○ Star Relaionship Chapter Thirty-Eight: In the hospital.....○

Szijjasztok drágáim meghoztam az új fjezetetet ha jól számolom valószínűleg holnap nem tudok hozni fejeztet de nem biztos azonban vasárnap már igen szóval nagy valószínűséggel vagy Hétfőn vagy Vasránap jön az utolsó rész. Remélem ez addig elnyeri tetszéseteket.
Jó olvasást!
Lots of love : Bííííía xx

Jade szemszöge:

Harry sokkolva nézett rám és hiába lengettem előtte kezemet semmit sem értem vele. Azonban én eközben olyan fájdalmat éreztem amit még soha életemben nem éltem át.

- Harry! - kiabáltam rá hangosabban mire ő összerezzent és felpattant.

- Oké semmi pánik! Minden rendben lesz! Jade nyugodj meg. Nem kell agóddni. Oké? - nézett a szemembe idegesen miközben össze-vissza pattogott.

- Harry itt az egyetlen aki pánikol az te vagy! - kiabáltam miközben mélyeket lélegeztem. Harry egy pillanatra megállt majd odajött hozzám és megfogta a kezem.

- Gyere be kell mennünk a kórházba. - mondta majd segített felállni. - Fiúk! - kiáltott egyet le és szinte mindannyian egy emberként robbantak be az ajtón.

- Mi a baj? - kérdezte Liam mikor megálltak az ajtóban.
- Kórház most! - mondta határozottan Harry mire mindannyiuknak leesett a tanutusz. Mindannyian leszaladtak a lépcsőn egyenesen a kocsihoz. - Niall hívd fel anyát hogy hozza a cuccokat. - mondta Harry Niall-nek majd a kezébe nyomta a telefonját. A lépcsőn keresztül végig szorított magához és fogta a kezem. Én pedig mély levegővételekkel próbáltam lenyugodni és tompítani ezen az iszonyú fájdalman de nem ment. A kocsihoz érve Harry be akart ültetni az anyódülésre azonban Louis megállította.
- Na nem Harry felejtsd el hogy te most vezetni fogsz. Ülj hátra Jade-del. - mondta Louis majd kivette kezéból a kocsikulcsot és beült előre. Harry segített nekem beülni a kocsiba majd azt vettük észre hogy Perrie futólépésben be ül az anyósülésre. Niall-ék másik kocsival mentek de még mielőtt elindultunk volna Niall bekiabált Harry-nek a kocsiba hogy Anne úton van a kórházba.
- Lélegezz mélyeket. - mondta Harry miközben rámnézett. Tettem amit mondott azonban ez most egyáltalán nem segített. A fájdalom egyre csak nőtt és tudtam hogy ettől még csak rosszabb lesz. Louis-nak végre sikerült beindítania a kocsit és elindultunk a kórház felé. Láttam mindneki arcán hogy ideges én pedig csak hátul fújtattam nagyokat.
- Nem sokára ott leszünk Jade. - bíztatott Louis a visszapillantóból. Perrie útközben értesítette anyát, Jesy-t, Leigh-Anne-t,Eleanor-t,Danielle-t és Gemma-t. Mintha valaki meghallotta volna Louis kijelntését és még csak azért is keresztbe akart volna tenni dugóba keverdtünk.
- A francba már! - akadt ki Harry majd előrébb hajolt hogy megnézhesse a dugó elejét. - Innen sose jutunk ki! - mondta idegesen majd felémfordúlt és lassan simogatni kezdte a hasamat. Valhogy ez eléggé megnyugtatott ahhoz hogy ne keszdjek el ordibálni mindenkivel hogy haladjunk. - Nem elsz semmi baj. Itt leszek melletted. - suttogta Harry majd megpuszilta a fejemet.
- Mintha érezte volna hogy anya és apa kibékűlt így gondolta jöhet már ő is. - mondtam mosolyogva mire Harry felnevetett.
- Már most nem semmi a kiscsaj. - nevettünk tovább. Láttam hogy a visszapillantóból Louis és Perrie eléggé mosolygnak a jelenetünkön. De nem olyan gúnyos mosoly volt hanem meghadódott szeretetteljes.
- Ah Istenem. - hajtottam hátra a fejem fájdalmamban mire láttam hogy Harry egyre aggódóbb lesz. A kocsi hirtelen megindult és talán haladtunk előrébb vagy 10 métert de utána megint meg kellett állnunk.
- Jade minden rendben? - fordult hátra Louis.
- Úgy nézek én ki? - kérdeztem kissé durván de ahogy láttam nem haragudott meg érte hisz tudta hogy most elég nehét normálisan viselkednem.
- Húzzam le az ablakot? - kérdezte Harry mire egy aprót bólintottam majd Harry tette amit kértem. Jól esett hogy egy kicsit megcsapott a friss levegő legalább normálisan tudtam lélegezni. A sor azonban már 5 perce sehova sem haladt. Láttam Harry arcán hogy már a végsőket járja nem sokár akiborúlés mindnekit kioszt.
- Na jó. Ebből elegem van. - mondta Louis majd kiszáltt a kocsiból. Nem tudtuk mire készül de azt vettem észre hogy kinytja  acsomagtartót majd egy sziránával tér vissza.
- Az meg honnan van neked? - mutatott Perrie csodálkozva a szerkezetre. Louis csak meghúzta a vállát és felrakta a kocsi tetejére majd elindította a kcosit ami hatására mindneki félrehuzódott.
- Na végre! - mondta Harry egy sóhaj közepette majd az útra és rám koncentrált. Végre egy negyed órás út után a kórház előtt álltunk. Anne már ott várt minket a parkolóban a cuccokkal. Odajött hozzám és segített Harry-nek becipelni a kórházba. Bent Perrieés Louis azonnal a recepcióshoz rihantak.
- Jó napot a barátomnál megindult a szülés. - lihegte Louis mire az igen mogorva nő bólintott.
- Ki az orvosa? - kérdezte mire Louis intett a fejével Harry-nek hogy menjen oda. Addig én ott maradtam Anne-nel.
- Minden rendben lesz drágám hidd el. Én már túléltem ezt 2-szre is. Ennél szebb dolog nincs a világon majd meglátod. - mondta mosolyogva mire én is elmosolyodtam. Igaza volt hisz kell annál szebb dolog hogy elsőnek láthatod a saját gyereked. Hát nem hiszem. Közben megérkezett az orvos is aki váltott pár szót Harry-vel majd egy tolókocsival odajött hozzám.
- Jó napot Jade. - nézett rám mosoylogva mire én visszaköszöntem. - Üljön be. - mondta mire Anne segített beleülni a székbe. - Nos előszor egy kórterembe visszük. Ott tartjuk amíg rendesen ki nem tágúl utána pedig betoljuk a műtétbe. Ez igen hosszadalmas és fájdalmas dolog de tudom hogy maga ki fogja bírni. - bíztatott az orvos majd elkezdett a lépcsőn felé tolni. A terem ahová toltak nem volt annyira nagy egy kissebb volt de annál több felszerelés volt benne. Útközben megjöttek a többiek is akik még ott ragadtak a dugóban.
- Hogy érzed magad? - ülte le a mellettem lévő székbe Liam miközben kedvesen rámmosolygott.
- Nem jól. - nyöszörögtem. Egy nővérke jött be és segített átvenni a műtéthez szükséges ruhát addig persze kiküldött mindenkit kivéve Harry-t.Neki megengedtem hogy bent maradjon.  Miután ez megtörtént visszalefektetett az ágyba majd adott egy injekciót ami egy kicsit tompított a fájdalman de nem sokat. Ezután kiemnt a többiek pedig idegesen ki-be járkáltak a folyosón és a szoba között.
- Liam megjöttek El-ék. - mondta Louis Liam-nek mire bólintott és elindultak a hal felé mivel nem engedték fel őket.
- Szia. - jött be később mosolyogva Gemma majd megölelte Harry-t és Anne-t majd odajött hozzám.
- Mennyi ideje vagy bent? - kérdezte miközben végig simított a kezemen.
- Kb. 1 órája. - mondtam.
- 1 óra 3 perce. - mondta Harry mire mindenki felé tartotta a fejét. Ő aggódott a legjobban. Amióta itt vagyunk csak körbe körbe járkál és idegesen veri a fejét a falba. Anne és a fiúk próbálták lenyugtatni de nem nagyon ment nekik.
- Kimennének amíg beadok egy újabb injekciót? - jött be az orvos mire mindenki bólogatott kivéve persze Harry akinek nem volt muszáj kimennie. - Hoyg érzi magát Jade? - kérdezte az orvos miközben belém nyomta a tűt aminek most fájdalma eltörpült a hasamban lévőtől.
- Komolyan kérdi? - néztem rá mire felnevetett.
- Nagyon jól haladunk. Ha így megy akkor 1-2 óra múlva be is toljuk a műtőbe. - nézett rám bíztatóan. Harry egész végig üveges tekintettel bámúlt maga elé. Mielőtt az orvos kiemnt volna megveregette Harry vállát majd bezárta maga mögött az ajtót. Harry leült a székemre két kezébe vette az enyémet és nézte azokat.
- Harry nyugodj meg. - simítottam végig az arcán mire elmosolyodott.
- Ez nem idegesség ez inkább olyan nagy izgatottság. - mondta a szemembe . Ekkor láttam szemét úgy csillogni mint még soha amióta ismerem. Gyönyörű volt. Eddog is szerelmes voltam a szemeibe de ezek után még jobban belé szerettem.
- Szeretlek. - suttogtam halakn mosolyogva mire ő közelebb hajolt homlokát az enyémnek döntöttem és szemembe nézett.
- Én is szeretlek téged. - mondta majd megcsókolt. Ekkor hirtelen kinyitódott az ajtó mi pedig szétrebbentünk.
- Jajj bocsánat nem akartam zavarni. - mondta Anne mosolyogva majd beljebb jött.
- Te sosem zavarsz. - mondtam neki mosolyogva majd csek felém nézett és leült a másik oldalamra.
- Nem sokára fenekestül felfordúl az életetek. - mondta nekik komoly hangnemben mire mi bólintottunk egyet hogy tudjuk. - Csak egyre szeretnélek titeket kérni. - mondta komolyan és most főleg Harry-re nézett.
- Maradjatok együtt. Már csak Lea-ért is. Akármi lesz vészeljétek túl mert ha valaki én biztos tudom vagyis látom hogy nem jó egy gyereknek ha a szülei rosszban vannak vagy elválnak. - mondta mire Harry lehajtotta a fejét. Igen Harry mesélte régen hogy mennyire rossz volt látnia hogy az anyja és apja napokat végig veszekedtek vagy egyáltalán nem is bezséltek egymással. És mikor elváltak az maga volt számára a pokol. Rengeteget sírt és sokáig nem beszélt senkivel. De valahogy túl élte azonban valahol mélyen még mindig fáj neki. Igazából én is tudom milyen apa nélkül élni. Hisz az enyém még csak véletlenül sem volt rám kíváncsi.Nem is tudom ki hogy hívják hogy néz ki de úgy gondolom ennyi idő után ez már nem is baj hogy így lett. Ha most betoppanna az életembe én már nem tekintenék rá úgy mint az apámra. - Itt van anyukád Jade de nem szeretne bejönni. Nagyon sajnálom hogy így viszonyúl hozzá de tudonotok kell hogy rám és Gemma-ra mindenben számíthattok. - simított végig bíztatóan arcomon mire egy könnycsepp hagyta el a szemem. Éreztem ahogy Hary megszorítja a kezem bíztatásképp majd rámosolyogtam. Ezután Anne megölelte Harry-t majd kiment.
- Nem is gondolkodtunk keresztszülőkön. - jött Harry felől a gondolat mire én is a homlokomra csaptam. Ebben igaza volt tényleg nem gondolkoztunk rajta.
- Majd megebszéljük ha megszületett mert most nem hiszem hogy tudnk gondolkozni. - mondta nyöszörögve majd szívtam be egy jó adag levegőt.
Kb. másfél óra múlva lépett be az rovos teljes harci szerelésben plusz még volt nála egy amit Harry vett magára és felfektettek egy másik ágyra ami már egy kicsit jobban fel volt szerelve a szüléshez. Kint mikor kitoltak ott voltak a fiúk és Anne, Gemma akik sok sikert kívántak majd megöellték a fiúk Harry-t és betoltak a szülőszobába......