○ Star Relationship Chapter Twenty-Six: She can't do this...○

Szijjasztok! Meghoztam a következő fejezetet. Ahogy láttam az előző kissé kicsapta nálatok a vezetéket. Igen.. erre számítottam xd. Na de itt a következő. Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!

Lots of love: Bíííía xx

Harry szemszöge:

Lihegve szaladtam be aházba ahol jelenleg most hatalmas csend honolt. Gyorsan felszaladtam az emeletre de a szobámban már csak az én bőröndömet találtam. Szóval elment. Itt hagyott. Ráadásul még a saját gyerekemtől is megfosztott. Azt hiszi az hogy ő terhes lett csak az ő hibája és neki kell érte bünhődni. Pedig ez egyáltalán nem így van. Ha jól figyeltem a gimiben biosz órán ehhez kell egy férfi és egy nő. Értesüléseim szerint pedig én férfi vagyok és igen nagy szerepem van ebben. Na jó de hagyjuk most a "Hogyan lesz a gyerek?" témát. Gyorsan letrappoltam a lépcsőn ahol drága anyám várt hatalmas mosollyal azonban amikor meglátta ideges fejemet elkomorodott.
- Kicsim történt valami? - kérdezte aggódva miközben végig simított a karomon. Nem tudtam most pontosan ezt hogy tálaljam ki neki. Hogy mondjam el hogy a drága 19 éves fia volt olyan okos és nem ügyelt oda. Biztos hatalmasat fog bennem csakódni. Annyi csalódást okoztam már neki életemben és előtte szégyellem ezt a legjobban. Hisz ő az anyám ő nevelt ő szeretett a világon a legjobban erre én ezt adom neki. Gratulálok Harry!
- Anya.... - mondtam lehajtott fejjel.
- Úristen kicsim.. mi a baj? Mondd el. - emelte fel a fejem és láttam rajta azt a fajta anyai aggódást.
- Anya... Jade... Jade.. elmnt. - mondtam ki nehezen mire anya arca elképedt. Gondolom mindenre számított csak erre nem. Hisz tegnap még minden olyan jól ment ma meg.. ennyi hipp-hopp tönkre ment minden.
- Mi? De miért kisfiam? - kérdezte de én csak megfogtam a kezét és leültettem a nappaliba. Gondoltam sokkal jobb ha ezt űlve közlöm vele.
- Anya mindent elmondok de kérlek ne akadj ki. - kértem mire félve de bólintott egy aprót. Minden erőmet összegyűjtva sóhajtottam egy nagyot majd valahogy próbáltam összeszedni a szavakat.
- Szóval... Jade... terhes.. - mondtam ki mire anya majdnem hátraesett az ágyon. Ezért mondtam hogy jobb ha leültetem. Nem mondott semmit csak szótlanul bámúlt maga elé ami engem még jobban idegesített. - Kérlek mondj valamit. - könyörögtem mire felemelte a fejét és rámnézett. A szemében láttam a csalódottságot azonban bújkált ott egy kis öröm is ami adott egy kis reményt.
- Ez.... nem tudok mit mondani. Egyik felem boldog a másik szomorú. - mondtam anya még mindig a sokk hatása alatt.
- Sajnálom. Nem akartam neked csalódást okozni. - mondtam lehajtott fejjel és azt hiszem most jött el a pillanat amikor már nem tudok parancsolni az érzelmeimnek. A szemem kezdett elhomályosúlni és lassan gyengéden kezdtek potyogni belőle könnyek.
- Kicsim te sosem okoztál nekem csalódást. Ezt jól jegyezd meg. - suttogta anya majd jó közel húzott magához. Nem is tudom mennyi ideig öleltük egymást. De nem is érdekelt. Ez esett a világon a legjobban most. - Tudom hogy most nem tudod mi tévő legyél... de egyvalamiben biztos vagyok. Soha senkit nem szerettél még annyira mint Jade-et. Menj és keresd meg. Tegyél meg mindent azért hogy örökre a tiéd legyen. És tudom hogy furcsa ezt az én számból hallani hisz ez a második házasságom de... hidd el hogy semmit sem csinálnék máshogy mint akkor. Hisz itt vagytok ti nekem. Szóval most azonnal szeded magad és elmész utána. - mondta anya parancsolva. Mosolyogva bólintottam egyet majd összeszedtem a ruhám és azonnal indúltam London felé. Tudom hogy ott van hisz hova menne máshova? Kb. utazhattam fél órája amikor megcsörrent a telefonom. Perrie nevét írta ki. Mivel tudom hogy Perrie és Jade jóban vannak így reménykedve vettem fel a telefont.
- Harry! Harry hol vagy? - kérdezte Perrie és hallottam a hangján hogy ideges. Istenem add hogy ne Jade-del legyen valami.
- Már úton London-ba? Történt valami Perrie? - kérdeztem és próbáltam az útra koncentrálni de valahogy ilyen idegesen nem ment.Így félreálltam míg beszéltem.
- Jade el akarja vetettni a babát Harry! - mondta mire hirtelen lefagytam. Dehát ezt nem teheti ehhez én beleegyezésem kell és mondhat bárki bármit én akkor sem szeretném ha az a baba miattam halna meg.
- Nehogy megenged neki Perrie hallod?! - kiabáltam a telefonba. Ekkor már muszáj volt vezetnem hisz rájöttem még annál hamarbb is oda kell érnem London-ba mint terveztem.
- Persze azon vagyok. Most elküldtem lezuhanyozni de szerintem most nem lesz bent sokáig. Harry nagyon sietned kell. - mondta. Hallottam a hangján hogy ő is teljesen kétségbe van esve. Mindig is bírtam Pezz-t.  Nagyon kedves lány. Sosem csak a maga oldalát nézi minpróbál segíteni másokon is és ez nagyon ritka. Zayn nagyon jól jért vele.
- Figyelj ha begyorsítom min. 1 óra múlva ott leszek. Sietek Pezz addig valahogy tartsd vissza. - könyörögtem neki. Láttam hogy a sebesség már üti a 120-at is. Muszáj volt hisz nem engedhetem hogy Jade egy ekkora nagy marhaságot megtegyen.

Jade szemszöge:

Bevallom a zuhanyzás eléggé jól tett. Egy kis időt eltöltöttem a tükör előtt és hasamat nézegettem. Még nem látszik rajta semmi ugyanolyan lapos mint eddig volt. Hogy miért döntöttem úgy hogy elvetetem? Rájöttem hogy ezzel nem csak a Harry de az egész Little Mix karrierjét tönkre teszem. Hisz milyen lenne már az hogy egyedül én szünetelnék a bandából a többiek pedig adnák tovább a koncerteket és csinálnának videoklippeket én meg nem.Bágyadtan baktattam le a lépcsőn egyenesen a konyhába ahol Perrie űlt látszólag eléggé idegesen. Nem tetszett neki az ötletem de valahol meg kell hogy értsen engem is. Nem könnyű ez nekem sem hisz tudom hogy épp most készülök elvenni egy életet de.. sajnos nem tehetek mást..
- Mit szólnál ha csinálnánk gyorsan egy pizzát? - kérdezte Perrie mosolyogva azonban láttam hogy e mögött a mosoly mögött van valami más is.
- Nem Perrie mennünk kell az orvoshoz. - mondtam majd elindultam a kabátomat felvenni. Perrie elidőzött egy kicsit a konyhába majd megindult felém hogy ő is felöltözzön. A kocsiba angy csend honolt. Egyikünk sem szólalt meg Perrie látszólag mérges volt rám de nem figyeltem erre.
- Figyelj Jade jól meggondoltad te ezt? - kérdezte mikor megálltunk egy pirosnál. Felém dordúlt és kíváncsian várta a válszom ami egy ideig nem jött.

- Nem tudom. - mondtam magam elé bámúlva. Perrie csak csóvált egyet a fején majd mivel zöldre váltott a lámpa tovább ment. Még kb. fél óráig utaztunk a dugó miatt majd egy nagy sóhajt közepette kiszálltam. Azonban amikor kiléptem a kocsiból valaki megakadályozott....