○ Star Relationship Chapter Thirty-One : I'm fallin'.. ○

Szijjasztok drágáim! Itt is vagyok az új fejzettel. Mostantól egy kicsit másmilyenek lesznek a részek de idővel ráfogtok jönni. Már csak 9 fejezet és az utószó. Ami azt jelenti hogy jövőhéten valamikor tervezem a végső befejezést.
Jó olvasást!
Lots of love : Bíííía xx


Jade szemszöge:

3 órával korábban:

- Jó reggelt. - nyomtam egy puszit Anne arcára aki már fitten és üdén sűrgött a konyhában én azonban nem voltam ennyire fitt. Elém nyomott egy tál műzlit én pedig elkezdtem enni. Közben néztem a pulton lévő TV-t amiben a mai hírek mentek. Nem volt benne semmi érdekes megemlítették a fiúkat is hogy ma utaznak Franciaországba meg hogy meghosszabították a turnét a nagy érdeklődés miatt. Hát igen.. én ennek annyira már nem örűltem. Persze félre ne étrsetek annak örűltem hogy ennyire sikeresek hisz megérdemlik az elismerést de érttitek na. Lehet önző vagyok de legbelül csak magamnak akarom tudni Harry-t de kívül persze azt mutatom hogy a rajongók is nyugodtan ölelgethetik puszilgathatják pedig akkor legszívesebben megtépném a csajt de nem vagyok idegbeteg állat.Miután megreggeliztem felemntem a szobámba és felöltöztem valami lengébb tuhába. Kint ugyanis már kezdett eléggé kellemes időjárás lenni. Nem is baj így áprilisban már ideje.Mikor készen lettem és lementem épp akkor csengettem. Kiabáltam Anne-nek hogy matadjon csak majd elsétáltam az ajtóhoz. Ott azonban egy nem várt ember állt.

- Szia Jade beszélhetnénk? - kérdezte bűnbánó arccal. Most mit mondtam volna neki? Húzz el te büdös liba vagy mit? Pedig simán megérdemelte volna. Kijjebb nyitottam az ajtót és kezemmel mutattam merre menjen. Bent Anne eléggé furcsán nézett de mondtam hogy nyugodtan menjen fel a szobájába amíg beszélünk. Ő bólintott egyet és fel is ment.
- Szóval? - kérdeztem miközben fejem felé kaptam és leültem a kanapéra. Ő is követte példámat majd száját kinyitotta azonban nem szólalt meg. Már azt hittem hogy csak űlni jött ide amikor végre valahogy rávette magát hogy beszéljen.
- Sajnálom... - mondta lehajtott fejjel én pedig kitágúlt pupillákkal néztem rá. Jól hallottam? Azt mondta sajnálom? - Sajnálok mindent. - mondta de már ekkot belenézett a szemembe. - Tudom hogy hülye voltam amiért Twitter-en keresztül üzengettem ilyen hülyeségeket de én ezt csak viccnek szántam. Nem gondoltam hogy a rajongók ennyire felfújják. - nézett rám bocsánatkérően mire én köpnyi-nyelni sem tudtam. Most mit vár? Idejön egy szendeszűzet játszva hogy ő mennyire sajnálja amit tett pedig tudom hogy nem így van. Valami oka csal volt hogy ezt tette. Szórakozásból ilyet még csak véletlenül sem tennék főleg ha tudom milyen a média és a rajongók.
- Semmi baj. - mondtam ki nehezn mire egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán és felállt majd kitárta előttem a kezeit. Gondolom arra várt hogy megöleljem. Eg félénk mosolyra húztam a szám és felállt hogy megölelhessen. Azonnal karjaiba kapott és jó szorosan megölelgetett.
- Akkor barátok? - kérdezte még mindig ölelve mint ha valami legjobb barátnők elttünk volna és egy jó nagy veszekedeés után végre kibékülünk.
- Barátok. - mondtam ki kissé fancsali hangon. Még mindig nem engedett el. Kezdett a helyzet kissé frusztráló lenni. Próbáltam elengedni de nem engedett ugyanúgy szorított. ár mind a két kezem teljesen elzsibadt. - Melanie már elengedhetsz. - mondta neki nyögdécselve de nem szólt semmit. Ez most elaludt vagy mi? - Melanie? - szólítottam meg újra. Éreztem hogy keze megmozdúl már meg is örűltem hogy talán most majd elenged azonban valami sokkal rosszabb történt. Egy hatlmas nagy szúrást éreztem a hasamnál majd odanéztem és láttam ahogy Melanie egy kést döf belé teljes erőből. Ő csak ördögien mosolyogva nézett rám majd mielőtt bármit tehettem volna elszaladt. - Anne. - kaibáltam erőtlenűl majd lépteket hallottam a lépcső felől nem sokára pedig egy sikítást ami jelezte hogy Anne megjött.
- Úristen drágám mi történt? - kérdezte kétségbeesetten majd azonnal kiszedte belőlem a kést. Nem szóltam semmit csak éreztem ahogy az összes erőm lassan kez kiáramlani belőlem. Hallottam ahogy Anne zihálva hívja mentőket. - Semmi baj mindjárt itt lesznek a mentők. - simogatta az arcom miközben próbálta elállítani a vérzést azonban ez semmi féleképpen sem sikerült. Megint a telefonjáért nyúlt most azonban nem a mentőket hívta. - Harry.... Harry baj van. - kiabálta Anne kétségbeesetten a telefonba. Nekem azonban ez volt az utolsó amit hallottam ugyanis elragadott magával a semmiség és csak lepegtem mint egy pillacukor.

Harry szemszöge:

- Anya? - szóltam bele értetlenül ugyanis nem tudtam mire ez a nagy kétségbeesés. - Mi történt? Miért sírsz? - kérdeztem idegesen majd azonnal felálltam ülő pozíciómból.
- Jade-et leszúrták. - mondta ki remegő hangon. Ekkor olyat éreztem mint még soha. Mintha leöntöttek volna egy jéghideh vízesvödörrel azonban egyben éreztem ahogy arcomba fleszökik a vér és kezd felmelegedni. A lábaim megremegtek alig bírtam rajtuk állni a szívem pedig akkorát dobbant hogy félő volt Louis-ék nem azért rohantak be az ajtón mert egy hatalmasat ordítottam közben hanem mert meghallották.
- Mi történt Harry? - kérdezte Liam. Látta hogy ott van a kezemben a telefon amelynek túlsó végén még mindig anyám van így kikapta a kezemből és a füléhez tette. Elhagyott ő is egy " Úristen-t" majd vázolta a fiúknak a helyzetet.
- Azonnal oda kell repülnöm. - mondtam majd elkezdtem bepakolni a bőröndömbe. Most a visszatartó beszédek helyezz inkább egyetértő tekintetet kaptam majd közölték velem hogy én ugyan nélkülük sehova sem megyek szóval ők is elrohantak pakolni. Remegő kezekkel pakoltam be ruháimat miközben minden rossz variáció átment a fejem de azok egyszerűen nem történhetnek meg vele. Velünk. Miután hiper szuper gyorsasággal összepakoltunk hagytunk Paul-nak egy üzenetet amiben gyorsan leírtuk hogy miért is szívódtunk fel majd elindúltunk a reptérre ahol csak remélni tudtuk hogy van számunkra üres hely a gépen.

Jade szemszöge:

- Fiúk ő Jade Thirwall. Jade Harry Styles és Zayn Malik.
....................................................................................
- Nem erre nincs semmi szükség haza megyek taxival.
- Ugyan szívesen hazaviszlek. Na pattanj be.
- Na jó.
- Merre lesz az út kisasszony?
....................................................................................
- Na ezt utálom a hírességben. Miért nem mehetek be úgy egy kávézóba hogy ne kelljen elrejtenem az arcom? Ráadásul majd megsültem.
- Mindig szerettél panaszkodni mi?
- Ez nem igaz!
- Jó bocsánat.- Bocsi de elfelejtettem hogy randim van. Most a csaj totál ki van hogy elkéstem.
- Ó semmi gond.
.....................................................................................
- Alig várod hogy megszabadulj tőlem mi?
- Nem épp ellenkezőleg! Jól esett hogy tudtam valaki olyannal beszélni aki átérzi a helyzetem.
.....................................................................................
- Megadhatnád a számod hogy máskor is segítségedre lehessek.- Remélem még összefutunk
- Én is.
" Holnap 3 órakor a Regent's Parkban.Várni foglak. Harry xx"

Ugrott be néhány kép első együtt töltött napunkból. Furcsa volt ezt újra látni ráadásúl úgy mintha egy külső szemlélő lettem volna. Elképesztő hogy emnnyire csalódott voltam amikor közölte hogy randija van és még magamnak sem mertem bevallani. És hogy emnnyire boldog voltam amikor írt egy üzenetet hogy találkozni akar velem. Ezeket akkor próbáltam nem észrevenni pedig már akkor bennem voltak.
A nagy sötétségben szinte semmit sem láttam. Próbáltam kinyitni a szemem e akkor mindig egy szúró fájdalmat éreztem mindenhol. A szemeim előtt lebegette Harry-t tökéletes arca és mosolygott rám. Néha még a hangját is hallottam és ez valahogy megnyugtatott. Egy sokkal jobb világban éreztem magam ahol csak én volt és Harry. Nem volt se turné semmi csak ő és én egymásnak. Azonban egy óvatlan pillanatban nem figyeltem oda és Harry eltűn én pedig zuhanni kezdtem egy ehér fény felé. Hiába sikítottam kiabáltam Harry után de senki sem segített nekem én pedig csak zuhantam.. és zuhantam.....