-Légyszi engedj be félek itt kint.- mondta remegő hangon.Valahogy tudom mit érez.Ez a valaki megölte a bátyámat és engem is meg akar ölni .Ha Adam-et megmeri ölni akkor Lia-t is Ian-t és Mary-t is.
Ian még mindig aludt én pedig fent ültem az ágy szélén és sírtam.Mary is elaludt.Elfáradt a sok sírástól.Csak néztem magam elé a semmibe és sírtam.Mary ott feküdt az ágyunkon.Elkezdett mocorogni.
-Még fent vagy Nan?
-Nem tudok aludni.Ideges vagyok.- mondtam és szemem tágra volt nyílva és a semmit bámúltam.
-Van valami más is ami miatt ideges vagy?- kérdezte Mary félénken.Ekkor majdnem üvőltöttem egy nagyot és a képébe mondtam volna hogy igen de nem akartam ezzel terhelni.
-Nincs.Csak Mary a testvérem volt.- mondtam.Mary odajött és megölelt.- El kéne mennünk a házunkhoz és elhozni.Ha más találja meg akkor bajok lesznek.
-Én félek oda visszamenni.
-Neked nem is kell visszajönnöd.
-Nancy magadban nem mehetsz oda.Veszélyes.
-De el kell onnan hoznunk.
-Majd egy kicsit később.
-Jó meggyőztél de ez így még nyugtalanabbá tesz.- mondtam majd csönd következett.- Tudod mi jutott eszembe?
-Nem mi?
-Mikor kicsik voltunk én 10 ő 15 elvitt egy játszótérre és látott egy csapat csajt és odament hozzájuk és az izmát mutogatta ami nem is létezett így ott hagyták mikor visszaért mert egy csomó pénzt gyűjtöttem mert leültem a kuka elé és azt hitték hogy hajléktalan vagyok.
-Komolyan?Mi lett volna akkor Lindsey-vel?
-Lindsey?
-Így akarta hogy hívják és ezek után már minimum hogy így nevezem el.- ekkor beugrott.Adam nem fogja látni a saját kislányát.Nem élte meg azt hogy a saját kislánya a szemébe mondja hogy szeretlek apu.
-Elmegyek iszok egy pohár vizet.- mondtam és lementem a lépcsőn.Ian és Lia még mindig aludtak.Mikor beértem a konyhába a kezembe vettem egy poharat és a csaphoz vittem mikor elkezdtem inni sírás tört rám és elejtettem a poharat ami széttört.Erre Ian felkelt Mary pedig leszaladt az emeletről.
-Nancy jól vagy?- kérdezte Mary.
-Te?Itt?- mondta Ian és rám nézett.De én csak sírtam.Amitól Mary is sírásba kezdett.Lia sírt Mary odaszaladt hozzá és felkapta és elkezdte rázni.
-Mi a baj miért sírsz?Mit keres itt Mary?- kérdezte Ian de én csak néztem a földet és sírtam.
-Vidd fel és altasd el majd elmondok mindent.Bármit mondhatsz neki csak ne kérdezd meg hogy mi történt. - mondta Mary és Ian felkapott és felvitt a lépcsőn.
-Nem hiszem el hogy ez történt.- mondtam és csak sírtam.
-Ne beszélj aludj!- mondta és átkarolt.Így merültem mély álomba.
5 órával később..
Sikerült 5 órát aludni amitől sokkal jobban érzetem magam.Mikor lementem Mary a konyhában Ian pedig Lia-val a nappaliban volt.Amint Mary észrevette hogy eljöttem elvette Ian-től Lia-t és Ian odajött hozzám.
-Hogy érzed magad?. kérdezte kíváncsian.Közben a szemét le nem vettem az enyémről.Ezzel mindig levett a lábáról szóval kénytelen voltam megszólalni még ha nem is akartam.
-Jobban.- mondtam és lementem.Kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet-Mary oda jött hozzám és elkezdett velem beszélni mintha nekem most erre lenne szükségem.
-Elmegyek valamit elintézek.Nem sokára jövök.- mondta Ian és megcsókolt.- Ne menjetek ki a házból!- ezek szerint ő is sejti hogy baj van és veszélyben van a családunk.
-Mit szólnál ha csinálnánk egy könyvet tele Adam kedvenc dolgaival?- most komolyan?Azt hiszi hogy ezek után a halott bátyám képeit és dolgait fogom gyűjtögtni?Nemet akartam mondani de látszott Mary-n hogy őt is megviselte a dolog ezért nem volt más választásom.
-Rendben benne vagyok.Egy pillant csak felmegyek Lia hordozójáért mert ahogy látom elaludt.- mondtam és felszaladtam a lépcsőn.Megkerestem a hordozót és lementem.Belefektettem Lia-t aki az emelésre csak egy picit nyöszörgött és ugyanúgy aludt tovább.
-Mivel kezdjük?
-Talán képekkel mivel az összes cucca a házban van ennél több nincs nálunk.
-Igen igaz.Van nyomtatótok?
-Persz hogy van miért?
-Mert a telefonomon van egy csomó kép rólam és róla.Gondolom neked is van rólad és róla.Elmenjük a gépre és kinyomtatjuk.-felmentünk a számítógéphez.Lia-t mindenhova cipeltem magammal.Hiába házban voltunk én féltettem.Mikor jött az első kép elöntött a sírás.De nem üvöltöttem csak könnycseppek jöttek a szememből.De ahogy láttam Mary szeméből is.Mikor készen lettünk lementünk hogy beragaszzuk a képeket.
-Hol van a mappa?Mary hova tetted le mielőtt felmentünk?- kérdeztem mivel mikor leértünks ehol sem volt a mappa.
-Én az asztalra tettem 100% nincs ott?
-Nincs.Sehol sincs.- mondtam.Majd megfordúltunk és olyan látvány tárult elénk amit soha életünkben nem gondoltunk volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése