Hát eljött ez a pillanat is. Ünnepélyesen bejelentem hogy az 1D Harry's Love Story ezennel befejeződött. Ahogy a szavazásból kivettem a Star Realitionship-nél maradtatok. Nos annak már megvan az első fejezete.Nem tudom mikor kerül fel de remélem minél hamarabb. Remélem elégedettek lesztek a végével és tetszeni fog nektek. Nagy élmény volt írni ezt a blogot és az biztos hogy nagyon sokat fejlődtem az írásban. Legalábbis ezt érzem.
Szóval nem sokára jelentkezem a Star Relationship-pel addig legyetek rosszak!
Jó olvasást!
Lots of love Bííía xx !
Liam szemszöge:
Mondhatni ez életem legszebb pillanata. Itt tarthatom a kezemben a saját gyerekemet. Majdnem 13 órát bajlódott Chels de én egy percre sem mozdultam el tőle. Szorítottam a kezét és biztattam hogy ne adja fel.Látszott rajta hogy nem éppen élvezi a dolgot de mikor végre megpillantotta Jeremy-t ő is elmosolyodott. Végül 13 óra után végre kibújt. Gyönyörű barna szeme van amit tőlem örökölt mivel Chels-nek zöld van. Az arca az teljesen az én és Chelsea keveréke nagyon aranyos. Nem mondanám hogy kis baba attól függetlenül hogy korábban jött a vártnál. Azonban az orvos nem engedte hogy sokáig csodálhassuk ugyanis el kellett vinnie vizsgálatokra. Annyit tudunk hogy egyenlőre inkubátorba lesz a koraszülöttség miatt de az orvosok szerint teljesen egészséges baba.Engem megkértek hogy menjek ki amíg Chels-t rendbe rakják. Hatalmas mosollyal az arcomon nyitottam ki a folyosóra ahol 9 tekintet kapta fel a fejét. Látszott rajtuk hogy ők is itt vannak már elég régóta ugyanis volt pár karika a szemük alatt. Anya azonnal felpattant és odajött hozzám aggódva de mikor meglátta hogy mosolygok mint a tejbetök kicsit elmosolyodott.
- Na? - kérdezte miközben megfogta a kezemet és annyira szorította hogy majdnem elállt benne a vérkeringés. Nem volt nekem elég 13 órán át Chels kezét szorítani még anya is.
- Anya egy teljesen egészséges kisfiú nagymamája lettél. - mondtam mosolyogva mire anyának elkezdtek könnyek hullani a szeméből. Persze öröm könnyek.
- Gratulálok haver. - jött oda Louis miután anya leszakadt rólam. Mindegyikőjükkel kezet fogtam és megöleltük egymást de egy valami feltűnt. - Hol van Harry és Stacey? - kérdeztem mire Louis kissé elmosolyodott.
- Harry-vel szerveztünk egy hadműveletet Stacey visszaszerzéséhez és azt hajtja most végre. - mondta el ezt az elég furcsa mondatot. Mindannyian felröhögtünk. Már nem csak a mondaton hanem egy Louis is benne volt.
Stacey szemszöge:
10 órával ezelőtt
Már lassan 3 órája várunk. Eléggé idegesítő hogy nem tudunk semmit ráadásul egy orvos sem jön ki. Unalmamban egy dallamot kezdtem dobolni a széken a körmömmel de ahogy észrevettem Niall ezt nem értékelte. Bezzeg ő csámcsoghatott itt nekünk órákon keresztül senki sem szólhatott. Harry és Louis kint beszélgetnek. Igazából Harry amióta megjöttek be sem jött. Louis is azért ment utána mert mindenki azt hitte hazament. Ekkor azonban megjelent Louis de egyedül. Nem mondott semmit csak leült a nem rég megérkezett Eleanor mellé és a telefonján kezdett pittyegni. Valamit odasúgott El-nek aki ezen elmosolyodott. Jó volt nézni hogy ők mennyire szeretik egymást. Mi is lehetnénk így Harry-vel de valljuk be ő tehet róla. Még mindig nem tudom mit tettem vagy mit nem tettem azért hogy szakított velem. Egy sajnálommal letudta az egészet pedig nekem annál több kell. Ha elmondta volna miértjét talán tehettünk volna valamit az ellen hogy javítsunk vagy helyrehozzuk. De ő nem mondott semmit.
Újabb 3 óra telt el. Harry még mindig nem jelent meg. Igazából nem is tudom mit foglalkozok én ezzel. Miért érdekel ez engem egyáltalán. Ha itt lenne mivel lenne jobb? Hát semmi az biztos. Csak minden a ketten ülnénk itt feszülten és nem mernénk megszólalni. Hirtelen elkezdett Louis telefonja csörögni. Felvette öhöm-özött egy párat majd letette. Felállt és egyenesen leült mellém. Kíváncsian néztem rá de ő nem szólt semmit. Kis idő múlva végül rávette magát hogy mondjon valamit.
- Megkérhetlek valamire? - kérdezte azokkal a tipikus bociszemekkel.
- Persze. - mondtam nyugodtan kedvesen. Akármit teszek is én azoknak a bociszemeknek nem tudok nemet mondani.
- Szóval Lottie-ék be akarnak jönni a kórházba. De anyáék meg majd csak ha megszületik. De mivel ők még nincsenek 17 évesek sem nem tudnak idejönni. Nem mennél el értük? - kérdezte. Eleinte azt hittem nem jól hallom. Nem értem miért pont hozzám fordult de egy biztos már elültem a seggem szóval muszáj voltam igent mondani. - Nagyszerű. Ott vannak nálam azt meg gondolom tudod hol van. - mondta majd felállt és megölelt.
- Persze. - mondtam mosolyogva majd elindultam ezúttal a lift felé. Mikor a parkolóba értem egy sóhaj közepette beültem a kocsiba majd Louis háza felé vettem az irányt.Kiszálltam a kocsiból majd bementem a házba. Bent azonban nagy csend fogadott. Nem tudtam most mi van. Még csak 6 óra volt gondolom nem aludtak. TV-zni nem Tv-ztek mert egy árva mukkot sem hallottam. Ekkor azonban észrevettem hogy rózsaszirmok vannak szórva a lépcsőre. Elindultam a szirmok irányába. Végül az emeleten a játék szobába értem ami most át volt alakítva. Kellemes fény volt a szoba közepén volt egy asztal ami két személyre volt megterítve. A rádióban éppen Demi Lovato Give Your Heart a Break-je ment. Először azt hittem hogy rossz helyen vagyok vagy Louis csak egyszerűen kínjában ezt egy jó viccnek szánta de ekkor egy ajtó mögül megjelent Harry. Teljesen el voltam döbbenve. Nem mozdultam sehova csak vártam hogy ideérjen elém.
- Szia. - mondta félénken mosolyogva. Akármennyire próbálom utálni nem lehet. Olyan aranyosan mosolygott most is hogy legszívesebben azonnal a nyakába ugrottam volna és agyon csókoltam volna.De a józan eszem most is győzött.
- Mi ez Harry? - kérdeztem összehúzott szemekkel.
- Csak szeretnék bocsánatot kérni. - mondta miközben még közelebb lépett hozzám. Mindig is tudta hogy közelsége elgyengít. Ez most sem volt másképp de amint mondtam a józan eszem most győzedelmeskedik.
- Mi? - kérdeztem értetlenül. Bocsánatot akar kérni. Hát ezt nem hiszem el!
- Figyelj én tudom hogy egy hülye barom állat voltam....- mondta de nem engedtem hogy befejezzem.
- Igen az voltál. - mondtam majd lenéztem a földre.
- De csakis a te érdekeidet néztem. - mondta mire felkaptam a fejem. Most egy olyan nagy marhaságot mondott hogy kedvem támadt megütni. Még hogy az én érdekeimet? Az én érdekem az hogy vele legyek boldogan szerelmesen és ha eljön az ideje kapcsolatunk komolyabbra forduljon.
- Mit csináltál? Az én érdekeimet? Akkor nagyon eltévedtél Mr. Mindenben én vagyok legjobb Styles. - emeltem fel a hangom.
- Hát nem vetted észre hogy mostanában a hírnevem miatt ment tönkre az életed? - kérdezte miközben kezével hadonászott.
- Ez hülyeség. Ha ez lett volna akkor már az elején szakítasz. Te nem ezért szakítottál csak egyszerűen beszartál mert kezdett egy kapcsolatod igazán komolyra fordulni. - mondta idegesen.
- Ez nem igaz! - emelte már ő is feljebb a hangját.
- De igaz. Nekem ne hazudj. 3 oka lehet a szakításuknak. 1; egy 3. fő. - mondtam miközben Harry hihetetlenül kezdte csóválni a fejét. - 2; Már nem szeretsz. - mondtam de félbeszakított.
- Ez nem igaz! Szeretlek. Még mindig tiszta szívemből. Mindenkinél jobban. Nézd.. - mondta majd megragadta a kezemet és a szívéhez tette ami olyan sebességgel dobogott hogy ilyet még életemben nem érzetem. - érzed? Ha a közelemben vagy mindig ennyire dobog. Az ájulás kerülget most is mert félek mit fogsz nekem mondani. Félek hogy azt mondod ezek után már nem kellek neked. Félek hogy itt hagysz hogy egyedül maradok. Félek egyszerűen a gondolattól hogy mi már nem lehetünk együtt soha. - mondta miközben szemi kezdtem könnybe lábadni. Erre persze már én is kezdtem sírni ami csak nehezített a helyzetemen.
- Nem tudom Harry. - mondta mire ő kétségbeesetten nézett rám. Kezemet még mindig nem vette el a szívétől ami minden egyes szavamra 2-szer olyan gyorsan vert.
- Mit nem tudsz? - kérdezte teljes extázisba esve.
- Nem tudom hogy jobb-e nekünk együtt... - mondtam miközben felemeltem eddig lehajtott fejem.
- Mi az hogy jobb-e? Egyértelmű. - mondta. Minden szavával próbált rávenni hogy ne menjek el hogy maradjak az élete része de én egyszerűen bizonytalan voltam ami nem jó egy kapcsolatban.
- Harry.. - mondtam majd kihúztam kezem az övéi közül de ő kétségbeesetten kapott utána.
- Ne kérlek... - mondta sírva hangja minden szónál egyre halkabb lett.
- Sajnálom. - mondtam majd kihúztam a kezem és elindultam kifelé.
- Stacey! - szaladt utánam. - Kérlek! Esküszöm hogy minden olyan lesz mint régen sőt jobb lesz! Kérlek ne menj el.. - mondta sírva. Én már nem csöndben sírtam hanem volt amikor fel is sóhajtottam. Most volt az a pillanat hogy majdnem visszaszaladtam hozzá de mégsem. Még utoljára ránéztem könnyes arcára és sírástól piros szemire majd beültem a kocsiba és elmentem. Nem akartam visszamenni a kórházba de egyedül sem akartam lenni. Szükségem volt most valakire és csak remélni tudtam hogy ez Lexi lesz. Lexi-nél ahogy számítottam rá már mindenki aludt de Lexi azonban felkelt arra hogy hazajöttem.
- Na? - kérdezte gondolom Chels-re értette de én nem mondtam semmit csak sírva a nyakába borultam. - Mi a baj? - kérdezte miközben a hátamat simogatta. - Gyere üljünk le és elmondod. - mondta majd leültünk a kanapéra és elmondtam neki mindent ami a szívemet nyomta. Most teljesen normálisak voltunk egymással és jól esett hogy támogatott. Olyanok voltunk mint az igazi testvérek.
Harry szemszöge:
Mérgemben mindent ami az utamba került felrúgtam és összetörtem. Az sem érdekelt hogy ez nem az én házam csak egyszerűen törni akartam. Ki akartam adni magamból az összes düht. Senkire sem haragudtam az ég világon csak magamra. Olyan de olyan egy hülye barom állat vagyok hogy ilyen nincs még egy ezen a világon. Nem bocsátott meg. Itt hagyott és érzem hogy ez most örökre szól.Érzem hogy már soha többet nem kapom őt vissza. Pedig én abba belehalok.Nekem szükségem van rá. Olyan nekem mint a levegő ha nincs akkor meghalok és erre ebben a külön töltött 2 napban jöttem rá. Leültem a kanapéra és a kezembe temettem a fejem és sírásba kezdtem. Életem legrosszabb percei voltak azok amik az előbb történtek vagyis még tart is. Igazából van egy olyan érzésem hogy ezentúl minden egyes nélküle töltött perc életem legrosszabb perce lesz. Elkezdett a telefon rezegni a zsebemben. Kivettem onnan majd felvettem.
- Haló? - szóltam bele rekedten szipogva.
- Óh basszus. Ugye most azért sírsz mert örülsz hogy kibékültetek. - hallottam meg Louis hangját a vonal másik felén.
- Bárcsak úgy lenne. - mondtam majd ezután egy órás telefon beszélgetés vette kezdetét. - És Liam? - kérdeztem miután mindent kitárgyaltunk.Hangom még mindig rekedt volt és még mindig szipogtam.
- Ja minden rendben. A kis Payne megszületett és Liam boldog mint még soha. - mondta ezt egy kicsit már vidámabban.Egy kisebb mosoly jelent meg az arcomon. Örülök hogy legalább ő boldog.
- Majd bemegyek. - mondtam.
- Persze haver tudom. De most pihenj biztos Liam is megérti. - mondta Louis kedvesen.
- Rendben de leteszem. Sok lesz a számla. - mondtam.
- Nem pazaroltam el. - mondta majd elköszöntünk egymástól és letettük. Ezután fogtam magam felmentem az emeltre és álomra hajtottam a fejem.
Stacey szemszöge:
- Lexi? - fordultam nővérem felé egy kiadós beszélgetés után.
- Tessék? - kérdezte a konyhából miközben egy jó kis forró csokit csinált nekem.
- Visszamegyek veletek Amerika-ba. - mondtam mire idejött.
- Mi? - kérdezte lepetten.
- Nem tudok magammal mit kezdeni itt. Jobb lesz úgy. - mondtam majd elvettem tőle a bögrét.
- Te tudod. - mondta majd leült mellém és magához ölelt.
Másnap írtam egy levelet mait megkértem hogy Lexi juttasson el Chels-hez. Mindent leírtam benne. Remélem megérti döntésem és nem fog életem végéig utálni. Most éppen pakolok. Lexi és Rayn - aki megjegyezném elég normális- megengedték hogy hozzájuk költözzek amíg nem találok munkát. Justin végül az ő gyerekükként és az én keresztfiamként fogja élni életét. Jobb lesz ez így neki.
- Kész vagy? - jött be Ryan.
- Persze mehetünk. - mondtam majd megfogtam a bőröndjeimet.
Chels szemszöge:
Ma nagy meglepetésemre Lexi látogatott meg. Stacey-től hozott egy levelet. Eleinte nem értettem de azt mondta ha elolvasom mindent megértek. Meglepően kedves volt ami ennyi idő után eléggé fura volt. Még Jeremy-t is megnézte és gratulált nekem is és Liam-nek is.
- Szia. - jött be Harry elég ramaty állapotban.
- Szia. - mondtam mosolyogva. Ekkor bejött Liam és elkezdtek beszélgetni így gondoltam kibontom a levelet.Azonban ami benne volt az egy kicsit nagyon meglepett épp ezért gondoltam hogy ezt Harry-nek kell elolvasnia és cselekednie.
- Harry. - mondtam mire Liam is és az említett személy is idekapta tekintetét. - Azt hiszem ezt el kéne olvasnod. - mondtam majd átnyújtottam neki a levelet.
Harry szemszöge:
" Kedves Chelsea
Tudnod kell hogy akárhol leszek mindig te leszel a legjobb barátnőm. Nem tudom most jól döntöttem-e valószínűleg nem. Biztos azt hiszed rólam hogy menekülök.Meglehet de ami elől menekülök az Harry. Rettenetesen szerelmes vagyok belé.Az hogy nem lehetek vele együtt teljesen tönkretesz. Ezért mivel ha egy városban élünk nem kizárt hogy összefutunk amit kerülni szeretnék ma visszautazom Amerika-ba és Lexi-ékkel fogok élni. Megpróbálok ha felejteni nem is mert az biztos nem menne de a nélkül élni ami nekem a világot jelenti.Kérlek add át mindenkinek hogy egy élmény volt velük ez a 8 hónap. Hiányozni fog Louis örökös viccelése és hogy néha komoly i tud lenni. Liam kedvessége Zayn egósága Niall hatalmas étvágya. Eleanor ruhamániája és Perrie hülyeségei. Perrie-nek külön add át hogy imádom melletted ő a másik legjobb barátnőm. Mindenkinek kívánom hogy becsülje meg a párját és soha de soha ne ne engedje el.Valamint Shell-ben az hogy mindig tudta mikor kell hol lennie.Természetesen mindenkinél jobban Harry fog hiányozni de ezt neki ne mond el. Csak még jobban összeomlana.
Remélem hogy mindannyian jó életetekben lesz részetek és puszilom Jeremy-t.
Szeretlek titeket: Satcey xx"
A levél elolvasása után megint könnynek gyűltek a szemembe.Elmegy soha többet nem látom már. Vége egy cseppnyi esély sem maradt. Chelsea várakozóan nézett rám amjd felé emeltem a tekintetem.
- Harry én csak egy dolgot tudok javasolni. - mondta. - Menj utána.
- Mi? - kérdeztem.
- Menj utána a reptérre. - mondta mire ebben a másodperceben leesett. Felkaptam a kabátom és futva indultam meg parkoló felé. Szerencsére most megúsztam minden közlekedési cécó nélkül. A reptéren megnéztem melyik járat mikor indul. Amerikába 13:15-kor ami 2 perc múlva lesz. Hatalmas sebességgel indultam el Satcey keresésére. Mindenhol bekerestem de sehol sem találtam. Már minden reményemet elvesztettem amikor megláttam egy lányt aki háttal áll nekem.Már elindult be a repülőhöz vezető folyosón. Gyorsan utána szaladtam de az őrök nem engedtek tovább.
- Engedjenek már tovább. Harry Styles vagyok fizetek amennyit csak akar. - mondtam miközben kapálóztam.
- Sajnáljuk de nem. - mondta a pasas.
- Stacey! -kiabáltam utána de nem figyelt. - Stacey! - kiáltottam megint és most végre ide is nézett. Lepetten kapta felém fejét.
- Harry? - kérdezte majd elkezdett visszafelé indulni. Az őrök ekkor végre már elengedtek. - Mit csinálsz itt? - kérdezte.
- Ne menj el. - kértem el-elcsukló hangon.
- Harry...- mondta de én befejeztem.
- Ne! Légyszíves! Ha most elmész nekünk nincs több esélyünk. Kérlek. - könyörögtem neki már remegő hangon az előjövő sírástól.
- Harry nem hiszem hogy működne. - mondta már ő is könnyes szemekkel.
- De működne hidd el! Én mindent megtennék érted. Te lennél a mindenem. Szeretlek mindennél és mindenkinél jobban. Ha elmész ezt nem tudom bebizonyítani. - mondtam. Ennyire még életemben nem könyörögtem mint most. Nem engedhettem hogy elmenjen. Akkor itt tényleg vége mindennek ahogy az életemnek is.
- Én... én..... nem tudom. - mondta sírva.
- Én viszont tudom. Bebizonyítom hogy képes vagyok komoly kapcsolatra, - mondtam majd letérdeltem elé.
- Harry mit csinálsz? - kérdezte értetlenül.Benyúltam a zsebembe és kihúztam belőle azt a gyűrűt amit már hónapok óta hordok magamnál de eddig nem volt merszem elővenni.
- Satcey Menders...- mondtam mire Stacey szája elé kapta a kezét.
- Úristen! - mondta könnyeivel küszködve.
- Esküszöm hogy mindent megfogok tenni érted. Te leszel a legfontosabb az életemben. Hozzám jönnél? - kérdeztem idegesen remegve.
- Mondj igent. - kiabálta a háta mögül Lexi. Stacey felém kapta fejét majd a szemembe nézett.
- Minden rendben lesz? - kérdezte.
- Minden....minden. - mondta reményteli hanggal.
- Akkor.... igen. - mondta mosolyogva mire felpattantam felvettem az ölembe és megpörgettem közben megállás nélkül csókoltam. A hátunk mögül hatalmas tapsvihar tört ki. Gondolom jó kis műsort adhattunk. A lényeg ami lényeg hogy innentől tényleg minden a legnagyobb rendben ment. Szerettük egymást és boldogan éltünk amíg meg nem haltunk.
ui: Holnap valószínűleg holnap ( nem biztos) jön majd egy utószó. xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése