○ Star Relationship Chapter Thirty-Nine : Lea Louise Styles... ○

Szijjasztok drágáim! Utolsó előtti rész :'( Holnap biztos nagyon nehéz lesz megírnom az utolsót de megígérem mindneki számára kielégítő befejezést kreálok. Remélem tetszeni fog ez a fejezet.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx


Jade szemszöge:

Az orvosok össze-vissza rohangáltak a műtőben miközben én olyan fájdalmat éreztem aminél fájdalmasabb nem hiszem hogy van a világon. De muszáj végig csinálnom már csak amiatt kis lány miatt is aki 9 hónapja növekszik a pocakomban. Harry idegesen összeszorított szemekkel állt mellettem miközben fogta kezemet és úgy látszott el sem akarja engedni. Igazából nem is akartam.Még beszéltek valamit az orvosok és a nővérek majd feladták a szülészre a uhát aki elindult felém és a számára kirakott székre leült.
- Rendben akkor most belekezdünk. Legyen erős Jade és ne adja fel. Most pedig próbáljon egyet nyomni. - mondtam az orvos majd vettem egy nagy levegőt és egy tőlem telhető legnagyobbat nyomtam. Lihegve dőltem vissza a székre miközben éreztem hogy fejemen megjelennek az izzadságcseppek. - Nagyon jó! Mégegyszer. - bíztatott majd megint nyomtam egyet.
Idő csak egyre múlt én azonban még mindig bent szenvedtem a szülőszobában. Harry már ült ugyanis többször megszédűlt amikor látta a véres törlőket ezért az orvos megkért egy asszisztenst hogy hozzon neki egy széket nehogy elájúljon. Éreztem hogy egyre jobban gyengülök kb. már 6 órája bent voltunk és ilyen hosszadalmas fájdalmat még sosem éltem át.
- Vízet! - könyörögtem kiszáradt torokkal mire Harry azonnal felpattant és később gy pohár vízzel tért vissza. Egy kicsit megemelte a fejemet hogy könnyebb legyen és számba öntötte a folyadékot. Így már egy fokkal jobb volt ugyanis annyira ki volt száradva a torkom hogy levegőt alig kaptam. Összegyűjtöttem minden erőm és egy hatalmasat nyomtam mire az orvos felkiáltott.
- Ez az Jade már kint van a feje. - kiabálta mire Harry-vel egyszerre kaptuk fel a fejünket. Most már nagyobb erővel és magabiztosabban csináltam az egészet. Harry kezében szerintem biztos elszorítottam a vérkeringést de sosem szólt érte ha esetleg rősen szorítottam volna. Egy újabb nyomás után már úgy éreztem hogy ennyi nem bírom tovább kimerűltem. - Gyerünk Jade már nem sok kell. - bíztatott az orvos azonban nekem nem ment.
- Nem megy. - nyöszörögtem. Harry közelebb csúszott hozzám és mindkét kezébe vette az enyémet.
- Jadie nézz rám. - mondta mire én tettem amit mondott. - Nagyon ügyes vagy. Nálad bátrabb kitartőbb nőt még életemben nem láttam. Tudom hogy megtudod csinálni. Már nem sok kell. Halottad hogy már a kisfeje kint van. Megtudod csinálni. - nézett mélyen a szemembe majd adott egy puszit a verejtékes homlomora én pedig csak rámosolyogtam. Vettem egy hatalmas nagy lélegzetet és szerintem most nyomtam eddig a legnagyobbat. Hirtelen sírásra lettünk figyelmesek. Harry-vel mind a ketten odakaptuk a fejünket azonban nem láttunk semmit az orvosoktól ugyanis azonnal elvitték megmosták és egy kislepedőbe tekerték majd az orvos megindult vele felénk.
- Itt is lennénk. - mondta mosolyogva majd odaadta a kezembe. És akkor megláttam. A világ legszebb kisbabáját. Gyönyörű szép kékeszöld szeme volt amit kétségtelenül Harry-től örökölt. Hatalmas szemeivel engem bámult és azonnal abbahagyta a sírást. Örömtől meghadódva elejtettem pár könnycseppet és néztem picike arcát.
- Szia picim. - simítottam végig puha arcán. Harry közelebb jött és láttam rajta hogy ő is sír.
- Gyönyörű baba. - mondta mosolyogva miközben megfogta kiskezét.
- A legszebb. - mondtam meghadódva majd nyomtam egy csókot Harry szájár és újra Lea-ra összepontosítottam aki ásított egy jó nagyot. Az orvos odajött hozzánk elvette tőle Lea-t ugyanis vizsgálatokra kellett vinnie majd ottahgyott minket Harry-vel.
- Nagyon ügyes voltál kicsillag. - mondta miközben megsimította fejemet. Láttam rajta hogy hiába csak állt de az idegesség rajta is kiverte a fáradtságot.
- Szeretlek. - mondtam szemébe mire elmosolyodott.
- Én is szeretlek. - mondta majd megcsókolt.

- Guten Tag! - rontott be az ajtón Louis nagy vidámsággal mi Harry-vel pedig nevetve néztünk rá.
- Mióta tudsz németül? - kérdeztem nevetve mire megfagyott.
- Ez német? Én azt hittem olasz. - mondta csalódottan majd megláttuk háta mögött a többieket.
- Sziasztok. - mondta Perrie majd odajött hozámm és megölelt. - Hogy érzed magad? - kérdezte kedvesen majd leült a másik oldalamra.
- Már sokkal jobban. - mondtam mosolyogva.
- Mondta Harry hogy most fogják behozni szóval gyorsan bejöttünk. - mondta izgatottan. Mindenki letette a lufit vagy a ruhákat cipőket amiket La-nak szántak majd mindenki keresett magának egy széket hogy leüljön. Persze nem volt mindenkinek hely szóval El Louis ölébe Perrie Zayn-ébe Dani pedig Liam-ébe ült. Hirtelen kinyitódott az ajtó mire mindannyian odakaptuk a fejünket. Egy nővér lépett be Lea-val a kezében. Mindenki arcára hatalmas mosoly ült majd oddaadta nekem és ki is ment.
- Úristen de aranyos. - mondta El majd megsimította picike arcát.
- Khm...khm.. szóval név? - köhintett Louis mire mosolyogva összenéztünk Harry-vel majd megszólalt.
- Szóval hosszas ecsetelés után végül Lea Louise Styles lett. - mondta Harry mire Louis felugrott és össze-vissza puszilgatta Harry-t.
- Ez életem legszeb napja. - kezdte szerepét miközben álkönnyit törölgette. Niall csak barátian megölelte mire ő hangosan felsírt.
- Csináljunk egy képet! - kiabált fel Zayn majd az ablakpárkányra helyezte a kamerát és összekuporodtunk egy közös képért.
- Szerintem ez volt eddig a legszebb 1D szülinap. - mondta Liam mire midnannyian beleegyezően bólintottak.

2 nap múlva

Végre mehettünk haza. Már teljesn ki voltam akadva a kórháztól. Egyedül az tartotta bennem a lelkez hogy velem van Harry és Lea. Míg én öltöztem Harry készségesen pakolta össze a cuccaimat ugyanis az ajándékokat hazavitettük a fiúkkal. Már szinte minden megvolt kivév Lea akivel nem sokára egy nővér érkezett mögötte az orvossal. A nővér mosolyogva átnyújtotta nekem majd az orvos egy papírt nyomott arry kezébe hogy írja alá a zárójelentéseket ugyanis most kettő volt. Az enyém meg a Lea-é.
- Minden megvan? - kérdeztem Harry-től mire ő csak bólintott egyet. A vállamra vettem egy táskát Lea-t betettük a hordozóba és elindúltunk ki a kórházból. Szerencsére kint most nem voltak paprazzók legalább ezt tiszteletben tartják. Én beültem hátra Lea-hoz Harry pedig előlre a volán mögé és elindultunk végre haza. Mikor hazaértünk egy nagy jóleső sóhaj hagyta el a számat majd Lea-val együtt kiszálltam a kocsiból. Harry hozta a sok cuccot majd beérve a házba megkönnyebbűlve dobta le magáról. Lraktam Lea-t a konyhapultra és lehajtottam a hordozó tetejét. Nagy szemekkel nézett körbe hisz itt még nem járt.
- Itthon vagyunk picikém. - mondtam majd kivettem a hordozóból. A szájába nyomtam a cumit majd Harry odajött hozzánk.
- Add ide hagy mutassam neki be a házat. - mondta mosolyogva majd kivette a kezemből addig én ledőltem a kanapéra és csak a falat bámúltam. Közben hallottam ahogy Harry nagy lelkesedéssel magyaráz Lea-nak. Elképesztő hogy mennyire szereti. Biztos vagyok benne hogy minden nő arra vágyik hogy a gyerekének egy ilyen szerető gondoskodó apja legyen. Hát nekem szerencsére megadatott. Mosolyogva néztem a vanilía színben úszó falat és hirtelen azt vettem észre hogy szemhéjam egyre nehezebb. Egyre többet kezdtem el pislogni míg végül el nem nyomott az álom...