○ Star Relationship Chapter Sixteen : So can we do it all over again? ○

Vas Happenin'?! Megjöttem az új fejezettel remélem tetszik majd ektek.
Jó olvasást!
Lots of love: Bíía xx
                                                  

Harry szemszöge:

- Ú bocsánat nem figyeltem! - mondtam annak a valakinek akinek teljes erőmből belecsapódtam. Nem tudtam kivenni ki az ugyanis baseball sapka volt rajta és napszemüveg. Azonban az tisztán kivehető volt belőle hogy lány. Lehet valami itteni híresség.
- Semmi baj. - mondta egy köhögés közepette majd elviharzott. Egy kicsit fura volt nekem ez a csaj de lehet csak megismert és kellemetlenül érezte magát. Ezután Louis termett ott mögöttem és rátette a vállamra a kezét.
- Hazza velem alszol béjjjbi! - kiabálta a fülembe majd elment a recepcióshoz. Persze hogy veled alszom Louis kivel aludnék? Követtem Lou-t a recepcióhoz majd elkértük a kulcsokat. A szobánk nagyszerű volt. Pont megfelelt. Nem volt se túl cicomázott de azért ügyeltek arra hogy ez csak az elnöki lakosztály. Lepakoltam az összes cuccomat majd kicsit jobban felöltözv elindultam az ajtó felé. - Hova-hova Harry? - kérdezte Loui gyanús hangnemben miközben karbatett kézzel elém állt.
- Megkeresem Jade-t?! - néztem rá egyértelműen hisz ezért jöttünk vagy rosszul tudom?
- Ó az könnyű lesz! - legyintett egyet a kezével de én csak értetlenül néztem rá. Farkasszemet néztünk és látta rajtam hogy nem értem de nem bírta volna kinyögni hogy mit is ért a könnyű alatt.
- Kifejtenéd? - néztem rá mint egy hülyére. Elvégre az nem?
- Ja tényleg! - csapott a fejéhez. - Ugyanabban a szállodában vagyunk. - mondta ki végre mire egy szó nélkül el kezdtem szaladni de ekkor rájöttem hogy nem tudom melyik szobában vannak. - 222- es szoba. - mondta az ajtófélfának dőlve amint meglátott. Csak röhögtem egyet majd megint futva elindultam a lift felé. Azonban az foglalt volt szóval várnom kellett. Végre ideért a lift. Kinyitotódott az ajtaja és két lány állt benne.
- Szia Harry. - mondta Perrie mosolyogva majd megölelt. - Hanyas szobában vagytok épp odamegyünk Jesy-vel? - kérdezte.
- 112-es. - mondtam majd elindultak arra de én utána kiabáltam.
- Perrie! - kiáltottam mire megfordult. - Jade hol van? - kérdeztem. Fura volt kimondani a nevét elvére már amjdnem egy hete még csak a nevét sem említettem.
- Most nincs itt. Igazából egyikünk sem tudja hol van. Mostanában olyan mintha lenne a Little Mix meg Jade. Sose tudjok hol van és mit csinál. - mondta Perrie mire felsóhajtottam. Ez min miattam van. Ki más miatt te barom! - De mivel a szállodában nincs szerintem indulj el valahova gyalog. Általában ha maga alattvan mindig fut vagy sétál. - mondta Perrie mosolyogva. Bólintottam egyet majd Jesy-vel együtt elindultak a szobánk felé.Mit veszítek alapon kaptam fejemre a kapucnit és vágtam neki München-nek.

Jade szemszöge:

- Egy narancslevet legyen szíves. - mondtam a pénztárosnak egy Nando's-ban. Már vagy 2 órája bolyongok München-ben de annyira nem is izgat. Ha visszamennék csak egyfolytában avval zaklatnának hogy térjek magamhoz viselkedjek normálisan. Jobb egy kicsit kiszellőztetni a fejemet. Igaz tél van de annyira nem számít. Itt úgyis olyan szép a tél. Az utcákban Adventi-vásárok. Kivilágított házak miközben esik a hó. Ez mind szép és jó. Kiválasztottam magamnak egy asztalt majd elmélyűltem a gondolataimban. A szállodában ott volt Harry.Ami egyenlő azzal hogy egy szállodában vagyunk. Ez a másik ok amiért nem szeretnék visszamenni. Mikor nekemjött valószínűleg ő nem ismert meg ami számomra a szerencsésebb eset azonban én megismertem ami számomra a szerencsétlenebb eset.Csendben szürcsölgettem a narancslevemet mikor egy csapat lány jött odahpzzám papírokat szorongatva a kezünkben.
- Szia Jade! Kérhetnénk egy aláírást? - kérdezte az egyik német akcentussal. Természetesen igent mondtam rá hisz mit mondtam volna. Elküldeni nem lett volna szívem. Azonban ezután jobbnak láttam ha visszamegyek a szállodába vagy max el innen mert már tudják hogy itt vagyok.Elkezdtem kimenni a kajázóból.Mivel nem akartam visszamenni a szállodába így csak nyugisan sétálgattam a vásárban néha-néha megálltam nézelődni meg egy forró csokit is vettem. Venni akartam egy vattacukrot azonban amint megláttam az ott váakozó göndör hajú srácot inkább visszafordúltam.

Harry szemszöge:

Ez a vásár egyszerűen gyönyörű. Rengeteg dolog van itt. Milyen romantikus lenne ha Jade-del sétálhatnánk itt kézen fogva együtt innánk forró csokit. De ezt elszúrtad Styles- Épp egy vattacukoért álltam sorba amikor észrevettem hogy ez a sor sosem fog haladni így inkáb megfordúltam hogy elmnjek. Ekkor aonban észrevettem egy vöröses hajú lányta ki szemmel láthatóan mintha menekült volna. Ekkor imertem fel Őt. Jade volt az. Gondolkozás nélkül utána iamodtam hogy végre pontot tegyünk a dolgok végégre.
- Jade! - kiáltottam utána mire végre megfordúlt de amint meglátott elkezdett futni. Én azonban ezt nem hagytam annyiban. Utána futottam.Mikor sikerült beérnem azonnal eléálltam és megállítottam.
- Mit akarsz Harry? - kérdezte levegőért kapkodva. Még véletlenül sem nézett a szemembe.
- Szerenék bocsánatot kérni. - mondtam miközben próbáltam felvenni vele a szemkontatktust.
- Jó megvolt! Mehetek? - kérdezte miközben elakart menni de én erősen szorítottam.
- Nem Jade! Nem engedlek el amíg ezt nem tisztázzuk. - mondtam neki szikla szilárdan.
- Mit szeretnél Harry? Megint leordítani a fejem? - kérdezte könnyes szemmel.
- Azt szeretném ha mindent folytatnánk ott ahol abbahagytuk. - mondtam neki fő célom.
- Igen Harry! Csak szeretnéd.
- De értsd meg hogy szeretnék veled járni. - mondtam neki már a szemébe uyanis felnézett.
- Igen? És mi van ha én nem? - mondta mire megfagytam. Kezemet leengedtem válláról és csak megkövülten néztem szemébe. Ez most fájt de nagyon. Ilyen érzést még sosem érzetem. Ha más lány mondta volna hogy nem akar velem járni akkor még nem is fájt volna ennyire de ez... ez mindennél jobban fájt. Jade sem mondott semmit. Ő is ugyanígy nézett maga elé mint aki rájött hogy mit mondott.
- Szóval nem? - kérdeztem akadozó hanggal a földet bámúlva. Nm mondott emmit de éreztem hogy engem néz.
- Harry... - csak ennyit tudott mondani. Nekem sem kellett több hisz egyértelmű volt. Hirtelen azt éreztem hogy nekem is kezd könnyezni a szemem. Ilyen még sosem volt hogy egy lány miatt sírtam volna. Még csak szomorkodni sem szomorkodtam. De most.. ez más.
- Hát ez elég egyértelmű. - röhögtem fel gúnyosan.
- Most mit vársz? Hogy ugorjak a nyakadba? - kérdezte miközben össze-vissza csapkodott a kezével.
- Azt hittem egy ilyen kis szarságért meg bírsz bocsánatni. - mondtam felháborodottan. - Jade nem vetted észre milyen egy kis hülyeségen vesztünk össze. - mondtam egyértelműen.
- Mond meg Harry! Hány lánnyal feküdtél le míg távol voltam? - kérdezte. Hirtelen kaptam fel a fejem. Miért kérdez ilyen hülyeséged?
- Eggyel sem! De ez.. most hogy jön ide? - kérdeztem értetlenül. Nem mondott semmit csak bámúlt maga elé. - Nézd Jade. - mondtam miközben megfotam a kezét. - Nem azért jöttem ide München-be hogy nélküled enjek el. Azért jöttem mert egyszerűen nem bírtam nélküled. Bocsáss meg nekem kérlek. - mondtam a szemébe. - Ha kell le is térdelek. - mondtam majd letérdeltem a hideg kőre.
- Harry állj fel mindneki minket néz. - mondta Jade nevetve. Végre! Miattam nevet.
- Ó tényleg? - kérdeztem már én is mosolyogva lepettséget színlelve. - Jó estét! - intettem oda a bámészkodó embereknek mire Jade tovább nevetett.
- Jó megbocsájtok csak állj fel. - mondta mire felkaptam a fejem. Felálltam és egyenesen a szemébe néztem.
- Tényleg? - kérdeztem mert nem hittem a fülemnek.
- Tényleg. - mondta mosolyogva majd amint kimondta rögötn a nyakába ugrottam és megcsókoltam......