○ Star Relationship Chapter Thirty-Three: My eyes are open.. ○

Szijjaasztok drágák. Itt is vagyok a következővel ami remélem tetszeni fog nektek.
Jó olvasást!
Lots of love : Bííía xx

Harry szemszöge:

2 nappal később

Itthon ülök és nézek ki a fejemből. Sem anya sem a fiúl nem engedik hogy bemenjek Jade.hez ugyanis 2 napja egy szemhunyásnyit sem aludtam. Nem mintha ez most megváltozott volna hogy hazaküldtek.Paul szerencsére megértette a helyzetet és megemngedte hogy kihagyjam a fellépéseket és az interjúkat.Az igazat megvallva látszik hogy a fiúkat is megviseli ez. A kencerteken nem tudnak maximálisan teljesíteni de szerencsére a rajongók ezt megértik.

Sajnos sem Jade sem a baba állapota nem változott. Azonkívül hogy Jade már túl van az életveszélyen még mindig semmi jelét nem adja annak hogy egyáltalán élne pedig tudjuk hogy él. A baba pedig.. még mindig egyáltalán nem biztos hogy megmarad.  Sokat sírok mostanában. Ennyit még életemben nem sírtam de hát érthető úgy gondolom. Mindig vagy a fiúk vagy anya eljön hozzám és nyugtatni de szerintem hiába veszik a fáradtságot.
Lassan álltam fel a kanapéról ahonnan lassan 5 órája el sem mozdulok. Most azonban muszáj volt mert csengettek. Bányadt képpel nyitottam ajtót azonban mikor kinyitottam bevallom kissé megijedtem.
- Jó napot Mr. Styles. A London Központi Rendőrségről jövünk. - fogott velem kezet az egyik aki felmutatta jelvényét.
- Miben segíthetek? - kérdeztem komor arccal.
- Talán beengedne? - kérdezte mire bólintottam és kijjebb nyitottam az ajtót. Mielptt bezártam volna kinéztem nehogy valamilyen fotós lássa hogy nálam rendőrök vannak. Ebből tuti nagy címlap lenne. - Szóval mi nyomozunk Ms. Thrilwall ügyében. - mondta miközben kivett egy papírtömböt a táskájából. Erre azonnal felcsillant a szemem. Talán találhattak valamit? Vagy esetleg megtudták ki tette?
- És találtak valamit? - kérdeztem miközben betereltem őket a nappaliba hogy leüljenek.
- Épp ezért jöttünk. A segítsége kell. - mondta a másik aki itt létük alatt először szólalt meg.
- Ms. Thrilwall kabátján találtunk egy szőke hajszálat amit be is azonosítottunk. Egy bizonyos Samantha Munroe nevű hölgyet sikerült találnunk. Nem ismeri esetleg? - kérdezte.
- Nem. - mondtam komoran. Azonban ekkor elkezdtek pörögni a kerekek az agyamban. Samantha Munroe... Samantha? Ilyet biztos nem ismerek emlékeznék rá. Munroe.... na ilyet azonban már igen. - Várjon csak.. Munroe? - kérdeztem a rendőr felé nézve.
- Talán eszébe jutott valami? - kérdezte miközben gyorsan előszedett egy papírt.
- Melanie Munroe... őt azonban ismerem. - mondtam mire a hapsi elkezdett írni.
- Nem tudja esetleg hol tartózkodik most éppen Ms. Munroe? - kérdezte.
- Azt nem de megtudhatom. - mondtam miközben kikaptam a zsebemből a telefont. Kikerestem belőle Niall számát és rányomtam a hívásra.
- Szevasz haver. Történt valami? - kérdezte vidáman azonban ez a vidám hang közel sem volt olyan mint máskor.
- Ott van veled Melanie? - kérdeztem.
- Itt miért? - kérdezte kissé lepett hangon.
- Rendben akkor fontos lenne ha most azonnal idejönnétek hozzám. Légyszíves Niall mindent elmondok. - mondtam mire Niall hümmögött egyet és le tette. Bólintottam egyet jelezve a rendőröknek hogy megvan. Pár perc múlva meg is hallottam Niall hangját majd felálltam.
- Na megjöttünk. - mondta majdodajött és lepacsizott velem.
- Gyertek. - invitáltam őket a nappliba hol a rendőrök ültem. Azonban ekkor egy váratlan dolog történt. Amikor Melanie észrevette hogy rendőrök állnak a napaliban hírtelen futásnak eredt. A rendőrök azonban nem hagyták annyiban és utána mentek. Mi Niall-lel csak lepetten néztük hűlt helyüket majd utánuk mentünk. Kint a rendőrök éppen bilincselték Melanie-t miközben elmondták a szokásos szövegüket.
- Mi folyik itt? - szaladt oda Niall a rendőrökhöz.
- Ms.Munroe-t gyilkossági kísérlet használatának gynújával kihallgatásra visszük. Az hogy elszaladt még csak több gynút adott számunkra. - mondta a rendőr Niall-nek aki üres tekintettel sokkolva nézte a rendőrt. Miután ezt elmondta a pasi beült a kocsiba és elment. Óvatosan odamentem Niall-höz és elráncigáltam onnan ugyanis a sokktól mozdúlni sem tudott.
- Szerinted is ő tette? - kérdezte mikoözben leült a nappliba.
- Niall nyugodj meg. Majd a rendőrök mindent elmondanak. - simogattam meg a hátát mire egy nagyot sóhajtott és hátradőlt.
- Én bemegyek Jade-hez. - mondtam miközben felálltam. Niall bólintott egyet de ahogy észrevettem ő nem nagyon akart onnan felállni. Odadobtam neki a házkulcsot hogyha elmenne zárjon be majd  beültem a kocsiba és egyenesen a kórházhoz vezettem. A kórház előtt ma először volt rengeteg paparazzi de annyira renegteg hogy egyáltalán nem tudtam magam átvergődni a tömegen így hívni kellett testőrt. Miután megérkezett a segítség kb. 10 perc alatt sikerült keresztül szendevdnünk magunkat. Bent a kórházban mint mindannap ma is nagy sűrgés- forgás ment. Néhány orvos odaköszönt nekem én illedelmesen visszaköszöntem majd mentem egyenesen az 5. emeletre ahol Jade fekszik. Mikor felértem épp szembe találkoztam az orvossal aki ezúttal mosolyogva fogadott ami talán öntött belém egy jó nagy adag reménységet.
- Jó napot Harry. Van egy jó hírem. - mondta mosolyogva miközben kezetráztunk.
- Végre! És mi az? - kérdeztem mosolyogva amit már vagy 3 napja nem tettem.
- Jade állapota egyre jobb. A mai nap már meg-megmozdította karját néha a szemem is megrebbent. Bármelyik pillanatban felkelhet. Valószínűleg ebből kiindúlva a baba is megmarad. Ha szeretné bemeht hozzá. - mondta mire én egyértelműen bólintottam és elindúltam AZ ajtó felé. Halkan benyitottam és megláttam őt. Őt akit már több mint 3 hónapja nem láttam és ez a három nap még csak rátett egy lapáttal. Olyan volt mintha csak aludt volna. Békésen vette a levegőt mellkasa egyenletesen emelkedett fel le. Halkan odamentem az ágyához végig simítottam az arcán és megfogtam puha kezét. Ekkor szeme egy kissé megrebbent és sóhajtott egyet. Biztos vagyok benne hogy érezte hogy itt vagyok legalább is remélem. Ezen tettén elmosolyodtam és elkezdtem neki beszélni.
- El sem tudod képzelni hogy mennyire ideges voltam. Mikor megtudtam hogy mi történt abban a percben legszívesebben mindnekit megvertem volna. Nem tudom elhinni hogy ki volt az a szemét állat aki ilyet tett veled pedig egyáltalán nem érdemelted ezt meg. Képzeld a kisbabánk nem halt meg. Nincs semmi baja ahogy neked sem. Remélem hogy nem sokára beszélhetünk majd és minden olyan lesz mint régen. Sőt jobb. - mondtam könnyeim között majd odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

Jade szemszöge:

Mindent hallottam amit Harry mondott. Legbelűl sírtam hogy ennyire aggódott értem de egyben nagyon is jól esett hogy ennyire szeret. Próbáltam kinyitni a szemem és elmondani neki hogy jól vagyok és hogy mennyire szeretem de nem tudtm. Akárhogy próbálkoztam nem sikerült. Végül feladtam a próbálkozást és lenyugodtam egy kicsit. Azonban megint elkezdtem zuhanni és hirtelen egy teraszon találtam magam. Jobban mondva a 1D ház teraszán. Ott álltunk mi. Harry és én. Mint mikor kihívott hogy menjek el hozzá.

- Szia. - mondta halkan a szemembe.

- Szia. - mondtam majd kaptam egy szenvedélyes de rövid csókot.

. Gyere mutatok valamit. - mondta majd összekulcsolta kezeinket és a kert végé felé kezdett irányítani.Egy kis faház volt ott amire segített Harry felmászni. Egy normális faház volt. Egy olyan amit a gyerekek szoktak csinálni az apukájukkal. De ez mégis más volt mert volt benne ágy és TV.

- Wow. - mondtam mosolyogva. Harry ezen csak felröhögött majd az ágy felé kezdett húzni. - Feküdj le. - mondta majd tettem amit mondott ő pedig eltűnt.  Egy perc múlva egy távirányítóval a kezében tért vissza majd lefeküdt mellém. Megnyomta a távirányítót majd a tetőt kezdett lefelé menni és a csillagos ég tárult elénk. Gyönyörű volt. - Mindig idejövök ha valami bánt. Eddig senkit sem engedtem fel még a fiúkat sem. - mondta Harry.Ez nagyon jól esett. Ezek szerint én igen is fontos vagyok számára ha megmutatta nekem ezt a helyet. - Látod azt a csillagot? - mutatott egy felé. - Te olyan gyönyörű vagy számomra mint az a csillag. - mondta ekkor már rám nézve. Ilyet szépet még senki sem mondott nekem. Ez egy gyönyörű pillanat volt. Odabújtam hozzá és megcsókoltam. A csók egyre jobban kezdett elmélyülni míg nem Harry reám nem gördült és elkezdte a derekamat simogatni amitől kirázott a hideg.

- Várj! - mondtam mire Harry egy kicsit rémült arccal nézett rám. Biztos megijesztettem.- Ígérd meg ha ezt most megtesszük nem fogsz levegőnek tekinteni holnap. - mondtam.

- Megígérem mert Jade Thrilwall én Szeretlek! - mondta mélyen a szemembe. Nem is várva válaszomat azonnal lecsapott az ajkaimra.

 

Azt az éjszakát sosem fogom elfelejteni. Hisz akkor mondta ki először hogy szeret és akkor történt meg köztünk először az a bizonyos dolog. Imádtam. Minden csodálatos volt úgy történt ahogy történnie kellett és így utólag belegondolva sem tettem volna másképp mint akkor. A talaj megint kezdett remegni alattam majd megint zuhantam. Ezúttal egy pláza elé pontosabban az elé ahol először összevesztünk.

 

- Mennyi időre?

- 9 hónap.

- 9 hónap? Az majdnem egy év Jade! És már vasárnap. Ugye ez most vicc?

...............................................................

- Jade! Miért mentél el?

- Mi az hogy miért?

- Még te haragszol rám? Nem én megyek el 9 hónapra.

- Mert azt hiszed az az én hibám?

- Igen.

- Utállak.

 

Eléggé fura volt ezt a jelenetet végig nézni. Most jöttem rá hogy azokat a szavakat amiket akkor mondtam egyáltalán nem gondoltam komolyan. Meg hát... tényleg elég hülyék voltunk így nézve dolgokat. Nem tudtuk normális ember módjára megbeszélni a dolgokat pedig ez kis semmiség volt. Mikor azt hittem hogy kész ennyi nincs már több tévedtem ugyanis most meg a münheni karácsony vásár közepén találtam magam szintén Harry-vel.

 

- Jade!

- Mit akarsz Harry?

 Szerenék bocsánatot kérni.

- Jó megvolt! Mehetek?

- Nem Jade! Nem engedlek el amíg ezt nem tisztázzuk.

- Mit szeretnél Harry? Megint leordítani a fejem?

- Azt szeretném ha mindent folytatnánk ott ahol abbahagytuk.

- Igen Harry! Csak szeretnéd.
- De értsd meg hogy szeretnék veled járni.

-  Igen? És mi van ha én nem?

- Szóval nem?

- Harry...

- Hát ez elég egyértelmű.

- Most mit vársz? Hogy ugorjak a nyakadba?

- Azt hittem egy ilyen kis szarságért meg bírsz bocsánatni. Jade nem vetted észre milyen egy kis hülyeségen vesztünk össze.

- Mond meg Harry! Hány lánnyal feküdtél le míg távol voltam?

- Eggyel sem! De ez.. most hogy jön ide?Nézd Jade.Nem azért jöttem ide München-be hogy nélküled enjek el. Azért jöttem mert egyszerűen nem bírtam nélküled. Bocsáss meg nekem kérlek.Ha kell le is térdelek.

- Harry állj fel mindneki minket néz.

- Ó tényleg? Jó estét!

- Jó megbocsájtok csak állj fel.

- Tényleg?

- Tényleg.

 

Végig nevettem ezen a jeleneten. Olyan aranyos volt Harry hogy próbált mindenféleképpen visszaszerezni. Szerintem nagyon kevés fiú teszi meg ezt egy lányért.

Hirtelen megint kezdtem zuhanni azonban ez a zuhanás más volt. Úgy éreztem mintha az egész testemet vonzaná valami majd hirtelen a saját kórtermemben találtam magam. Ott feküdtem Harry pedig a kezemet fogva még mindig mosolyogva mesélt nekem. Ekkor azonban a saját testem kezdett magához húzni mint valami mágnes és végül teljesen ráhelyezkedtem és egy hatalmas nagy lélegzetvétellel kinyíltak a szemeim....