○ Star Relationship Chapter Fourteen : Soul doctors : Anne and Perrie.. ○

Hello Honeys! Mizújs veletek? Mit szóltok Haylor-hoz? Én az igazat megvallva nem mondok semmit de szerintem ez nem fog sokáig tartani már csak a távolság miatt sem. Meg hát ismerjük Harry.t meg valamilyen szinten Taylor-t és hát ez 2 hónapnál tovább nem hiszem hogy tartani fog. Ha van egyáltalán Haylor hisz egyikük sem erősítette meg. Na mindegy a lényeg hogy itt a rész. Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíía xx

     
                                                                        

Jade szemszöge:

Éppen a buszon ülünk. Fülemen a fülhallgató és próbálom a külvilágot kizárni. Nem tudom elhinni hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen. Nem, nem csak a szerelemben hanem úgy magában az életben is. Lehet hogy mosta azt gondoljátok : Hogy mondhat ilyet hisz híres? Igen ez igaz hisz most is egy tunébuszon ülök ami egyenesen Németországba visz majd Spanyolország stb... De mégis. Semmi jó nincs abban hogy nem tudsz úgy az utcára lépni hogy ne teremne ott 100 millió fotós. Ha esetleg valaki olyannal sétálsz akivel még nem láttak ezelőtt és ráadásul még fiú is na akkor jönnek a bonyodalmak.
Azt vettem észre hogy besüpped mellettem az ágy. Felkaptam a fejem és Perrie mosolygós arcával találtam szembe magam. Elképesztő ez a lány. Most vált el a barátjától 9 hónapra és mégis tud őszintén mosolyogni. Ezért mindig is csodáltam. Már eleve evvel erőt ad az embernek. Levettem a fülhallgatót a fejemről és érdeklődve tekintettem felé.
- Istenem annyira izgulok! - mondta Perrie teljesen felpörögve. Eléggé furán nézhettem rá ugyanis ebből egyből rájöttem hogy bizony nem azért jött ide hogy erről beszéljen hanem van valami hátsószándéka. Nem szóltam semmit csak törökülésbe helyezkedtem és ráhajtottam a fejem a kezemre. Felhúzott szemekkel néztem rá jelezve hogy térjen inkább a lényegre ne köntörfalazzon mert nincs értelme. - Oké-oké. Csak kíváncsi vagyok miért vagy ennyire lehangolva. - adta be végre a derekát. Nagyot sóhajtottam és raktam volna vissza a fülhallgatót de Perrie a kezem után nyúlt és átdobta a másik ágyra a zenehallgatásra alkalmas műszert. - Na J komolyan kérdeztem. - nézett rám komoly arccal. felsóhajtottam .s kinyújtottam a lábam mert elzsibbadt.
- Hát Harry. - mondtam ki mire Perrie egy olyan tudtam fejez vágott.
- Mit csinált? - kérdezte közömbösen mintha ez olyan mindennapi lenne. Bár lehet ugyanis én nem ismerem Harry-t annyira mint ő.
- Csak közöltem vele a turnét. - mondtam miközben meghúztam a vállam mintha annyira nem is érdekelne pedig legszívesebben sírnék amiatt ahogy beszélt velem.
- Ó és ezekből kivéve nem jól reagált. - húzta félre a száját majd ő is kezére hajtotta az állát.
- Hát nem. Azt mondta én tehetek erről. Meg kiabált velem. - mondtam mire Perrie megsimogatta a karomat. Rájöttem hogyha valami baja van az embernek nem az a megoldás hogy elbújik magába depressziós lesz és tesz a világra hanem igenis beszél a gondjairól egy olyan emberrel akiben megbízik. Nekem ez esetben most Perrie volt ez az ember.
- Hidd el úgyis megnyugszik. - nézett rám bátorító mosollyal az arcán. Én is ejtettem egy halvány mosolyt de ez nem azért volt mert elhittem hanem megköszöntem a kedves gesztusát. - Na jó de azt hiszem én hagylak. Pihenj. A szemed alatt tele van fekete karikákkal biztos nem aludtál. - mondta miközben felállt az ágyról. Bólintottam egyet majd mosolyogva elment. Igaza volt Perrie-nek abban hogy pihennem kéne hisz ez a Harry dolog annyira felidegesített hogy tegnap este egy szemhunyásnyit sem aludtam. Így ledőltem a kis kabinban és álmosságom már csak onnan is beigazolódott hogy alig 2 perc alatt elaludtam.

Harry szemszöge:

Tegnap óta teljesen magam alatt vagyok. Rájöttem hogy nagyon hülyén viselkedtem tegnap de sajnos már nem tudom visszacsinálni. Jade-hez pedig nem akartam elmenni hiszen a szemembe mondta azt a szót amit az ő szájából egyáltalán nem akartam hallani : Utállak! Rettenetes érzés volt ezt egy olyan lány hangjából hallani aki több hónapok óta az első olyan lány akitől többet akarsz mint egy futókapcsolat. Tegnap este óta amit ugye sikeresen végig virrasztottam rájöttem hogy én tényleg szeretem ezt a lányt és csak annyi kellett nekem hogy megutáljon és rájöttem. Sajnos a mostani állapotommal a fiúkat a sírba viszem. Nem akarom őket idegesíteni de ha valami bánt mindig olyan embereken vezetem le a dühöm akik a legfontosabbak számomra. Még anyának sem veszem fel a telefont pedig ő igazán nem tett semmit az érdekében hogy így viselkedjek vele. Éppen az ágyamon ülök és zenét hallgatok. Mikor magam alatt vagyok általában Ed-et szoktam hallgatni de most Little Mix-et hallgattam. Akármikor meghallottam Jade hangját csak arra tudtam gondolni : Hogy lehet egy lánynak ilyen gyönyörű hangja? Már csak attól bizseregtem hogy hallhattam hangját.Hirtelen kicsapódott az ajtót és egy dühös Gemma trappolt be rajta. Két gondolat cikázott bennem.
1: Hogy tudta kinyitni mikor kulcsra volt zárva. Tök jó hogy csak most jövök rá a nővérem egy szuperképességekkel rendelkező űrlény. Mondjuk azt eddig is tudtam hogy űrlény na de hogy ilyen képességei vannak. Mikre jön rá az ember.
2: Miért dühös? Jó tudom hülye kérdés egyértelmű.
- Na jól van Harold Edward Styles! Azonnal felállsz onnan felveszel egy normális ruhát és jössz velem Holmes Chapel-be. - főnökösködött. Kitágult szemekkel néztem az imént kiderült űrlény nővéremre aki megunta tétlenségem és egyetlen mozdulattal lerántotta rólam a fülhallgatót. - Nyomás Edward! - tapsolt egyet. Mit volt tenni muszáj voltam felállni és kutakodni ruha után. Gemma egy győztes mosoly után leporolta a kezét mint aki piszkos munkát végzett és kiment.

Holmes Chapel-ben:

Mikor megérkeztünk mindenki hatalmas örömmel fogadott minket. Főleg engem ugye akit hetek óta nem láttak. Anya majdnem el is sírta magát de tartotta magát.Éppen ebédeltünk de anya észrevettem rajta hogy nem éppen legjobb hangulatomban vagyok ezért félrehívott beszélgetni. Leültünk a kanapéra az ő kezében egy pezsgővel én pedig egy doboz sörrel.
- Na mesélj kicsim. - vágott bele rögtön a közepébe. Mindig tudta mit hogy csináljon. Sokszor kellet már vagy engem vagy Gemma-t megvigasztalnia szóval ő ebben már profi.
- Jade. - mondtam ki a számomra leggyönyörűbb női nevet a világon.
- Már megint mit csináltál? - kérdezte, Ezen magamban jót nevettem. Általában ilyenkor az illetőtől kérdezi hogy a másik mit csinált de ez most fordítva volt. Anya is jól ismert engem tudta hogy megyek a fejem után.
- Hát eléggé durván viselkedtem vele. - sütöttem le a szemem. Szégyelltem anya előtt ezt hisz csak azt tanította nekem kiskorom óta hogy a nőket becsüljük meg erre én épp az ellenkezőjét teszem mindennek.
- Megütötted? - esett kétségbe és majdnem elejtette a poharat de még időben kapcsolt és elkapta.
- Nem dehogyis. - mondta egy oktávval feljebb mire anya egy nagy sóhajjal jelezte mennyire megkönnyebbült.
- Akkor mesélj. - tette kezét a vállamra biztató mosollyal.
- Elment 9 hónapra világ körüli turnéra. - mondta lesütött szemekkel.
- Ó értem. - mondta anya miközben bólintott egyet a fejével. - Szóval bepánikoltál és veszekedtél vele. - mondta. Látjátok mondom én hogy vele a legjobb az ilyenekről beszélni. Mintha ott lett volna tudja mit tettem és miért.
- Igen. - motyogtam az orrom alatt.
- Figyelj kicsim ez nem megoldás. Miért nem mentél ma elé és kértél bocsánatot. Nem jobb lett volna neked is ha nem haragban megy el 9 hónapra? - igaza volt. Nem tudom miért nem mentem el. Talán saját magam miatt. Nem akartam hogy Jade gyengének lásson. De ezzel a nagyképűségemmel csak ráteszek egy lapáttal. - Na figyelj. Én a helyedben mindenféle okot megkeresnék arra hogy kibéküljek vele. Ha ennyire kiakadsz miatta akkor ez csak komoly dolog lehet. - mondta miközben megszorította a kezemet. Felnéztem rá és elmosolyodtam. Hát igen elég komoly hisz egy lány miatt sem voltam sosem ennyire magam alatt. De ennek örülök hisz végre már rám is rám talált az a bizonyos szerelem. Csak remélni tudom hogy ez kölcsönös is. Hogy ezt kiderítsem azonban megfogadom anya tanácsát és mindent megteszek hogy megbocsátson.