé és felbontotta.Nem szóltam neki semmit csak néztem ahogy olvassa a levelet és szemei újra könnyesek lesznek.Mikor elolvasta összetépte a levelet és leült.Láttam az arcán hogy ha ennél több fájdalom éri teljesen összeomlik.Odamentem hozzá és leültem vele szemben.Nem tudtam leülhetek-e mellé vagy megölelhetem-e hogy ez jó lenne-e neki.De amint rám nézett rájöttem hogy igen.Odamentem hozzá és megöleltem.Fejét a vállamba temette és így ültünk percekig.
-Gyere menjünk be a nappaliba.- mondta majd megfogta a kezemet.Leültünk és bekapcsolta a TV-t.Éppen a sztárhírek mentek.Szinte számítottam rá hogy mi is benne leszünk és ez így is volt.Bemutattak egy képet amin visszafelé sétálunk az eldugatott kis helyünkről.És közben a nőci mondta a szövegét:

"Harry Styles-t tegnap egy lánnyal kapták le ahogyan békésen sétálgat London utcáin.A képek is bizonyítják hogy bizony ez a lány Harry újdonsült  barátnője.A lányról egyenlőre nem tudni semmit de rajta vagyunk a témán."
Még hogy rajta vagyunk a témán.Ezek nem hallottak olyanról hogy magánélet?Félszemmel Stacey arcát kémleltem hogy leolvassam mit is gondol erről az egészről.Az arcáról azonban nem tudtam semmit sem leolvasni.Rám nézett és biztatóan elmosolyodott.
-Nem zavar téged hogy rájöttek?- kérdeztem miközben az arcát néztem.
-Nem tudok ellene mit tenni.Hisztit meg nem akarok csapni mert én nem vagyok olyan.ha meg letagadjuk abból nem sül ki semmi jól.Nem mutatkozhatunk együtt sehol és ez engem a végén az őrületbe kergetne.- mondta mire elmosolyodtam.Örülök hogy így áll a témához.
-Ma lesz egy interjú.Tegyem hivatalossá?- kérdeztem és vártam a reakcióját.
-Ha rákérdeznek akkor persze.- mondta mosolyogva.
-Biztos ráfognak.- mondtam és sóhajtottam egyet.Odabújt hozzám és így néztük a TV-t.Egyszer csak felemelkedett és rám nézett.
-Fel szeretném hívni anyut.- mondta majd bólintottam egyet és elment.

Stacey szemszöge:

Nem tudom mi lenne velem ha nem lenne itt Harry.Teljesen összeomlanék és megállás nélkül sírnék.Nem tudom Lei miért ment el.A levelében is csak annyit írt hogy leakarja küzdeni ezt a sok stresszt és fájdalmat.Új életet akar kezdeni és elfelejteni a családját.Szóval le akar minket tagadni.Nem tudom most hova utazik el de már most tudom hogy annak ellenére hogy ő "letagad" minket nagyon fog hiányozni.Később azért felhívom majd telefonon.Legalábbis majd próbálkozok.Most elsősorban anyát kéne felhívnom hogy megtudjam ő hogy viseli ezt az egészet.Meg persze meg kéne kérdezni ezt a terheses dolgot is.Felmentem a szobámba és felkaptam az ágyról a telefonomat.Tárcsáztam anyát és 3 csörgésre végre felvette.
-Szia kincsem.- mondta rekedt hangon ebből is kiveszem hogy sírt.
-Szia anya.- mondtam és én már megint sírni készültem.
-Megtudtad?- kérdezte és már hallottam a hangján hogy már ő is sír ahogy én is.
-Igen.De mégis hogy?- kérdeztem és már szinte záporban hulltak a könnyeim.
-Nem tudom kicsim.Mikor hazajöttem a munkából ez a hír fogadott.- mondta sírva és hallottam a hangján hogy őt is aggasztja hogy nem tud semmit.
-Annyira hiányzik.- mondtam szomorúan majd leültem az ágyam szélére.
-Tudom drágám nekem is.- mondta majd elkezdtünk egy csomót beszélgetni apáról.Sok jót és rosszat.Volt olyan mikor még nevettünk is.Végül úgy döntöttem felhozom a másik témát.
-Szóval akkor terhes vagy?- kérdeztem mire felsóhajtott egyet.
-Igen.- mondta.
-Én nem tudom örüljek-e neki.Persze örülök mert biztos aranyos lesz de ki fogod te ezt bírni?- kérdeztem szomorúan a hangom még mindig rekedtes volt a sok sírástól ahogy anyué is.
-Nem tudom kincsem.Remélem.- mondta majd oldalra néztem és megláttam Harry-t ahogy jön befelé az ajtón.Biztos megijedt hogy eltűntem vagy csináltam magammal valamit ugyanis elég régóta beszélgetünk anyuval.Ekkor eszembe jutott hogy Harry-t is meg kéne említenem neki.Mintha olvasna a gondolataimban pont efelől a téma felől érdeklődött.
-És találtál valami kedves és helyes fiút?- kérdezte és hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Ami azt illeti.Igen.- mondtam mosolyogva mire egy kisebb sikoly hagyta el a száját.Komolyan mint egy tini.
-És hogy hívják?- kérdezte izgatottan.
-Harry.- mondtam mosolyogva mire Harry felkapta a fejét.Gyorsan odabújtam hozzá és megöleltem.
-Ó már a neve is cuki.Holnap majd találkozok vele.- mondta mire kissé meglepődtem.
-Mikor?- kérdeztem szinte kiabálva.
-Nem akarok itthon maradni egyedül.Jó nem egyedül de kell támasz és segítség.- mondtam mire elmosolyodtam.
-Már alig várom hogy itt legyél.- mondtam.
-Kincsem ígérd meg hogy többet nem sírsz.Én is megpróbálok.De persze ez nehéz lesz.- mondta és már megint sírni kezdett amitől én is.Harry szorosabban ölelt magához így egy kicsit jobban megnyugodtam.
-Rendben.Szeretlek anya.Szia.- mondtam majd letettem.- Holnap ideutazik.- mondtam mosolyogva de közben szipogtam.
-Az nagyszerű.- mondta Harry mosolyogva és adott egy puszit a homlokomra.
-Majd bemutatlak neki.- mondtam mire rám nézett.Ekkor lentről ajtócsapódás hallottunk.Chelsea volt az.Láttam rajta hogy sírt gondolom ő is hallotta a hírt.Feljött a szobámba és egyenesen hozzám jött és megölelt.
-Sajnálom.- mondta sírva.Lassan elengedett és rám nézett.
-Én megyek az interjúra.Nézd majd a TV-ben.- mondta Harry majd adott egy csókot és kiment.Chelsea-vel sokat beszélgettünk elmondtam neki hogy any terhes.Ő örült neki de látta rajtam hogy én annyira nem örülök neki.Félek attól hogy anya nem fogja bírni ezt az egészet hisz már nem 21 éves.Lementünk a nappaliba és vártuk hogy elkezdődjön az interjú ahol Harry hivatalossá teszi  kapcsoltunkat.