○ Star Relationship Chapter Thirty-Two : Lea.... ○

Szijjasztok bogaraim. Megjöttem az új fejezettel. Remélem elnyeri tetszéseteket. És ne feledjétek. Még mindig tudtok szavazni új történetre.

Jó olvasást!

Lots of love: Bíííía xx

Harry szemszöge:

- Harry nyugodj le. - fogta a vállam Liam két kezem Zayn előttem pedig állta az utat Niall és Louis.

- Mégis hogy a kurva életbe nyugodjak le?! - ordibáltam a képükbe miközben kapálóztam. Mikor megérleztünk az orvos könnyed lazasággal közölte hogy Jade és a baba is élet halál között lebeg. Mindenáron be szeretnék menni hozzá de az orvosok nem engedik mert szerintük csak még jobban felhergelném. Hogy a franba már? Épp azért megyek be hogy nyugodt legyen. Hogy érezze itt vagyok vele és mennyire nagyon szeretem. A fiúk is egyetértettek az orvossal és ekkor éreztem az hogy hirtelen mindenki ellenem fordúlt. Anya olyan sokkban van hogy fel sem bír állni a székről és csak maga elé bámúl miközben Gemma próbálja nyugtatni.

- Harry az orvosoknak nem mondhatsz ellent. - mondta Louis miközben én zihálva néztem rá. Gondolom milyen képem lehetett. Legszívesebben mindenki körbe vertem volna amiért nem engedik hogy bemenjek hozzá de tartottam magam. Végül csak megadtam magam és eleresztettem magam Liam és Zayn karjai között akik megkönnyebbűlten fújták ki a levegőt. Leültem anya mellé és hátrahajtott fejjel néztem az ajtót. Az ajtót aminek tulsó oldalán az életem fekszik. Nem veszíthetem el. Ha ő meghal nem hiszem hogy én is tudnék tovább élni. Hisz mi értelme lenne már ha ő ott van? Nélküle egy senki vagyok. Ha mellettem lettem volna ez enm történik meg. Ha nincs ez a kibaszott turné mi most valószínűleg otthon ülnénk nevetgélnénk csókolnánk egymást ameddig csak a levegőnk el nem fogy. De ezt most nem tehetem és ki tudja meddig nem tehetem vagy hogy tehetem-e már valaha.Láttam ahogy Zayn a síró Perrie-t nyugtatja öleli csókolja. Ekkor már én sem tudtam mit tenni. Rissz volt látni aogy ők szeretik egymást megölelhetik megcsókolhatják egymást. Előrehajtottam a fejem és kezem közé temettem majd engedtem könnyeimnek. Anya biztos meghallhatta szipogásomat mert szorosan magához ölelet és simogatta a fejem mint mikor kiskoromban elvették a játékom megvertek vagy piszkáltak. Most ez azonban annál sokkal több volt. Most az életem kezd romokba heverni. Mindent amit mostanra felépítettünk és úgy gondoltuk senki sem tudja lerombolni mégis összeomlott. Csak tudnám ki volt az esküszöm megölném. Anyáék erről egy szót sem szólnak pedig biztos tudják ki volt az hiz anya ott volt Jade-del a házban. Csak nem értem akkor miért nem mondja el nekem? Talán valaki olyan tehette akire egyáltalán nem számítottm? Vagy esetleg csak fél elmondani nehogy valami hülyeséget csináljak? Hisz akármennyire nem fontos most ez de a fotósókat is muszáj ebből kihagyni. Mármint az állapomból. Ha esetleg megtudom ki az és utána megyek vagy jól összepüffölöm az utcán akkor abból tuti címlap lesz és nem elég nekem hogy egy barom hülye msocskos agesszív állat majdnem hogy megölte Jade-t még nem kéne ha mindenki egy idegbetegnek tartana aki kedvére püfföli az embereket.Az egész folyosón nagy csend volt csak néha-néha lehetett hallani ahogy Perrie zokog de amúgy csend volt. Hirtelen cipőkopogást hallottunk és a hanghoz nem sokára emeber is csatlakozott. Melanie volt az akit most legszívesebben kivágtam volna az ablakon. Nem elég hogy akavr nekünk Twitter-en meg úgy mindenhol még idejön. Ha jól tudom nincsneek is jóban se Jade-del sőt egyik lánnyal sem. lehet hogy Niall-lel jár bár ki tudja milyen hátsószándékai vannak hisz mikor velem járt is nem egyszer csalt meg. Én hülye pedig mindig megbocsátottam neki most azonban már tudom hogy nem kellett volna. Na és rám mondják hogy kedvemre fekszek össze mindenkivel mikor engem is csaltak már meg és szar érzés enyhén szólva.
- Lemegyek a büfébe kér valaki valamit? - kérdezte Nial miközben Melanie-val az oldálan felállt.
- Nem. - szólt egyhangúan a válasz azonban én nem mondtam semmit. Még beszélni sem volt kedvem csak bámúltam magam elé. Niall bólintott egyet majd rámnézett.
- Harry? - kérdezte félénken miközben közelebb jött. Felé emeltem a fejem és elnevettem magam.
- Igen egy kést ha lehet hogy leszúrhassam magam vagy azt a mocskot aki ezt tette. - mondta mire mindannyian lepetten néztek rám. Még sosem voltam ennyire agresszív biztos meglepte őket ez a viselkedésem de ha egyszer ezt gondolom miért tagadjam.
- Héj kicsim nyugodj le. - ölelt magához anya. Ekkor megint eleredt a könnyem anya pedig próbált csitítani.- Niall frágám hoznál nekem egy kávét és egy csomag papírzsepit? - kérdezte anya meglepő rekedt hangon. Mikor még csak suttogott nekem nem volt semmi más a hangjában most azonban hogy hangosabban beszélt eléggé hallattszott a hangján a kimerűltség és a sírás.Hirtelen egy orvos jelent meg a folyosón majd ránknézett a papírjai mögül.
- Jó napot. Dr. Jonshons vagyok. - mondta majd kezet fogott Liam-mel uyganis mindannyiunk közül ő volt az aki a legjobban tartotta magát azonban néha ő is elejtett egy könnycseppet.
- Mondjon valamit. - álltam fel és egy cseppet sem mondtam kedvesen amit mondtam. Az orvos rámkapta a fejét és lassan kifújta a levegőt.
- 2 dolog van. Az egyik hogy Ms. Thrilwall már túl van az életveszélyen azonban ez nem azt jelenti hogy fel si ébredt. Jelnleg úgy érezheti mintha két világ között lebegne. Ezt nem mondjuk kómának azonban valahol a közelében van. A másik pedig sajnos nem biztos hogy a baba megmarad. - mondta. Az előbb jött megkönnyebbülés a jólléte felől hirtelen elszállt. Megint úgy éreztem hogy az idegességem kezd visszaáramlani a testembe és jelenleg ott álltam hogy talán leütöm az orvost talán nem.
- Hogy mi van? - ordítottam úgy hogy szinte az egész folyosót az én hangom tölttte be. - Ne hogy azt mondja hogy meghal a baba mert akkor esküszöm hogy megölök itt midnenki. Érti mindenkit. - üvöltöttem miközben az össze fiú mögém tömörűlt. Liam megint rátette a kezét a vállamra anya pedig próbált nyugtatni.
- Minden tőlünk telhetőt megtszünk Mr. Styles. - mondta az orvos meglepően nyugodtan. Mit nyugodt itt? Egy idegebeteg állat leszúrta az egyetlen nőt akit valaha szerettem ráadásúl még a ygerekem élete is veszélyben van. Mi az hogy ő ilyen nyugodt?
- Nekem nem úgy tűnik. - ordibáltam továbbra is majd hirtelen Zayn megint megragadta a karom és elkezdett húzni. - Hova a farncba visztek?! Engedjetek már bassza meg. - kiabáltam a fiúk arcába pedig tudtam hogy nem érdemlik meg.
- Csak kimegyünk levegőzni. - mondta Loui majd kiynitotta előttem az ajtót. Kint hirtelen csapott meg a napfény és a jóleső meleg ami eléggé furcsán érintett. A karom tiszta libabőr lett a szemem pedig lecsukódott a hirtelen jött világosságtól. Liam leültetett egy padra Zayn elém állt Louis-val Liam pedig leült mellém. Útközben megjött Niall is a büféből majd ő is csak állt és nézett ki a fejéből. Ők sem tudták hogy álljanak most helyzethez hozzám.

Jade szemszöge:

- Te mi a francot keresel itt?
- Figyelj sajnálom hogy nem mentem el.
- Nem mondtam hogy bejöhetsz.
- Nézd jóváteszem. Ismételjük meg.
- Persze hogyne! Felejtsd el! Te.Engem! Soha. Többet. Ne. Hívj.Vagy írj nekem.
- Jade kérlek ne csináld már!............................- Francba!



- Köszi a fuvart szia.
- Jade várj!
- Mit szeretnél?
- Én tényleg nagyon sajnálom hogy nem mentem el.
- Ennyivel nem oldasz meg semmit.
- Akkor engedd hogy megoldjam.
- Harry mi teljesen mások vagyunk. Minden nap más lánnyal vagy. Nem tudod megállni.
- De megtudom. Ez nem olyan mint a cigi vagy a drog.
- De neked igen.
- Szeretném ha megpróbálnánk.
- Nem akarok később összeomlani mert később olyat teszel ami nem helyes.
- Ha ez megtörténik bármit elmondhatsz a sajtónak. Hogy milyen egy szemét alak vagyok aki csak kihasználja a nőket.
- Én nem vagyok olyan Harry.
...........................................................................
- Haló?
- Szia Harry vagyok.
- Harry?
- Igen és azért hívlak mert ma elszeretnélek vinni valahova és nemleges választ nem fogadok el. 1-re ott vagyok érted.

Már megint ezek az emékek. Nem tudom minek a jele lehet ez de amióta itt lebegek a nagy feketeségben vagyis bocsánat voltám már fényben is de onnan hirtelen valami visszahúzott a feketeségbe. Pedig ott olyan nyugodt volt minden. Na mindegy. Szóval amióta itt vagyok újra átélem a Harry-vel történt dolgokat. Elképesztő hogy akkori ígéretét hogy megoldja be is tratotta és hogy kitartott mellettem nem csalt meg minden jött ment nővel.

Hirtelen kezdtem ereszkedni. A lában érte a földet és újra tudtam járni. Egy ajtó volt előttem ami hirtelen kinyílt és egy mosolygós kislány állt előtte.

- Anya gyere segíts elfújn a gyertyát apával. - ragadta meg a kezem és elkezdte húzni a kezem. Hirtelen egy nyuodt kellemes nappaliban találtam maga ami közepén egy magas izmos hátú göndör hajú férfi állt.Mikor sézrevette hogy itt vagyok megfordúlt és tisztán kivettem az arcából hogy ki az. Harry. Mosolyogva nézett rám amjd odajött és megfogta a kezem.

- Olyan mint te. Nem bír megűlni. - mondta nevetve majd odahúzott egy tortához amin 3 gyertya díszelgett.

- Apuci segítessz? - rángatta Harry ingját a kislány majd Harry mosolyogva ránézett és felkapta az ölébe. Csak ekkor esett le. Talán ő sz? Ő a mi kislányunk? Ez peig egy jelenet a közös életünkből? De hogy lehet hogy én ezt előre látom?

- Persze kincsem. - mondta neki majd egy repülőt utánozva elszállította a tortához.Én is odamentem óvatosan majd megálltam mellettük. - Boldog szüinapot Boldog szüinapot Boldog szüinapot Lea Boldog szülinapot. - énekelte neki boldogan majd lehajoltunk mind a hárman és elfújtuk a gyertyát.

Lea. Ez az egyetlen név visszahngzott a fejemben újra és újra....