27. fejezet Stacey én...

Szijjasztok! Tudom tudom régen hoztam fejezetet. De sajnos suli van és gőzerővel megy a tanulás. Nálunk ráasául most Somogyi-hét van ( a sulink nevéből) és mindenféle hülyeséget rendeztek délutánra.Ami jó hír vagyis hát félig meddig ennek a történetenek nem sokára vége (persze nem ez a jó) azonban a következő storymból már 13 fejezet megvan. Majd nem sokára azt is olcashatjátok addig még jöjjön ez!
Jó olvasást!
Bííía xx

Louis szemszöge:

Harry eléggé kétségbeesetten hívott felami bevallok megijjesztett. Annyi minden összejött most nekünk ráadásul a média is elégg ránk van szállva. Ezt utálom a legjobban a hírnévben semmi magaánélet. Pedig ami most a bandán belül folyik igazán nem az ő dolguk.Még hogy eljegyeztem Eleanor-t? Jó elfogom mert tényleg szeretem de nem most.
Átmentem a másik szobába ahol éppen Eleanor tartózkodott és elmondtam neki a fejleményeket. Azonnal felpattant és szedte a cuccát. Igazából nem vagyok eg gyors hajtó de most nagyon gyorsan vezettem. Néha még El emlékeztetett hogy jó lenne ha megállnék a piros lámpánál. Mikor megérkeztünkmegkértem El-t hogy ő várjon a kocsiban majd én bemegyek. Gyorsan a hotel szobályához szaladtam majd eligazítsást kértem. A nő eléggé nehezen de úgy hogy elmagyaráztam neki hogy milyen gond van beengedett. Hát persze hogy a lift ilyenkor nem működik. Kettessével szedtem a lépcsőfokokat majd végül megérkeztem a 45-os szobába. Kopogás nélkül bementem nem is gondoltam arra hogy esetleg nem jó szobába nyitok. Chelsea ott ült az ágyon sírva összegörnyedve. Amint halotta hogy jövök felkapta a fejét. Odamentem hozzá és felsegítettem.
- Mi történt? - kérdeztem miközben már a lépcsőnél jártunk. Gondolom nem lehetett neki valami jó ilyen állapotban lépcsőzni de az is csak ilyenkor tud elromlani.
- Nem tudom. Olyan hirtelen jött. - mondta nyöszörögve. Lent megkértem a recepcióst hogy intézze el helyettünk a szobát mert most nem tudjuk.Mikor kiértünk bevallom féltem hogy lesznek fotósok de persze ennek most semmi nyoma sem volt.Amint Eleanor meglátott minket kipattant a kocsiból és odaszaladt segíteni. Beült hátra Chelsea-hez majd még az előbbinél is gyorsabban kezdtem el vezetni.A kórháznál ketten El-le segítettünk Chels-nek.Azonnal segítséget kértünk ami szerencsére jött is.Azonban minket tovább már nem engedtek.
- Menj nézd meg Liam-et addig én itt maradok. - mondta Eleanor mikor már 10 perce ültünk és vártunk a vizsgálóm előtt.
- Biztos? - kérdeztem kételkedve miközben rákaptam a tekintetem.
-Biztos majd felhívom Pezz-t vagy Shay. - mondta majd bíztatóan rámmosolygott.
- Rendben de ha bármi fejleményt megtudsz hívj. - adtam ki a "parancsot". El csak bólintott majd megcsókoltam és elindultam a sebészet felé. Utálom a kórházat erre már napok óta itt vagyok órákat. Elve ez a szag meg a kinézete is visszataszít. Nem tudom az orvosok ápolók meg a többi dolgozók hpgy bírják. Bár egyszerű egy orvos biztos nem keres keveset de ahogy én tudom más útja is megvan arra hogy sok pénzed legyen mondjuk az éneklés. Persze én ezzel nem azt mondom hogy mondjon fel az összes orvos és ne tudják meggyógyítani a betegeket. Csak eléggé visszataszító egy munka.Lassan Liam szobájához értem ahol kopogtam az ajtón majd egy "Gyere be!" után be is nyitottam. Bent azonban egy olyan személy tartózkodott akire egyáltalán nem számítottam.
- Danielle? - kérdeztem lepetten majd hol Liam-re hol Danielle-re néztem. Danielle nem mondott semmit csak elköszönt és elment. Kérdőn néztem Liam-re de nem úgy nézett ki mint aki valamit ki akar bökni. - Esetleg valami myagyarázat? - kérdeztem ekkor már kicsit idegsebben.
- Milyen magyarázatot akarsz Louis? - kérdezte miközben maga elé emelte a kezét mintha védekezne valami elől.
- Mi az hogy milyen magyarázatot? Mit keresett itt ez a nő? - kérdeztem idegesen miközben a kezemmel össze-vissza hadonásztam.
- Csak bejött megnézni. - mondta teljesen természetesen mintha normális lenne hogy ez az undorító nőszemély bejön őt meglátogatni.
- CSAK? - kérdeztem már kiabálva. Rettenetesen ideges voltam. A mai nap meg persze az ez előttiek teljesen kikészít idegileg.Láttam hogy Liam mondani akar valamit védelmére de ekkor megcsörrent a telefonom.Eleanor hívott.
- Na? - kérdeztem türtelmetlenűl. - Mi van? - ordítottam a telefonba miközben Eleanor elmondta a fejleményeket.

Harry szemszöge:

- Eleanor hívott hogy menjek be hozzá. Baj lenne ha elmennék? - kérdezte Steys miközben kijött Justin szobájából ahol anyával egy fél óráig babáztak.
- Nem menj csak. - mondtam mosolyogva miközben odasétáltam hozzá.
- Ha bármi lesz hívlak. - mondta majd lehelt egy ágy rövid de annál inkább kellemesebb csókor a számára és elment.Nem sokkal később anya jött ki a szobából és egyenesen leült mellém a nappaliba.
-Stacey? - kérdezte miközben észrevette hogy barátnőm nem tartózkodik itthon.
- Elment a kórházba. - mondtam mire anya érthetően bólintott.
- Kicsim tudom hogy szereted Stacey-t. - mondta miközben felém fordúlt 5 perc csend után. - De ez az egész most nem tesz jót neked. - mondta.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem értetlenül. Lesütötte a fejér majd elkezdett gondolkozni hogy tálalja ki nekem amit mondani akar.
- Szívem ez hogy te most vállasz egy gyereket teljesen rossz hatással van í hírnevedre. Szerintem neked ebből kikéne maradni. - mondta. Nem értettem ezzel hova akar kilyukadni amit ki is mutattam neki.
- Hogy ki maradni? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Szerintem szakítanod kéne Stacey-vel. - mondta mire én azt hittem rossul hallok vagy egyzserűen csak álmodok. Az anyám a saját anyám aki mindneben támogat és velem van most azt akarja hogy tegyem le azt ami most a világot jelenti számomra? Nem akartam elhinni.
- Hogy mi van? - kiáltottam rá anyámra ki ahogy láttam meglepősdött. Gondolom nem erre számított.
- Kicsim hid el igazam van. Csak gondolkozz el rajta egy kicsit. - mondta majd felállt.
- Ezen nincs mit gondolkozni. - mondtam magamban mikor már anya nem tartózkodott a nappaliban.Annak ellenére hogy nem akartam ezen gondolkozni mégis sikerült. Anyának igaza volt de csak annyiban hogy szíktanom kéne Stacey-vel. Nem azért mert nem szeretem igen is szeretem hisz ő az életet jelnti nekem. Hanem azért mert nm elég neki Justin és Chelsea én a nyakába zúdítottam Liam baját mert ha nem ismer erre sem kéne gondolnia meg minden nyomár fotósok követik. Akárhogy gondokozok ezt csak 2 úton lehet megakadályozni az első nem megy ki sosem utcára ami ugye egy normális embernél nem lehetséges. 2. pedig hogy szakítok vele kimehet az utcára élné a saját boldog életét. Sajnos akárhogy nézzük a 2. a legjobb. Azonban vagyok olyan önző hogy én őt magamnak akarom tudni. Rossz abba bele gondolni is hogy mással aludna este más ölelné, csókolná. Én pedig ezeket mással nem is tudnám csinálni csak vele.
Haragszom magamra amiért híres vagyok bár tudom ezt akartam de belekevertem Stacey-t is aminek ő csak a hátrányait látja. Utálkozó rajongók paparazzi hülye újságcikkek riportok. Ez mind-mind az én hibám. Haragszom anyára amiért ilyet felhozott és most azon töröm a fejem vajon jól cselekszem-e ha elengedem. Elengedem és hagyom hogy éle a saját életét ahol nincsenek se paparazzik se rajongók. Mindezek rosszak voltak de van ebben jű is. Szeret én szeretem és akármi történik jól esik hogy van aki megvígasztal és én is megteszem ezt vele szívesen.Mégsem tudom mi a helyes út és ez egyszerűen felemészt belülről.

Stacey szemszöge:

- Mit mondott az orvos? - kérdeztem Eleanor-tól miután beértem a kórházba és megtaláltm.
-Be kell feküdnie mert lehet koraszülett a baba. De ez még nem biztos de lehet. - mondta miközben elrakta a telefonját a zsebébe ugyanis előtte telefonált.
- Teljesen ki vagyok készűlve.- mondtam majd leültem egy székre és a fejemet a tenyerembe temettem. Eleanor is követte példámat és bíztatóul elkezdte a hátamat simogatni.
- Semmi baj. Minden rendbe jó figyeld meg. - mondta kedvesen. Ekko kicsapódott Chelsea szobájának ajataja és egy orvos jött ki.
- Jó napot! Be lehet hozzá menni? - kérdezte El aki azonnal felugrott a helyéről nekem azonban erre se energiám se erőm nem volt.
- Igen. De még alszik ne terheljék nagyon. - mondta majd megköszöntük neki és elment. Ketten halkan benyitottunk Chels-hez aki békésen aludt az ágyban. Leültünk mellé és mind a ketten csöndben néztük Chelsea-t. A csöndet telefonom rezgése zavarta meg. Egy SMS-em jött Harry-től.
" Tudom hogy fontos bent lenned de én is szeretnék valami fontosat mondani. Nem tudnál hazajönni?"
Olvastam fel magamban. Ránéztem El-re és belekzdtem.
- Harry most írt hogy valami fontosat akar mondani. Nagy baj lenne ha elmennék? - kérdeztem
- Nem menj csak ha fontos. - mondta mosolyogva.Megöleltem majd elindultam kifelé. A folyosón össezfutottam Louis-val aki egy cseppet sem volt jó kedvében.
- Szia. Mi a rossz kedv oka? - kérdeztem már úgy mintha ez nálunk szokásos lenne bár már az is.
- Majd klésőbb elmondom. - mondta.
- Rendben. Nekem mennem kell. Köszi hogy elmentetek Chels-ért. - mondtam mosolyogva bár nem volt valami sikeres mosoly.
- Igazán nincs mit! - mondta majd megölelt. Ezután elköszöntünk én pedig egyenesen ahaz emntem. Az úton azon gondolkoztam hogy vajon mi lehet az oka hogy Harry sűürgősen hazahív? Egy kicsit féltem d evolt benem egy kisebb remény is hogy most talán valami jót mondhat. Mikor hazaértem Harry bent űlt a nappaliban a TV előtt majd mikor észrevette hogy megjöttem felállt és elémsétált.
- Na mi az a fontos dolog amiről beszélni akarsz? - kérdeztem miközben vettem le a sálamat.
- Figyelj sokat gondolkodtam valójában gondolkodtunk anyával de ezt a döntést én hoztam meg. - mondta és arca kicsit sem volt kedves inkább ilyen hivatalos komoly.
- Miről is? - kérdeztem miközben felnevettem fájdalmasan.
- Stacey én......