23.fejezet Ne!

Nos szijjasztok! Elkezdődött hát a buli újra suli van . Igazából annyira nem bánom de sajnos fejezeteket ennyire gyakran nem tudok hozni. Szóval szerintem egy héten 1 max 2 fejezet lesz ugyanis ahogy elnézem az órarendem lesz hogy 3-4-kor jövök haza + még tanúlni is kell és 8.-kos vagyok ami azért elég nehéz. Ebben a hónapban még letudjuk azosztálykirándulást is ami 2 nap lesz szóval akkor sme tudok hozni majd fejezetet. Remélem azért majd valamennyire sikerül tartani ezt a heti 1-2 fejezetet. Addig is itt van az új fejezet. Remélem tetszik majd.
Jó olvasást!
Bíía xx

Stacey szemszöge:
A betörő lőtt és szerncsére csak egy vázát talált el ami közvetlenül Perrie melett volt az asztalon. Zayn kétségbeesetten rohant Perrie-hez míg Harry hozzám. Azonban amikor elém ért nem ölelt meg mint ahogy én arra számítottam ahnem szomorúan nézett a szememben.Én azonban nem bírtam ki és azonnal megöleltem. Éreztem hogy eleint meglepődött de szinte azonnal visszaölelt.
- Sajnálom. - suttogta halkan. Láttam a szemében hogy tényleg rettenetesen sajnálja.
- Semmi baj. - mondtam majd megcsókoltam. Miután elváltunk Harry arcán egy levakarhatatlan mosoly díszelgett amit én is megmosolyogtam. Ezután mind a ketten odamentünk Perri-hez akinek látszólag semmi baja sem volt. A fiúk jobbnak látták ha ma este én Harry-nél Perrie pedig Zayn-nél alszik.Így Harry-vel kocsiba ültünk és elindúlunk hozzá. Mikor megérkeztünk lehuzakodtunk én pedig álmosan vágódtam le az ágyra.
- Fáradt vagy? - kérdezte Harry miközben ő is lefeküdt mellém.
- Eléggé. - mondtam egy ásítás közepette.
- Akkor gyere. - mondta majd átölelt. Én rátettem a fejem a melkasára majd ő elkezdte a hajamat simogatni.
- Többet ilyet ne csinálj. - mondtam 5 perces néma csend után.
- Ígérem nem fogok. Ha megint rámmászik egy csaj ott hagyom. - mondta mire én csodálkozva felültem.
- Hogy érted hogy rádmászott? - kérdeztem miközben ő is csodálkozva nézett rám.
- Úgy hogy rámmászottmeg utána leütött mert nem akartam megint megcsókolni. - mondta majd felkönyökölt.
- Jesszus de egy barom vagyok. - mondtam majd a fejemet a tenyerembe temettem.
- Nem vagy az én is ezt tettem volna a helyedben. Csak annyit láttál hogy megcsókolt. - mondta miközben elkezdte a hátamat simogatni. - Na de most gyere vissza vagy megsértődök. - mondta ádurcizva majd mosolyogva visszafeküdtem a melkasára ő pedig tovább simogatta a hátamat.
- Szeretlek. - mondta majd adott egy puszit aa fejem búbjára.
- Én is. - mondtam majd összekúlcsoltam a kezeinket és így merűltem mély álomba.
2 hónap múlva
Harry-vel azóa az incidens óta nagyon jóba vagyunk. Sosem veszünk össze csak néha pici dolgokon de akkor rá is jövünk hogy milyen hülyék is vagyunk és kibékülünk.2 hónap telt el azóta és ez aztis jelenti hogy bármelyik pillanatban megérkezhet a kistesóm. Már nagyon várom igaz mondták már hogy fiú lesz meg hogy lány nem tudták pontosan megállapítani de ettől függetlenül én nagyon várom. Ha fiú lesz anya azt szeretné ha Justin lenne de ha lány én Deborah-nak szeretném így az lesz.
Harry-vel a kanapénkon ülünkön apropó Harry és én. Megkért hogy költözzek hozzá amit én boldogan elvállaltam így ey fél év után végre összeköltöztünk. A rajongók sajnos még mindig nem képesek engem elfogadni így napi számra kapom a fenyegetőüzeneteket de egy idő után már annyira nem érdekel. Eleanor és Perrie is nyugtat sőt Chelsea is aki ugye terhes. Náluk ugye felvetődött az örökbeadás legalábbis Chels részéről. Liam nem volt hajlandó ebbe belemenni így végül Chels is belátta hogy jobb a gyereknek a saját szüleinél. Azóta megebszélték a dolgokat és boldogan élnek.
Na szóval visszatérve Harry-vel ülünk a kanapénkon és éppen Spongyabobo-ot nézünk. Komolyan sokszor megkérdőjelezem hogy 2 hónap múlva 19 évesek leszünk-e. De legalább ez is közös bennünk.Azonban ahogy látom harry most unja ugynais össze-vissza nyögdécsel és forgolódik.
- Már kis milliószor láttam ezt a részt. Nem tudnak valami újat adni? - kérdezte felháborodottan.Épp mondani akartam valamit amikot megcsörrent a telefonom. Ismeretlen számot írt ki így egy ideig hezitáltam hogy felvegyem-e hisz lehet egy őrült rajongó is de végül felvettem.
- Halló? - szóltam bele egy kicsit félve ám amikor egy féfi hangja szólta bele kicsit megkönnyebűltem de nem annyira.
- Jó napot Stacey Menders-szel beszélek? - kérdezte a pacák hivatalosan.
- Igen én vagyok. - mondtam miközben feljebb űltem a kanapén Harry pedig kiváncsian nézett rám.
- Az anyukája miatt hívom. Éppen most tolják a műtőbe. - mondta mire én felpattantam mire Harry megijedt és követte a példámat.
- Már is ott leszek. Viszhall. - mondtam majd letettem a telefont. Gyorsan elszaladtam az előszobába és elkezdtem a cipőmet húzni.
- Ki volt az Steys? - kérdezte Harry értetlenül mikor utánam szaladt.
- Anya. Kórház. Most.- mondtam nekiszavakban amit ő rögtön megértett és ő is felkapta a cipőjét majd a koclsikulcsot és elindúltunk a kórházba.Mikor odaértünk háa istennek rengeteg fotós termett ott csak azt nem tudom hogy kerültek oda mikor én is most tudtam meg hogy anya bent van . Tudtommal pedig az a pasi csak nekem szólt én pedig csak Harry-nek. Erről jut eszembe fel kéne hívni a többieket is. Beszaladtam a recepcióhoz ahol megtudtam hogy anya a 3. emelet 345-ös szobájában van. Harry- vel gyorsan felszaladtunk majd leültünk és vártunk A várakozás közepette felhívtam a többieket is.Gondoltam elég ha Liam-et értesítem és megkérem hogy ő is értesítse a többieket.
- Haló? - szólta bele egy fáradt mély hang.
-Szia Liam. Nem tudnátok bejönni a kórházba? - kérdeztem.
- Mi történt? - kérezte kétségbeesve.
- Nem semmi csak most tolták be anyát. - mondta mire hallottam egy megkönnyebbűlt sóhajt.
- Rendben szólok a többieknek is fél óra és ott leszünk. - mondta majd letette. Ahogy ígérte Liam fél óra alatt már a kórházban volt Eleanor, Louis, Perrie, Zayn, Niall, Shell és Chelsea. Láttam Chelsea arcán hogy egy kicsit meg van réműlve de ez egyértelmű hiszem 2 hónap múlva ő is ugyanitt lesz majd.Leültem mellé és megöleltem.Mindneki ideges volt főleg én perrie és Chels hiszen Perrie és Chels szinte mindennap együtt voltak vele az én jóvoltámból.
Már lassan 4 órája várunk de semmi néha-néha elcsászkál itt egy orvos de annyit mond hogy még tart. Tudtam hogy a szülés hosszú idő de hogy ennyire.Egy kicsit félelmetes. Időközben Harry került mellém aki végig ölelt és köröket rajzolt a kézfejemre néha pedig bíztatásképp megcsókolt. többiek most lementek inni egy kvát és Niall kevéért venni valami kaját. Újabb 4 óra várakozás után mikor már Niall Zayn és Harry bealudtak egy nővér lépett ki ahogy kitolt egy kisbabát. Mikor kijött azonban csak egy félénk mosoly űlt a száján amitől egy kicsit eltántorodtam.
- Önök a hozzátartozók? - kérdezte kedves hangon mire én felpattantam.
- Én vagyok a lánya. - mondtam majd közelebb mentem és meláttam a világ legaranyosabb és legszebb kisbabáját. Rózsaszín lepedőbe volt tekerve és éppen aludt. Megsimogattam a kisarcát és mosolyogva néztem.- Anyukám hogy van? - kérdeztem miközben ránéztem a nővérre.
- Sajnos nem jól. - mondta szomoúan mire a mosoly elszállt az arcomról. Láttam ahogy Harry készenlétbe áll nehogy valamit csináljak de nem tettem kővé dermedtem.
- Ezt hogy érti? - kérdeztem kétségbeesve.
- Sajnos elégg idős volt már a szülséhez így nem bírta megszűlni. - mondta mire belőlem előtört a hisztérikus sírás. Harry hirtelen termett mögöttem kezét a derekamra tette és suttogott a fülembe.
- Nyugi Stacey.Shhh..- suttogta miközben él elakartam ájúlni a félelemtől és a szomorúságtól.
- Ezt a levelt még mielőtt meghalt volna kérte hogy adjam oda. - mondta majd ideadta a sárgaborítékba csomagolt levelet. Ezután eltolta a kistestvéremet akiről azt sem tudtam lány-e vagy fiú így utána kiabáltam.
- És lány... vagy.. fiú? - kérdeztem sírva majd a nővér megfordúlt.
- Fiú. - mondta egy félénk mosoly kíséretében majd továbbment. Legalább azt a nevet viselheti majd amit anya adott neki így ennyi emlék megmarad belőle. Harry lassan ültetett le egy székbe majd magához húzott és dúdolt valamit amitől álomba merűltem.
Nem sokkal később egy ágyban keltem amiből megállíptottam hogy Harry-vel közös házunkban vagyok. Lassan felkeltem az ágyból majd észrevettem hogy Harry ott űlt a kanapén és nézi a TV-t. Amint észrevette hogy fent vagyok felpattant és odajött hozzám.
- Hogy vagy? - kérdezte félve majd magához húzott.
- Nem jól. Már nincs se anyám se apám. - mondtam majd megint sírásban törtem ki. - A nővérem pedig szar a fejemre mert jobban szereti a pasiját mint a húgát. - mondtam sírva majd felültem.- Ideadnád a levelet amit anya adott? - kérdeztem majd Harry odanyúlt az éjjeliszekrényhez és átadta a levelet. Jól tudta hogy egyedül szeretném elolvasni így egy szó nélkül kiment és bezárta maga mögött az ajtót. Félve de kinyitottam a levelet ám mikor elkezdtem olvasni nem hittem a szememnek...