• Star Relationship Chapter Seven: Let me kiss you..

Hello carrots! Meghoztam a 7.fejezetet. Úgy gondolom ez már igazán elnyeri tetszéseteket.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíía xx


Jade szemszöge:

Kb. 10-jére próbáltam elérni Harry-t de semmi. Már kezdtem feladni. Igazából nem is tudom miért hajtom magam. Meg azt sem tudom miért nem veszi fel. Nem tettem semmit. Nem is hivogatom tovább. Ha ennyire beképzelt akkor nem próbálkozok vele. Oké talán ha most felhívnám felvenné nem? Ah..basszus megint a jó szívem. Még egyszer utoljára megpróbáltam elérni. 2 percig tartottam már úgy voltam vele hogy hiába várok nem fogja felvenni. Azonban ekkor egy rekedtes hang beleszólta telefonba.
- Harry? Te vagy az? - kérdeztem ugyanis még én sem akarta elhinni hogy felvette ennyi kínlódás után.
- Igen. - mondta semleges hangon. Kissé elbizonytalanodtam már nem is tudom miért hívtam fel ha ő ilyen.
- Miért mentél el? - kérdeztem. A hangulatától kedvem lett gyorsan leintézni ezt a telefonhívást.
- Mert ahogy észrevettem eléggé elvoltatok Liam-mel. - mondta gúnyos hangon. Istenem hogy én mennyire le tudnám ütni.
- Elküldtem Harry. - mondtam. Erre csak egy csend volt a válasz. Gondoltam ezért nem érdemes telefonszámlát növelni. - Szerintem én leteszem. - mondtam majd kezdtem volna elvenni a telefont a fülemtől.
- Jade várj! - de Harry hangja visszatartott. Gyorsan kaptam vissza a telefont a fülemhez.
- Igen? - kérdeztem reménykedve. Igazából én sem tudtam miben reménykedek. Szánalmas vagyok.
- Szóval... ha esetleg lenne egy randink és jól sikerülne. Adnál egy esélyt? - kérdezte. Hallottam a hangján hogy fél a válaszomtól. Csak annyi volt a baj hogy nem tudtam mit válaszoljak. Itt van Liam. Nagyon tetszik megkedveltem tényleg és mikor tegnap megcsókolt. Az valami eszméletlen jó érzés volt. Harry pedig eddig csak fájdalmat okozott. Nem tudom milyen ha megcsókol vagy esetleg közvetlen az emberrel. Mondjuk egy kicsit ízleltem belőle mikor hazahozott de annyi nekem nem elég hogy kiismerjem hisz voálá átvert. Mégis ő vonz jobban mint Liam. Azt nem tudom megmagyarázni miért de valahogy a kettőjük közül ő. Arra azonban nem tudom mit mondhatnék hogy adnék-e neki egy esélyt. Előttem ő olyan szinten elásta magát hogy nekem egy randi kevés ahhoz hogy azt mondjam "Na járjunk". Nekem ennek ki kell alakulni. Harry valószínűleg csak az ágyba csalogatna másnap pedig ott hagyna. Ha pedig nem hagyna ott és vállalná hogy járjunk én naív fejjel meg belemennék csak mindig a szexre gondolna.Sokáig gondolkozhattam ugyanis Harry hangja zökkentett ki ahogy a nevemet szólitgatja.
- Bocsi csak.. elbambultam. - mondtam miközben megráztam a fejem hogy visszatérjek a valóságba.
- Akkor gondolom egyértelmű a válasz. - mondta. Hallottam a hangjában valami csalódottságot. De lehet az is hogy az csak azért volt mert rájött engem nem visz könnyen az ágyba. Azonban lehet az is hogy akar valamit tőlem és most azon búslakodik hogy én nem. Pedig én is csak félek. Nem akarok csalódni. Nem akarok átélni egy olyan helyzetet amikor úgy érzem hogy egyedül maradtam. Hogy megcsal mert én nem vagyok olyan lány aki éjjel nappal azon töri a fejét.
- Sajnálom de nem tudom erre mit mondhatnék. - mondtam halk lágy hangon.
- Nem kell mondanod semmit. Értem én. - mondta szomorú halk hangon. Az előbb említett haragom hirtelen elszállt és legszívesebben most agyon öleltem volna. De ez két okból nem lehetett megvalósítani. Nincs itt valamint nem szabadna ilyet éreznem az istenért is.
- Harry... - mondtam egy újabb beállt csend után.
- Igen? - kérdezte. Most a hangja kissé felélénkült gondolom reménykedik valamiben. Valószínűleg abban amiben én. Hisz egyikünk sem tudja mi ez köztünk és nem is értjük.
- Én azért szeretnék elmenni veled valahova. - mondtam magamban elmosolyodva. Kissé zavarban voltam hisz gyakorlatilag most a lány kért randit a fiútól. Ez általában nem így szokott lenni.
- Tényleg? - kérdezte hitetlenül. Gondolom azok után amit mondtam már nem számított másra csak hogy elköszönök és lerakom a telefont. Az igazat megvallva arra készültem de valami miatt még sem akartam megtenni. Ha megteszem valószínűleg nekünk itt szakad meg a kapcsolatunk. Azt meg valamiért amit még mindig nem tudom miért nem akarom.
- Tényleg. - mondtam mosolyogva. Hangom most kedves volt és lágy próbáltam vele jelezni hogy nem áll szándékomban vele rosszba lenni.
- És hova szeretnél menni? Máris indulok érted! - kérdezte már sokkal jobban lelkesedve. A hangjában hallani lehetett némi izgatottságot és lepettséget mint aki még mindig nem hiszi el amit mondtam illetve kértem tőle.
- Csak gyere ide. A többit majd megtudod. - mondtam mosolyogva majd letettem a telefont. Egy nagy sóhaj közepette ledőltem az ágyra és mosolyogva a plafont néztem. Basszus mi történik velem. Valaki most üssön le. Ilyen még életemben nem történt velem. Nem ismerek magamra.

Harry szemszöge:

Nem akartam elhinni hogy Jade még ezek után is el akar velem jönni valahova. Olyan szinten meglepődtem hogy alig bírtam megállni a lábamon az izgatottságtól. A telefont gyorsan a zsebembe csúsztattam majd elindultam az ajtó felé. Onnan azonban súgdolózást hallottam. Halkan odasettenkedtem majd egy hirtelen mozdulattal kinyitottam az ajtót. Összeszűkített szemöldökkel azonban mosolyogva néztem a padlón fekvő Gemma-ra és anyára akik kisebb röhögőgörcsöt kaptak.
- Megkérdezhetem hogy miért most takarítjátok esetleg festitek az ajtómat. Ja hogy a szoba hangszigetelését néztétek. Bocsi. És működik jól lehet hallani vagy esetleg meg
kéne csináltatni hogy máskor ne tapadjatok rá az ajtómra hogy mindent tisztán értsetek. - mondtam kissé szigorú tekintettel de amint láttam hogy ez drága nővéremet és szeretett anyámat nem érdekli én is elnevettem magam.
- Na menj már. Hidd el az már jelent valamit hogy ő kért meg hogy vidd el valahová. - mondta Gemma miközben felállt és elkezdett az ajtó felé tolni. Arra azonban nem számított hogy a kisöccse már 18 éves és igen szeret konditermekbe járni. Most komolyan tényleg nem látja ezeket a gyönyörű bicepszeket? Csak nézzetek rám.
- Tudok ám magamtól is járni. - mondtam miközben megfogtam a kezét és megfordultam.
- Ez nem ér magasabb vagy nálam. - nyavalygott amin én csak nevettem.
- A fiúknak magasabbnak kell lenni a lányoknál. - mondtam miközben kinyújtottam rá a nyelvem. Ő ezt megbosszulva megborzolta a tökéletes már védjegyemmé vált göndör hajamat.
- De szemét vagy. - mondtam  majd kicsit nem erősen - bár kitudja ezek a bicepszek mikre képesek- megböktem az oldalát.
- Na jó Harry most indulj míg durvább nem lesz. - mondta anya majd az ajtó felé mutatott. Gyorsan nyomtam egy puszit arcára majd Gemma-éra is azonban neki mondtam is valamit. - Ez nem marad ennyiben. - mondtam majd mosolyogva kiléptem a házból. Szinte futva ültem be a kocsiba és vezettem London felé.
Elég hamar Jade háza előtt álltam és vártam hogy ajtót nyisson nekem.
- Szia. - mondta mosolyogva. - Mindjárt jövök csak a konyhaasztalon hagytam a telefonom. - mondta majd gyorsan beszaladt. Amíg nem jött körbe néztem kicsit az előtéren. Nem volt benne semmi extra. Otthonos volt. Mégis olyan hangulatot adott hogy az ember rögtön otthon érezte magát. - Mehetünk. - szaladt ki mosolyogva majd bezárta az ajtót és elindult. Azonban nem a kocsim felé.
- Te mégis hova mész? - kérdeztem értetlenül a járdán haladó lánytól.
- Mondtam hogy csak gyere ide. Kövess és majd megtudod. - mondta angyalian mosolyogva. Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörűen szép mosolya? Oké Styles képzeletbeli pofon. Útközben rengeteget beszéltünk. Nagyon egyformák vagyunk. Mind a ketten lazák vagyunk és imádunk viccelni minden kicsi dolgon. Így történt hát hogy egy úton lévő kövön kezdtünk el röhögni.
- Most képzeld el hogy egy 200 kilós pasi szalad ott és megbotlik benne. - mondta mire én el is képzeltem. Olyan szintem röhögő görcs jött rám hogy meg kellett állnunk hogy ne fulladjak meg. Igazából ez magában nem volt vicces sőt elég szemétség de már olyan szinten fel voltunk dobódva hogy már mindenen röhögtünk.
- Nos Jade Thirwall mesélj magadról. - mondtam miközben egy csendes utcán haladtunk. Volt egy olyan sejtésem hogy a rajongók miatt nem mentünk nyíltabb utcán.
- Mit szeretnél tudni? - kérdezte mosolyogva.
- Annyit már tudok hogy gyönyörű vagy, hatalmas humorod van - amit imádok- , néha makacs vagy és hogy Jade Thirwall-nak hívnak. - mondtam mire elnevette magát.
- A makacsságom apától örököltem. - mondta. Az arca hirtelen komoly és szomorú lett. Megijedtem hogy talán én mondhattam vagy tehettem valamit de... nem hiszem hisz nem csináltam semmi rosszat.
- Héj mi a baj? - kérdeztem miközben megálltunk és szembe fordultam vele.
- Semmi. Nem akarlak a hülyeségeimmel terhelni. - mondta lehajtott fejjel. Hallottam a hangján hogy a sírás szélén áll. Ekkor jöttem rá hogy valamilyen nagy dolog állhat a háttérben. Amiről én tudni akarok hogy tudjak rajta segíteni.
- Ha valaki én biztos megértenélek. - mondtam mire felnézett rám. Az arcán végig folyt egy könnycsepp . Miközben mélyen a szemembe nézett letöröltem a sós folyadékot az arcáról. Aztán olyat mondott amire a legkevésbé számítottam.
- Csókolj meg!

ui.: Arra szeretnélek kérni titeket hogy láttam sok oldalon hogy a bejegyzés után vannak ilyenek : "tetszik" "nem tetszik" stb.... Ezeket hogy kell csinálni? Nagyon megköszönném ha valaki leírná! xx